Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

88 329. országos ütés Í908 május 21-én, csütörtökön. nemzeti egység? Ha megvan a magyar nemzeti egység, ha még azok is, a kik nem magyar anyanyelven beszélnek, a hazafias népoktatás folytán hűek lesznek a magyar hazához, ha gondolkozásuk egységes, érzésük harmonikus a magyar nemzeti állam fentartásával szemben; akkor ez a leghatalmasabb alkotmánybiztositék és olyan eszköz, a mely bennünket megvéd mindenféle osztrák czentralizáló törekvéssel szemben. Hiszen, t. képviselőház, 1905-ben is meg voltak a vármegyék autonóm szervei, s azokat egyszerűen félrehajtották az útból, kineveztek állami tisztviselőket és ott, a hol a vármegye nem gondolkozott hazafiasán, vigan folyt az abszolutizmus. Tehát maguk az autonóm szervek nem védtek meg bennünket az abszolutizmussal szemben. T. képviselőház! Még más oka is van épen a tanítás tekintetében annak, hogy én az államosításnak a tanitäs tekintetében hive vagyok. Nevezetesen a tanitó kezében nincs jiolitikai hatalom. Ezzel a tanitó nem élhet vissza ugy, mint pl. a vármegyei alispán vagy főispán, a kiknek a kezében igen erős politikai hatalom van. Ha az a felekezeti tanitó alkalmatlan annak a Kristóffy-féle kormányzatnak, akkor félreteszi az útból és kinevez olyan egyéneket, a kik az ő czóljait szolgálják. E mellett ha államosítjuk nemcsak az iskolákat, hanem a tanítóképzést is, a minek szintén hive vagyok, akkor 15 — 20 év alatt elérjük azt, hogy teljesen hazafias tanítóságunk lesz. Erről kell nézetem szerint egy hazafias kormánynak gondoskodnia. Ha jön esetleg, a mit Isten ne adjon, egy abszolutisztikus irányzatú kormányzat, akkor nem lesz módjában a hazafias tanítókat a magyar állameszme ellen használni fel, mert e tanítók erre egyszerűen nem lesznek kaphatók. Manapság, sajnos, a tanítóságnak egy jó része nem harmonikusan gondolkozik a magyar nemzet zömével és ha vissza találna jönni Krístóffy, felhasználhatná a maga érdekében a tanítóknak jórészét — jórészét a felekezeti és különösen a nemzetiségi tanítóknak. Vagyok bátor felhívni a t. kultuszminiszter ur figyelmét arra a körülményre, a melyet tegnap Bredicean Korioláu mondott itt el véletlenül. Azt mondotta, hogy hiába akarjuk az oláhokat megmagyarositani és hiába küldenek a tanfelügyelők jó jelentéseket a minisztériumba, ezek nem igazak, csak le kell menni az oláh falvakba és meg lehet győződni arról, hogy a magyarosítás tekintetében a mai rendszer általában nem tud előre haladni. Sajnos, ez igy van, ezt magam is tajjasztaltam. A tanfelügyelő urak talán optimizmusból vagy talán más szempontokból szebb színben tüntetik fel a helyzetet és sokkal jobb képet adnak jelentéseikben a tanügyi állapotokról különösen nemzetiségi szempontból, mint a minők azok tényleg a valóságban, Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elég sötét képet festenek! Bozóky Árpád: Legyen szabad most arról szólnom, hogy ha már államosítjuk az iskolákat, milyen módon vigyük azt keresztül pénzügyileg. Sokaknak a véleménye ugyanis, hogy szükséges az államosítás, de nem lehet keresztülvinni, mert nincs rá elegendő pénz. Komolyan foglalkoztam a kérdéssel és nem könnyelműen vetem oda azt, hogy szavazzuk meg a milliókat a népiskolai költségekre. Személyi kiadásokra legalább is 50—55 millió kellene. Megmondom tehát, hogy nézetem szerint honnan vehetjük elő a pénzt. Vegyük onnét, a honnan ma veszszük. Az iskolai kiadások legnagyobb része ma is adóból kerül ki, még pedig nem állami, hanem felekezeti és községi adóból. Az adózó polgároknak pénzügyi tekintetben mindegy, ha a terhet községi pótadó, felekezeti vagy állami adó czimén viselik-e. A népiskolák államosításánál én igen erősen óhajtanám igénybe venni az adózó polgárok áldozatkészségét, bár akkor sem volnának annyira igénybe véve, mint a hogy ma vannak. Mert a hol egy egész község fizeti a néjűskola költségeit, ott nem 5—10, hanem 30—40 °/o-ot fizet, sőt a hol nem adóforint után fizetik az iskola költségeit, hanem fejenként, megesik, hogy háromszor annyi felekezeti adót fizetnek, mint állami adót, vagyis 300 °/o-ot fizetnek felekezeti adó czimén. Csináltam egy számítást, a mely a következő. A népiskolák dologi kiadásait: épületek emelését, fentartását, fűtést, világítást, mindennek a terhét viseljék a községek. Ha ez a községi iskola vagyonából nem telik, ugy községi pótadóból. Azonkívül pedig minden község az állami adónak 10 °/<rát fizesse e czélra az állam részére, az állami népoktatás személyi kiadásainak részbeni fedezésére. A dologi kiadásokról igy nem kellene az államnak gondoskodnia, a személyi kiadások tétele pedig igy meg volna szerezhető. Körülbelül 30.000 tanitó volna, a kiknek fizetése, 1000 koronájával számítva 30 millió, 2000 koronával számítva a fizetés 60 millió koronát tenni ki. A középarányos 45 millió korona. Korpótlékkal és igazgatói dijakkal lehet számítani 50—55 milliót. Az egyenes állami adók 239,240.000 koronát tesznek ki. Ennek 10 °/

0-a 24 millió. Jelenleg 12,472.348 koronát költ az állam az állami népiskolákra, a felekezeti községi iskolák segélyezésére pedig 7,571.500 koronát. Most mondok egy nagyon merész tételt. Az egyházak segélyezésére fordit az állam 7,217.627 koronát. Ha ezeket összeadjuk és mind az állami népoktatás személyi kiadásaira fordítjuk, ugy kijön 51 millió korona. És ha ez nem volna elég, akkor ezt 4—5 millió koronával pótolni lehet, mert hiszen egy pár millió koronát mindig vesznek fel a költségvetésbe beruházásokra L és rendkívüli kiadásokra. Ezekből pótolni lel hetne ezt az összeget. A nagy kérdés más most