Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

116 3í5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. értékteljes szüleménye, a mely a hivatással egybekapcsolt összes teendők lelkiismeretes, pontos és szakértő végzésére irányul. Ha az iskolafentartók döntő befolyást nem gyakorolhatnak a népoktatási ügy szervezésére és igazgatására, ha lépten-nyomon az állam közoktatási igazgatásának megnehezítő intézkedéseivel találkoznak, ha az iskolafentartók és a tanitók az állam közoktatási igazgatásának teljesen függő, önállótlan eszközeivé válnak, ha az államsegélyt és a kormány által adandó tanpénz kárpótlását csak olyan feltételek és szolgáltatások teljesitése mellett kapják, a melyek eddigi autonómiájuk messzemenő megszorítása mellett azok tanintézeteit és tanítóit mondjuk : túlbuzgó állami felügyelő közegek folytonos alkalmatlankodásainak kiteszik : akkor ezek az iskolafentartók kénytelenek lesznek az állam által kinált segélyről és tanpénz-kárpótlásról lemondani és az ingyenes elemi népoktatás állami megállapítását inkább hatásteljes kiállítási dísznek tekinteni, mint a szegénysorsu néposztályok érdekében létesített közhasznú intézménynek. Elemi oktatásunk ügye jelenleg két ép oly szembetűnő, mint súlyos bajban szenved. Az egyik az, hogy az iskolák nagy számában a tanítás eredmény elégtelen ; a másik, még súlyosabb baj abban áll, hogy a tankötelezettek igen jelentékeny része oktatásban, tanításban egyáltalán nem részesül. Míg hivatalos közoktatásügyi statisztikánk megczáfolhatatlan adatai minden kétség fölé helyezik azon bizony nem örvendetes, hanem elszomorító tényt, hogy a faj magyarság elemi népoktatási ügye a tankötelezettek iskolalátogatása tekintetében nem áll az első, hanem csak a harmadik helyen, daczára annak, hogy a nemzeti törvényhozás és kormány valamint az állam jövedelme is rendelkezésére áll nemzeti és állami czéljai megvalósítása végett: addig igénytelen nézetem szerint közoktatásügyi kormányunk legelső és legsürgősebb feladatának abban kell állani, hogy a faj magyarság elemi népoktatási ügyét ugy, mint a közép és magasabb tanintézetek oktatását, az első hely magaslatára emelje és ezen az állami élet hivatott vezérelemére nézve végzetteljes bajt minél előbb megszüntesse. (Helyeslés.) A faj magyarság kultúrájának folytonos emelése és fokozása, szellemi fölényének gondos biztosítása szerintem azon legbiztosabban, leggyorsabban és ellenállhatatlanul hódító hatalom, mely hazánk összes művelt körei között idővel egy hasonnemű a nemzetiségi és az osztályellentéteket enyhítő szellemi médiumot fog létesíteni az államhatalom parancsoló közbelépése nélkül is. A nem magyarajku államlakosság millióinak mesterséges magyarosítására irányuló törekvés, szerintem, a várt sikert nem fogja meghozni. Az az ut, a melyen törvényhozásunk és közoktatási kormányunk jelenleg az elemi népoktatás terén halad, bennünket eltávolít, legbensőbb meggyőződésem szerint nemcsak az állami lakosság békés együttélésének felette kívánatos főczéljától, hanem késlelteti egyúttal hazánk állami intézményeinek teljes megszilárdulását, hazánk gazdasági megizmosodását és anyagi jólétének fellendülését is, a melynek hiányáéban államunk a jog- és kultúrállam nagyszámú és költséges feladatait sikeresen nem fogja megoldhatni. T. ház ! Bármennyire meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat azon komoly törekvés hatja át, hogy gazdag államférfiúi tudományát és tapasztalatait, valamint rendkívüli munkaképességét hazánk szellemi kultúrájának emelése érdekében értékesítve, közművelődési és közoktatási politikájának sikerei által államunknak méltó rangot vívjon ki az európai államok sorában, és habár bámulva tapasztaltam, hogy az igen t. miniszter ur nagymérvű elfoglaltsága mellett is még talál időt, hogy a »Revue de Hongrie« czimű folyóiratban az »Instruction primaire en Hongrie« czim alatt közölt igen tanulságos értekezése által az elemi népoktatási ügyben általa megindított reformok tekintetében a franczia külföldet tájékoztassa, másrészt még sem zárkózhatom el azon meggyőződés elől, hogy hazánk törvényhozása és kormánya a nemzetiségi törvény életbeléptetése óta a változó minisztériumok és politikai áramlatok daczára az államnyelv uralmának és uralmi területének következetes és túlságos kiterjesztése után törekedett. Azért a törvényjavaslat mellett és ellen harczoló érvek érett megfontolása után nem határozhatom el magamat a javaslat elfogadására, mert attól tartok, hogyha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a nem magyar ajkú iskolafentartó felekezetek hatóságainak és tagjainak népoktatási ügyük iránti aggodalmait és félelmeit még szaporítani és fokozni fogja. Mert, továbbá már az 1907 : XXVII. t.-cz. határozmányai, kivált a nem magyar ajkú iskolafentartó felekezetek autonómiájának sokféle, részben igen nyomasztó megszorítást tartalmazzák és mert, végre, még ezen törvényjavaslat legszigorúbb végrehajtása, egyetemben az 1907 : XXVII. t.-czikkel, a legkedvezőbb esetben is a nem magyar ajkúak népiskoláiban csak igen közepes magyar nyelvi ismeretek elsajátítását eredményezheti, ellenben minden más tekintetben a tanulók szellemi képzettségének, nívójának alábbszáUását fogja előidézni, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a napirenden lévő törvényjavaslatot nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések a középen.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Gróf Dessewffy Emil! Gr. Dessewffy Emil: T. ház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a magam részéről a legmelegebben és a legnagyobb lelkesedéssel üdvözlöm. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben én határozottan folytatását látom azon szép programmnak, a melyet