Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

98 .944. országos ülés 190H június 13-án, szombaton. miután Magyarország egy homogén etnikai egységet kell, hogy képezzen, egyszóval hogy Magyarország nemzeti állam legyen, ahhoz szabad felhasználni azon népfajnak etnikai elemét a többi népfajnak müvelésére. De szabad-e felhasználni a magyar kultúra alatt való összeolvadásra ? Kulturpolitika-e ez ? Szabad-e kizárni más népfajok kultúráját ? Nem szabad, és ha csak egy népfaj kultúráját veszszük tekintetbe, akkor ez nem általános kultúra, nem általános közművelődés, hanem épen a kultúrának ellenkezője, mert nem a kultúra előmozditását, hanem a kultúra hátráltatását jelenti, és ez vétek, sőt bűn az általános kultúra ellen, a mit a művelt Európa meg nem enged és a mit nem lehet keresztülvinni. (Mozgás.) T. ház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslat véleményem szerint nem más, mint korolláriuma a tavalyi XXVII. t.-cz.-nek. Sőt azt mondom, ez a törvényjavaslat kompiétirozza a tavalyi törvényjavaslatot, mert súlyos csapást mér a felekezeti iskolákra. Mit mond ez az uj törvényjavaslat ? Azt mondja, hogy ezentúl a bizonyítványok az elemi iskolákban feltétlenül magyar nyelven állitandók ki és csak mellékesen az iskolafentartó nyelvén. Lebet-e, szabad-e ezt csinálni % (Felkiáltások : Hogyne !) Századok alatt nem volt ez meg soha. Mindenféle kormányok voltak, volt helytartó tanács, volt Bach-rendszer, volt provizórium, volt liberális kormány, de soha sem akarták a felekezeti iskolákra a magyar nyelvű bizonyítványokat rátukmálni. T. ház ! önöknek fogalmuk sincs arról, hogy a perifériákon, a vidéken milyen benyomást tesz az ilyen törvény. Most már eljött az ideje, hogy a tavalyi XXVII. t.-cz. végrehajtassék, és mi történt ? Kezdték a szerb nyelvű feliratokat a szerb népiskoláktól eltávolitani. Újvidéken, szülőhelyemen mi saját részünkre szép iskolai épületet állítottunk, melyre czirill aranybetükkel volt kiirva, hogy az szerb népiskola. Es mit csinált a hatóság a tavalyi törvény végrehajtásánál ? Azt, hogy ezeket a betűket lekaparta, bemázolta ezt a feliratot, sőt az iskola patrónusának, Szent Sebőknek a képét is bemázolták. T. ház ! A nép nem birta elhinni, hogy ez megtörténhessék. Voltak ott öregek és fiatalok, voltak iskolás gyermekek, a kik sirtak, a mikor ez megtörtént, mert nem tudták elhinni, hogy a mi századokon át nem eshetett meg, a mit a volt helytartótanács, a Bach-rendszer, a provizórium, a szabadelvű kormány sohasem követelt meg, azt most követeli a koalicziós kormány, megsértve ezzel egy egész népnek a jellemét. Megengedem, hogy a t. miniszter ur ezt az intézkedést nem helyesli, de a végrehajtó közeg túl akart hezitálni rajta magyar hazafiságban. T. ház ! Szomorú dolog ez, mert a kik törvényt alkotnak, nincsenek tekintettel arra, hogy az milyen hatással lesz ott kinn a vidéken, a perifériákon. És miről szól ez a törvény ? Azt mondja, hogy ingyenes oktatás lesz. Hát én tagadom, t. ház, hogy van ingyenes oktatás bárhol a világon is. Igenis a tanulók fel vannak mentve a tandij alól, de azért a tanitók nem fognak ingyen tanitani, hanem ez a nagy teher reá háramlik a hitfelekezeti községekre. Igaz, hogy ez a nagy teher nem minden felekezetet egyformán sújt, de többnyire ott, a hol a felekezet azt meg nem teheti, ugy a szász, mint a román vagy tót községeknél meg fogják azt érezni. És mit látunk ezzel szemben ? Hogy azt mondja az állam, hogy ha a község nem birja viselni ezeket az oktatási költségeket, itt vagyok én, az állam, én majd segitek rajtatok, és adok szubvencziót. De mi ennek a konzekvencziája ? Az, hogy mindjárt lehet alkalmazni a tavalyi XXVII. t.-czikket, a hol az államnak az omnipotencziája nyilvánul meg a felekezeti iskolákkal szemben, a hol az állam kénye-kedve szerint disponál a magyar nyelv behozatala érdekében és rendelkezik a tanitó felett. Ez nem járja, t. ház. Olyan államban, mint Magyarország, a hol nemcsak egy népfaj lakik, hanem különféle népfajok vannak, ott ezeknek a szellemi létét megsérteni nem szabad, mert ez azt jelenti, hogy ezzel az illetők morális életét is meg akarják semmisíteni. Ehhez az államnak joga nincs, és nem is lehet. Ilyen kultúrpolitikát t. ház, követhetnek nagy, hatalmas államok. Sajnos, t. képviselőház, hogy ma a nemzetiségekkel szemben hatalmi kérdést csinálnak, holott Magyarország hatalmi kérdést az ő erejével nem képes csinálni a nemzetiségekkel szemben. Csinálhattak olyanhatalmas nagy államok, mint Németország, Oroszország, ámbár én azt mondom, hogy ez nem igazságos ; de Oroszországban van 120—130 millió törzsökös orosz és Németországban van 60 millió német, ezekkel szemben a többi fajok számba nem jöhetnek. Magyarországon azonban a nemzetiségi kérdésből hatalmi kérdést csinálni nem lehet, mert ez a legnagyobb veszélylyel jár Magyarországra nézve. (Igaz! Ugy van I a középen.) Igaz, hogy ma Magyarország nagy támaszt talál ott, a hol eddig nem, a dinasztia támogatásában. Még minket nemzetiségieket is odadobtak a magyar fajnak, mondván, tegyenek, a mit akarnak, nekem csak katona kell, nekem csak az egységes monarkiának az érdeke lebeg szemem előtt és mostanában maga a függetlenségi párt szivesen elismeri ezen politikának helyességét. De a mai kedvező helyzet nem a magyaroknak, nem a magyar fajnak az ereje, ez kölcsönzött erő és a mi Bécsben történik, az mindig csalfa és múlékony. Ma protekeziót élveznek a magyarok, holnap a horvátok élvezhetnek. Ez csalfa és múlékony dolog, ellenben Magyarországnak jövője az, hogy egyetértésben legyen saját népeivel. Én megéltem már mindenféle fázisokat ezen országban, én átéltem azon időt, mikor a nemzetiségek, a horvátok együttesen és testvériesen harczoltak a Schmerling-korszakban a bécsi velleitások eUen. Akkor beszédeket is tartottam. De az alkotmány helyreállitása után mindjárt desillusiálva voltak. A kulturbüdzsében kellett egy