Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 89 az hogy szabad-e az egyházaktól a 7 millió korona segélyt megvonni, igen vagy nem. Az egyházak legnagyobb terhe jelenleg a népisko­lák ellátása. Ha ezt, ennek a költségeit az egy­házak vállairól leveszszük, akkor az egyházak a lelkészek szükségleteit jobban elégíthetik ki a nélkül, hogy rá volnának szorulva az állami szubvenczióra. Ez volna a megoldás pénzügyi szempontból. A dologi kiadásokat fedeznék a községek, azonkivül fizetnék a községek a 10°/o-08 pótadót, a mi természetesen mindenütt keresztülvitetnék. Ezzel megszűnnék a mai igazságtalan helyzet, melyet a miniszter ur em­iitett. Akkor meg lesz az ingyenes állami nép­oktatás, mert ezzel körülbelül fedezve lesznek az összes kiadások, anélkül, hogy tandijra lenne szükségünk. A kérdésnek ezt a pénzügyi részét egy határozati javaslatba foglaltam, a melyet bátor vagyok felolvasni (olvassa): »Utasitja a ház a közoktatásügyi kor­mányt, hogy a pénzügyi kormánynyal egyet­értőleg terjeszszen elő törvényjavaslatot az iránt, hogy minden politikai község köteles le­gyen az állami elemi népoktatás czéljaira meg­felelő iskolaépületeket felállítani és köteles legyen az állami elemi népoktatás összes dologi kiadásait fedezni, továbbá köteles legyen a község az előző évben ama községre kivetett összes egyenes állami • adónak 10%-át minden év márczius havában az állampénztárba beszol­gáltatni az állami elemi népoktatás személyi ki­adásainak részbeni fedezésére.« T. ház! Sokan esetleg azt fogják erre mon­dani, hogy ez egy ujabb teher, hogy ez feleme­lése lenne a népiskolai terheknek. A ki foglal­kozik a kérdéssel, az tudja azt, hogy egyes köz­ségi lakosok ennél sokkal nagyobb százalékot fizetnek és pedig épen a legszegényebb nép, ez a kérdés azonban azért lenne igy jobban ren­dezve, mert akkor lehetetlen lenne az az álla­pot, a melyre néhányszor czéloztam, hogy egyes emberek kibújnak az iskolai kötelezettségek alól. De nem érdektelen az, — nagyon röviden kívánok erre kiterjeszkedni — hogy pl. ezzel szemben Kunszentmárton 1907-ben 25 százalék községi pótadót fizetett a községi iskolákra, daczára annak, hogy majdnem minden tanítónál 70—80, sőt 120 gyermek is jár iskolába és daczára annak, hogy a tanköteleseknek egy ne­gyed része nem tud irni és olvasni, mert nincs iskola. Tehát szaporítani kell az iskolákat, úgy­annyira, hogy ha abban a községben a népok­tatás oly fokon állana,. a mint azt a törvény előírja, akkor még legalább 10 százalékkal kel­lene szaporítani a költségeket. 1904/05-ben az állami adónak 28 százalékát fizette; 1905-ben 35'5 százalékot, 1906/07-ben pedig 28­4 lékot fizettünk. De tudom azt, hogy vannak olyan közsé­KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. gek, a hol 40 — 50 százalékot fizetnek és, mon­dom, vannak olyan helyek, a hol ha nem adó­forint után történnek a fizetések, akkor óriási aránytalanságok állnak elő. Pl. katholikus he­lyeken rendszerint a párbérből kerül ki a fele­kezeti népiskolák költsége. A legtöbb helyen 3 frt 60 kr. a párbér; azt a szegény zsellérember is abban az összegben fizeti, mint a nagybir­tokos. Természetes, hogy erre el lehet jóformán mondani azt, hogy az a katholikus nagybirtokos úgyszólván semmit sem fizet az iskolákra, mig az a szegény zsellér, a kinek abszolúte semmi állami adója nincs, nem fizeti le a 3 frt 60 krt, mert nem tudja lefizeti, de lefogják a béréből. Az állami ellemi népiskolák ezéljára a költ­ségvetésbe felvett 10,901,108 koronát én nemcsak hogy megszavazom, hanem azok alapján, a miket az imént kifejtettem, a következő indítványt adom be (olvassa): A »Eendes kiadások« XXL fejezetének 20. czime és 1. rovata alatt az állami elemi népiskolák személyi járandóságaira 10,901.108 K helyett vétessék fel 50 millió korona. (Mozgás.) Hódy Gyula: Legjobb lenne az 50 milliót az indítványhoz mellékelni. Bozóky Árpád: Beszédemben kifejtettem, hogy hogyan kerül elő ez az 50 millió korona. Ha méltóztatik előbbi határozati javasolatmat el­fogadni és azután majd méltóztatik a felekezeti és községi népiskolák segélyét elvenni és ide tenni, az egyházak segélyezésére felvett hét millió koronát elvenni és szintén ide tenni, akkor együtt van az 50 millió korona. Ez az én álláspontom, t. ház, a népiskolák államosításával szemben. Tudom, hogy ennek nagy akadábyai vannak; tudom, hogy egyik akadályát a nemzetiségek képezik, azonban a nemzetiségekkel egyszer mégis meg kell birkóz­nunk és ha a legkisebbet kívánunk mi a nemzeti­ségektől olyat, a mi magyar nemzeti állam fel­építése tekintetében üdvös és hasznos, akkor ezt a csatát mindig megvívjuk; megvívtuk 1893-ban és tavaly is. Ha akkor nem a foltozás terére léptünk volna, hanem megcsináltuk volna a gyökeres, radikális reformot, akkor ezzel a kérdéssel egyszersmindenkorra végeztünk volna. Azt gon­dolom, hogy a t. kultuszminiszter ur is elismeri, hogy ez a mai állapot nem végleges; hogy ezzel nem lehet kielégíteni a magyar nemzeti államot; hogy ez a kérdés folytonosan fel fog merülni és ezt végtére is meg kell oldani. A nemzetiségi veszedelemnek egyszer sze­mébe kell nézni és azzal radikálisan le kell számolni. Más kérdés az, hogy mit szólnak ehhez a Magyarországon létező hazafias irányú vallásfelekezetek, a melyek ragaszkodnak ahhoz, hogy az iskolai hatalom az ő kezükben legyen. Bizony ezzel is számolni kell. Azonban ha a kultuszminiszter ur áll ennek a mozgalomnak élére — meg vagyok győződve arról, hogy 12

Next

/
Thumbnails
Contents