Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

3Í5. országos ülés 1908 június 15-en, hétfőn. 115 Az 1907 : XXVII. t;-ezikk ellen azért küzdöttek és küzdenek nem kizárólag, de főleg a nem magyar ajkú iskolafentartó felekezetek, mert véleményük szerint a kétnyelvű tanítás egyrészt kevésbbé eredményes, másrészt a tanitás főczéljának elérését veszélyezteti. Ezen törvényi avaslat és annak 3. §-a ellen pedig azért küzdenek, mert szerintük az igazság azt követeli, hogy az állam nekik ugy a tanítók fizetésének és a korpótlékoknak törvény által elrendelt kiegészítése czéljából kért államsegély, mint az ő akaratuk ellenére elvont tanpénzért kárpótlás nyújtassák, a nélkül, hogy azt függővé tegye az 1907 : XXVII. t.-ozikkben és ezen törvényjavaslatban megállapított szolgáltatások teljesítésétől. Közoktatási kormányunknak az 1907. XXVII. t.-czikkben törvény erejére emelt törvényjavaslatát kivált a törvényesen bevett vallásfelekezetek nem magyarajku hívei, már előterjesztése és tárgyalása alkalmával, egyrészt mint autonómiájuk másrészt pedig mint a közigazgatási kormány és közegek, valainint a felekezeti hatóságok és közegek között keletkezhető összeütközések bő kutforrását nagy bizalmatlansággal fogadták. És tagadhatatlan, t. ház, hogy az 1907 : XXVII. t.-cz. életbeléptetése óta a mindinkább elszaporodó összeütközések az iskolafentartó felekezetek aggodalmainak jogosultságát teljesen megerősítik. Ily körülmények között, t. ház, épen nem feltűnő, hogy a népoktatásra vonatkozó minden ujabb törvényjavaslat az iskolafentartó felekezetek, de különösen a nem magyarajknak körében, megdöbbenést és mélyreható aggodalmakat kelt. Hiszen a magyar és nem magyarajku iskolafentartó felekezetek jogállapota között az 1907 ; XXVII. t.-cz. és ezen törvényjavaslat szerint igen lényeges a különbség. Míg, t. ház, a magyar iskolafentartók az államsegélyt és az elvont tanpénzekért a kárpótlást az államtól, mondhatni, minden ellenkövetelés nélkül megkapják, mert tanítási nyelvük úgyis a magyar, addig a nem magyarajkuak ezen törvényjavaslat és az 1907 : XXVlI. t.-cz. alapján ellenértékül olyan szolgáltatások teljesítésére köteleztetnek, a melyek nemcsak az alaptörvényileg biztosított autonómiájukból folyó szabadsággal és ősrégi jogaikkal ellenkeznek, s népoktatási ügyük eddigi alapjait aggasztóan megrendítik, hanem véleményük szerint egész népéletük sajátosságát és fennállását is idővel kérdésessé tehetik, T. ház ! Nem létezik olyan nem magyar ajkú elemi népiskolai tanító, a kit nem lehetne fegyelmi vizsgálat alá vonni, hivatkozva az 1907 : XXVII. t.-cz. 19., 22., 32. §-ában emelt követelések elégtelen teljesítésére. És t. ház, ugyanezen t.-cz. 21. §-a, mely ellentétben rendőri büntetőtörvénykönyvünk 13. §-ának alapelvével, a néptanítót még külföldön elkövetett kihágása miatt is megbünteti, kétségen kivül tulszigoru alkalmazása az állani büntető hatalmának. Az elemi népoktatásnak főleg az államnyelv bel- és külférjesebb uralmának biztosítása czéljából javasolt államosítása a törvényesen bevett vallásfelekezetek szempontjából is a kisebb baj akkor, ha az állam törvényhozása autonómiájukat az elemi népoktatás terén ugy is majdnem teljesen megszünteti, ha az állam közoktatásügyi kormánya a felekezeti népoktatásnak is állami törvények és rendeletek alapján való kezelési módját parancsolólag előírja, és parancsolatainak végrehajtását kényszereszközök és büntetések alkalmazása által biztosítja. Ily körülmények közt a törvényesen bevett vallásfelekezetek kénytelenek nemcsak közoktatásügyük összes terheit viselni, hanem azt saját akaratuk ellenére oly irányban és szellemben igazítani, melyet híveik részére károsnak tartanak. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak ama nyilatkozata, hogy ő nem barátja az elemi népokatás államosításának, állami monopolizálásának, mert nem akarja kizárni a törvényesen bevett vallásfelekezeteket, mint a hazai közművelődés emelésére szintén hivatott tényezőket e közhasznú munka teljesítésétől, nevezett felekezetek szempontjából csak akkor bírhat megnyugtató jelentőséggel, ha azok jövőben is autonómiájuk törvényes alapján közoktatásügyüket állami főfelügyelet alatt ugyan, de fajuk és népéletük szükségleteinek megfelelően szabályozhatják és igazgathatják. Alkotmányos államban élünk, t. ház, melyben kényszereszközök és büntetések alkalmazása csak alkotmány- és törvényszabta korlátok között lehetséges. Mert ugy az egyes állampolgárok, mint a köztestületek alkotmánybiztositotta jogok élvezetében vannak. Még a rendőrállam legszigorúbb rendszabályai és intézkedései is rendszerint hatálytalanok maradnak a közoktatás terén. Mert nem minden közszolgáltatás kikényszeríthető. Az állam például kényszerítheti ugyan a szogálatképes állampolgárokat fegyver viselésére, de nem kényszeritheti őket arra, hogy vitézül harczoljanak. Az adótörvények kényszerithetik a polgárokat adó fizetésére, de nem kényszerithetik őket arra is, hogy adóköteles jövedelmüket a valóságnak megfelelően bejelentsék a hatóságnak. Épen a modern jog- és kultúrállam czéljai megvalósításánál és különféle nagyjelentőségű feladatai megoldásánál utalva van polgárai önkéntes, értelmes és odaadó közreműködésére és épen a néptanító lelkes, ernyedetlen és szakértő munkálkodása az a foglalkozás, a mely a nagy tömegek szellemi kultúrájának emelésére igen jelentékeny befolyással bír. A néptanító is, mint közművelődési funkezió teljesítője és alkotmányos állam polgára nem lehet akaratnélküli eszköze fölöttes hatóságának vagy az állam kormányának. Ezek ugyan kényszerithetik őt tartozásának lerovására, de nem kényszerithetik kötelességének teljesítésére. A csupán csak tartozását lerovó csak arra ügyel, hogy a törvénynyel és a felettes hatóság fegyelmi hatalmával össze ne ütközzék. A kötelesség teljesítése ellenben a hivatás iránti hűség és előszeretet erkölcsös talajából fakad és azon komoly törekvésnek 15*