Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

344. országos ülés 1908 június 13-án, szombaton. 97 vagy nem ? eüentétes elvi alapra helyezkedni, s a Mtfelekezeteknek biztosított iskolafentartói jogot minden kényszerítő szükség és komolyabb ok nélkül megvonni. (Helyeslés.) A mi pedig az autonómia sérthetetlenségét illeti, az idézett törvény intézkedésein a jelen törvényjavaslat sem megy tul, nem érinti tehát mélyebben az autonómia jogkörét, a melynek ott megvont határait ma is tiszteletben tartja. Nem lehet tehát alapja az autonómia sérelmére alapított panasznak, mert ha a törvényjavaslat megvédi a felekezeteknek korábbi törvényeikben biztosított autonóm jogait, s ezeknek a mai határok közti sérthetetlenségét továbbra is biztosítja, ugy csak kötelességszerűen jár el, ha ezekkel szemben az állam jogait sem engedi csorbittatni. Nem gáncsolni, de véleményem szerint helyeselni lehet tehát, ha a »szabad egyház szabad államban« elvét teljes mértékben megvalósítva, a míg egyrészről az egyházaknak is megadja azon lehetőséget, hogy saját különleges érdekeiket és czéljaikat saját iskoláikban munkálhassák, addig másrészről az állam jogait is védelmezve, nem engedi meg, hogy a hitfelekezetek e határokon túlterjeszkedve az állami érdekszférával jöjjenek összeütközésbe és ez által az állami czélok megvalósítását akadályozzák. (Élénk helyeslés.) Véleményem szerint tehát igaztalan mindkét támadás. De ha igazuk lenne is azoknak, a kik ezen törvényjavaslat behozatala miatt az államosításnak örök időkre való elodázásától félnek, csak akkor lehet igazuk, ha a törvény követelményeit szem előtt tartva, a hitfelekezeti iskolák is képesek lesznek mindazon feladatoknak megfelelni, a melyeknek megoldását tőlük az állam a különös állami czélok elérése tekintetében is megkövetelheti. Ez esetben azonban elesik az államosítás behozatalának legfontosabb indoka, elesik tehát annak szüksége is, mert az állami czéloknak megvalósítását is nyugodtan bizhatjuk a hitfelekezeti iskolákra. És ha igazuk van azoknak, a kik attól félnek, hogy a törvényjavaslat a kizárólagos állami elemi népoktatást készíti elő; ezeknek is csak akkor lehet igazuk, ha a hitfclckezeti iskolák a nekik nyújtott állami segélylyel a fokozottabb állami felügyelet daczára sem lesznek képesek azon czélokat megvalósítani, a mely czéloknak megvalósítását az állam soha és semmi körülmények között nem bizhatja idegen tetszésre. Ez esetben az államnak érdeke parancsolólag fogja azt megkövetelni, hogy saját czéljait saját iskoláiban valósítsa meg és saját érdekeinek biztosítására saját intézményeiben állítson fel védőbástyákat. (Helyeslés.) Ezek azok az okok, a melyeknél fogva a törvényjavaslatot a magam részéről örömmel fogadom és ugy a közoktatásügyi, mint a pénzügyi bizottságok nevében elfogadásra ajánlom, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Dudits Endre jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály : T. ház ! Nem szenved kétséget az, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat a legszimpatikusabb fogadtatásban részesült, nemcsak KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. itt a házban, hanem a külföldön is. Es ez nagyon természetes is. Mert mit jelent ez a törvényjavaslat, mit jelenthet ezen törvényjavaslat ? A közművelődésnek, a kultúrának előmozdítását. Hát van-e európai ember, a ki annak nem örül ? Van-e európai ember, a ki azt helyesléssel és tetszéssel ne fogadná ? T. ház ! Ennek a törvényjavaslatnak más a czélja is. Czélja az, hogy megczáfoltassék azon számos támadás, a mely a külföldön a legújabb időben intéztetett Magyarország ellen, mert ott azt állítják, hogy Magyarországon a nem magyar ajkú népeknek kultúrája elnyomatik. Hisz ezzel szemben azt lehet majd mondani, hogy itt van ez a törvényjavaslat, ebben általános kultúráról van szó, a kultúrát akarjuk előmozdítani, különbség nélkül, mert hiszen az ingyenes oktatást vezetjük be. Ez általánosságban állana, ha Magyarországra a nyugati államok mintáját lehetne alkalmazni. De már külföldön is tudják, hogy Magyarország etnikai viszonyait nem lehet alkalmazni a nyugati államok mintájára. (Mozgás.) Magyarország történelmi fejlődése, etnikai összetétele, szervezete azt mutatja, azt bizonyítja, hogy Magyarország nem a nyugati államok jellegével, hanem bizonyos tekintetben, bizonyos határig a keleti államok jellegével bir. Ezt a t. kultuszminiszter ur több alkalommal kereken tagadta, de én azt mondom, tessék csak elolvasni Magyarország történetét és be fogják látni, hogy Magyarországon mindig megvolt a felekezetek autonómiája, főleg az iskolai autonómiát mindenkor respektálták. És miért ? Nemrég egy igen jeles franczia író, René Pinon azt mondta : »En Orient — ez alatt értette Magyarországot is — la religion est le cadre, la sauve-garde des nationalités.« Ez igy van és így volt Magyarországon is. Nemcsak egy felekezet, de minden felekezet védte a maga autonómiáját, és igy a katholiczizmusnak is mindig volt alkalma, hogy az állami hatalommal szemben álljon ; igy volt ez főként ott, a hol a felekezet a nemzetiséggel szoros összefüggésben van. És miért volt és miért van az ? Azért, hogy az állam omnipotencziája nem nyúlhat a felekezeti autonómiához. Nemcsak a nemzetiségek, hanem a magyarok is, a törzsmagyarok is védték az ő felekezeti autonómiájukat, a felekezeti iskolák autonómiáját. Kérdem, mi lett volna Magyarországból, a magyarságból, ha a protestánsok, a reformátusok, a kálvinisták nem védték volna felekezeti autonómiájukat, az iskola autonómiáját ? Hisz látjuk, tudjuk a történelemből, hogy védték életükkel. Es bekövetkezett a hires linzi szerződés, a linzi kötés, a mely olyan, hogy más nyugati államokban olyasvalami nem történt. Ez a linzi szerződés bizonyos tekintetben internaczionális jelleggel bírt. Ez a történelem tanúsága Magyarországon. Ez volt századokon át Magyarországon ; és mi van most Magyarországon ? Milyen az állami szempont most a kultúrára, a közművelődésre nézve ? Röviden megmondom. A szempont az : 13