Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés 1908 június lén, hétfőn. 341 tétben intézkedni, mert ezt a közügy érdeke és a méltányosság is megköveteli. Elnök: Nincs feUrva senki. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul megszavazni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz változatlanul megszavaztatik. Következik a 3. §. Vertán Endre jegyző: (olvassa a 3. %-t.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szakaszt elfogadni: igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz elfogadtatott. Vertán Endre jegyző: (olvassa a 4. %-t.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 4. §-t. változatlanul elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a szakasz változatlanul elfogadtatott. Vertán Endre jegyző: (olvassa az 5. %-t.) Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád: T. képviselőház ! Az alkotmányos kormány programmjának legfontosabb tétele az, hogy a kormány csupán a törvényhozás beleegyezésével szedje be az adókat és az államnak egyéb jövedelmeit. Erről intézkedik ez a törvényszakasz, azonban meglehetősen szerencsétlenül. Magyar alkotmányunk annyira szaggatott és annyifélekép magyarázható és a különböző kormányok már oly sokfélekép magyarázták is, hogy vigyázni kell akkor, mikor jóformán alkotmányosságunk egyetlen biztositékáról van szó, hogy a megfelelő törvényes és alkotmányos kifejezéseket használjuk. Azt mondja ez az 5. §., hogy ezek az adójövedelmek stb. 1908. évre ezennel megajánltatnak és megszavaztatnak. De kérdem, mit értünk az alatt, hogy megajánltatnak ? Ez nem világos kifejezés. Azt akarja ez a törvényjavaslat mondani, hogy a törvényhozás felhatalmazza a kormányt arra, hogy az adókat és egyéb jövedelmeket az 1908. évben beszedhesse. Ez magyarul világosan van mondva, a helyett azonban használja a törvényjavaslat azt, hogy megajánltatik. Igaz, hogy 1867 óta mindig igy volt a törvényben, azonban épen az elmúlt időszaknak szomorú tapasztalatai mutatták azt, hogy [nem volt jó. Nevezetesen a mi alkotmányunk az európai többi alkotmányoktól abban különbözik, hogy nálunk nemcsak az u. n. büdzsejog van meg, hanem egyenesen megvan, még pedig Mátyás király óta az u. n. adómegtagadási és ujonczmegtagadási jog. A régi törvények nem ugy beszélnek, mint ez is, és mint a megyei törvénynek 19. és 20. §-a, hanem azok a régi törvények, nevezetesen Ulászlónak V. dekrétuma, az 1504 : I. t. ez. és az 1797 : XIX. t. ez. határozottan megmondja, hogy még szabad ajánlat örve alatt sem lehet adókat beszedni. Már pedig Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt is, Tisza István miniszterelnöksége alatt is, azután Fejérváry Géza nnniszterelnöksége alatt is ugy magyarázták ezeket a törvényeket, hogy azok a régi jó törvények, melyek alapján az önkéntes adókat sem szabad beszedni, hatályon kivül vannak helyezve, és ma már nincs más érvényben e tekintetben, mint az 1867 : X. t.-cz. és azután a megyei törvény, a mely megyei törvény a 20 .§-ban csupán ezt mondja : »Kivétetnek a végrehajtás kötelezettségének szabálya alól az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására, vagy a meg nem ajánlott ujónozok tényleges kiállítására vonatkozó rendeletek.« Ezt ugy értelmezték, hogyha ex-lex van, az önkéntes adókat szabad beszedni, azonban azt, a ki nem akar magától fizetni, nem szabad exekválni. Az alkotmányellenes kormány azért tudott olyan sokáig élni, mert az önkéntes adók befolytak és azokat felhasználták. Annál is inkább ideje volna, hogy ezt a vitát eloszlassuk, mert hiszen ezen a régi jó állapoton még az 1907 : LX. t.-cz. is rontott. E törvénynek nevezetesen az lett volna a kötelessége, hogy behozza az u. n. alkotmánybiztositékokat, de e helyett határozottan rontott az alkotmányon, mert ennek az u. n. alkotmánybiztositó törvénynek 20. §-a azt mondja, hogy olyan rendeletekre nézve, melyek az országgyűlés által meg nem szavazott adókra vagy meg nem ajánlott ujonezokra vonatkoznak, a jelenlegi törvényes állapot marad érvénybn. Zárjelben megvan magyarázva, hogy mi az a jelenlegi törvényes állapot, de itt csupán az 1886 : XXI. t.-cz.-nek 20. §-a és az 1872 : XXXVI. t.-czikk van idézve, azonban II. Ulászló ötödik dekrétuma, a melynek alapján nyugszik a magyar alkotmányosság, és az 1790/1 : XIX. t.-cz.. a mely világosan megmondja, hogy még a szabad ajánlás örve alatt sem szabad adókat szedni, a jelen javaslatba nincsenek beletéve, tehát ugy tüntetik fel ezt az alkotmány biztosítékot, mintha a jelenlegi állapotban ezek a régi jó törvények nem volnának érvényben. Én ennélfogva egy módositást, helyesebben elleninditványt adok be, a melyből a törvényhozás meg fogja állapitani azt — ha el méltóztatnak azt fogadni — hogy ezek a régi jó törvények a vita daczára igenis érvényben vannak, hogy el legyen döntve azután ezen javaslat elfogadása által, hogy a szabad ajánlás örve alatt sem szabad a kormánynak törvényhozási felhatalmazás nélkül adókat beszedni. (Helyeslés balfelóí.) Annál is inkább bátorkodom ezen elleninditványt előterjeszteni, mert azt hiszem nem követek el indiszkrécziót, mikor emlékezetébe idézem a t. miniszterelnök urnak, hogy mikor az 1906. évi költségvetést tárgyalta a függetlenségi és 48-as párt pártértekezlete, akkor én felhoztam ezen szakasz elleni aggályaimat és a pártértekezlet mármár belement abba, hogy egy ilyen, a jelenlegi javaslattal szórói-szóra megegyező javaslatot elfogadjon, de akkor a t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy ne változtassunk az 1906.-iki költségvetési javaslaton, mert legközelebb már lejár az indemnitás, a törvényjavaslatnak leíratása pedig két hétbe telik, és bármi módositást is eszközlünk a javaslaton, abból exlex lesz ; de szívesen beleegyezik abba, hogy ezt a javaslatot az 1907. évi költségvetésnél vegyük be. (Zaj balfelől.) Mikor