Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
329. országos ülés W08 májas 2l-én, csütörtökön. 75 Nézzük például a tanitónőképzést. Magyarországon évtizedeken keresztül óriási harcz folyt abban az érdekben, hogy a nők társadalmi exisztencziája és boldogulása lehetőleg megkönnyittessék és egymásután állitották fel a tanitónőképzőintézeteket. A felekezetek is rávetették magukat, az állam is, a községek is. Nagyobb veszedelem a női osztályt nem érhette, mint ezen intézetek elszaporitása. öntik magukból a diplomás exisztenoziákat, ezer meg ezer számra jelentkeznek ezek és keresnek elhelyezést és sem a miniszter, sem a képviselőház nem bir a jelentkezők igényeivel. (Mozgás.) Úgyannyira, hogy mindnyájan ismerjük azt a közönséges felszólítást: Uram, önnek csak egy szavába kerül . . . (Mozgás és derültség). Hiába megyünk száz szóval is az államtitkár úrhoz, a miniszter úrhoz. Benyújtjuk a legkitünőb bizonyítványokat, hiába igazoljuk, hogy minő szegény az a nő, hogy társasdalmi állásánál, szocziális helyzeténél fogva mennyire rászorul arra az állásra, de a miniszter nem tudja elhelyezni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Van tiz olyan, minden állásra. Hock János: A miniszter nem teheti azt, a mit a római vezér, hogy a földre dobbant és Varrustól ligiókat követel, a miniszter hiába dobbant a földre, nem tud iskolákat teremteni, a hol elhelyezze őket, nem tud helyeket nyitni a számukra. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zaj.) A tanítóképzők most nincsenek napirenden. Hock János: Bocsánatot kérek, csak parallel akartam bemutatni a t. háznak, hogy nemcsak a rférfiak nevelése terén, de a nőnevelés terén is hasonló szélsőségekkel találkozunk, a hol tisztán elméleti kéjMésre vezetvén ifjúságunkat, nem tudjuk exisztencziájukat biztosítani, és ha nem mutatom meg a kép másik oldalát és az egész társadalmi helyzetet nem rajzolom, vagy a beszédem lesz hiányos, vagy pedig nem tudom magamat kellően kifejezni. Farkasházy Zsigmond: így lehetetlen tárgyalni ! Elnök : A tanítóképzésről a képviselő ur nem beszélhet. Farkasházy Zsigmond: Hiszen a kormánypárt részéről kellene ez ellen felszólalni. Lázár Pál : Fel is szólalunk (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János:'.,Nem fogok tehát erre tovább kiterjeszkedni. Nem akarom a t. házat sem fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) A gondolatot, azt hiszem, eléggé sikerült világossá tennem, és a miniszter urnak praktikus érzésétől várom, hogy hogyan lehet ezt a kérdést megoldani a nélkül, hogy ki ne essünk az európai kulturközösségnek az egyeteméből, de azért belevihessük oktatásügyünkbe a mi legteljesebb, legerősebb nemzeti igényeinket is és főleg a középoktatás egész vonalán az értelmi képzés színvonalának biztosítása mellett hogyan adhatunk praktikus irányzatú nevelést gyermekeinknek. Ez hosszú idő kérdése. Az nem megy, hogy a tanügyi rendszereket egy napról másnapra átváltoztassanak; de ha látom azt a következetes törekvést e felé, a melyet várok én a politikában is, hogy Magyarországnak önálló, független államisága gazdaságilag, a nevelésügyben és minden téren fokozatosan lépésrőllépésre biztosittassék, ezt szívesen fogom támogatni, mert egy nap alatt nagy eredményeket elérni nem lehet, de a czél felé haladni biztos, becsületes államférfiúi politika. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! A középiskolai tételnél oly széles mederben folyó, oly nagy kérdéseket felölelő vita fejlődött, hogy szükségesnek tartom abban felszólalni és felszólalásomban azokat a nagy kérdéseket is érinteni, a melyek különösen az előttem felszólaló két képviselő ur által szőnyegre hozattak. Mielőtt azonban ezt tenném, válaszolni kívánok azokra a részletkérdésekre is, a melyeket Vizy és Bozóky t. képviselőtársaim ennél az alkalomnál felvetettek. Vizy t. képviselőtársam kifogásolja, hogy ebben a költségvetésben még három uj gimnáziumra nézve talál uj költségeket és ezt ellentétbe hozza az én tavalyi nyilatkozatommal, — már ugy, a mint ő erre a nyilatkozatomra emlékszik, de ki fogom mutatni, hogy nem egészen szabatosan emlékszik reá — mely szerint rnegigértem volna, hogy uj gimnáziumok ebben az országban nem lesznek. Hát fel fogom olvasni tavalyi nyilatkozatomat, de ezt inkább a középoktatás nemzeti berendezésének azon nagy kérdéseivel kapcsolatosan teszem, melyekre vissza akarok térni. Felhozta Vizy t. képviselőtársam a középiskolai tanárok fizetésrendezésének a kérdését is. Ha figyelemre méltatta az általános vita során tett felszólalásomat, abból kivehette, hogy én ezzel a kérdéssel foglalkozom és pedig teljes figyelemmel. Természetesen arra, hogy minden kívánságot rögtön teljesítsek, nem vállalkozom. Mérlegelnem kell azok jogosultságát más hasonló kívánságokkal szemben ; mert méltóztassék elgondolni, hogy a mióta a kormányt vállaltuk, fizetésrendezésekre 42 millió koronával emeltük az állami költségvetést e czimen. (Igaz 1 Ugy van!) Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez a kormány nem tanusitott volna érzéket a különböző állami és nemzeti feladatok munkásainak jogos igényeivel szemben, (Igaz ! Ugy van !) Rövid idő alatt annyit 10*
