Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 1908 május 2i-m, csütörtökön. 73 törekvést. (Ugy van !) Ez azonban ismétlem nem tisztán a reáliskola kiváltsága, hanem kell, hogy a gimnáziumnak is nevelési módszere legyen. Ezért bele kell vinni az egész nevelésbe általában az egész vonalon azt, hogy tanulják meg a szülők, hogy az a gyermek, a ki önmagára, életerejére hagyatva a saját tehetségével és a saját kiképzett fakultásaival az életben utat, pályát tör magának és önmaga teremti meg existencziájának alapjait, sokkal szilárdabb bázison áll, mint minden más lebegő exisztenczia. (Igaz! Ugy van I) De szembeállitani a gimnáziumból és a reáliskolából kikerült intelligencziát a praktikus pályákkal és azt mondani, hogy nem annyira Verbőczyekre van szükségünk, mint Thék Endrékre, nem lehet. Mind a kettőre szükségünk van ; (Mozgás a baloldalon.) a nemzeti életben mind a két irányzatra szükség van. Szükségünk van a tudományok önálló művelésére is, (Élénk helyeslés.) mert az a Hugó Viktor, a ki Francziaországnak irodalmát hatalmas lendülettel kifejlesztette és az ő szárnyai alatt a világtekintélynek ugyebár egyik kimagasló pontjára felemelte, nemcsak értelmileg használt nemzetének, hanem anyagilag is, (Ugy van !) mert a nemzeti műveltség, a nemzeti érzés erősítésével egy olyan erős társadalmat kovácsolt össze, a mely állandóan egységes tud maradni, ugy hogy ő úgyszólván a franczia nemzeti közszellemnek prófétája volt. (Elénk helyeslés.) Azt mondta egy nagy ember, hogy Shakespeare sokkal többet használt az angol birodalomnak, mint minden hódítás, mert India régen elszakad és a öfazclasá gi erők megszűnnek, de az ő hatása sohasem fog egészen megszűnni, és ha választania kellene az angol nemzetnek a két dolog között, akkor Shakespearet választaná. (Élénk helyeslés és taps) Azért, t. barátom, én nem igy különböztetnék, mert meggyőződésem szerint nem szabad a középiskolai neveléstől, a mely a nemzeti intelligencziának gerinczét adja, ugy elválasztani a praktikus nevelést, hogy teljesen szaknevelést adjunk az iskolákban. Nem. Az értelemnek, az intelligencziának szakszerű kiképzését az észgimnasztikának kell adnia. Különben a középiskolai oktatás rendszere ma egész világszerte válság előtt áll. Tudjuk azt, hogy a nagy nemzeteknek kell ezen irányban kezdeményezniük, mert a középiskolai nevelés egysége egész világszerte megköveteli, hogy ha egy ilyen nagy, a társadalom legmélyebb gyökereit érintő reformot akar egy nemzet létesíteni, azt egy olyan nagy, tekintélyes nemzet tegye, a mely után a többi népek is gyorsan indulnak, hogy azután saját nemzeti sajátosságaik, vagy egyéniségük számbavételével azokat a hatalmas eszméket mint reformokat átvegyék és a nemzeti nevelés módszerébe beleilleszszék. Az egész világon, ismétlem, a középiskolai oktatás módszere és a középoktatásnak egész rendszere válság előtt áll. De még a legnagyobb elméleti pedagógusok sem tudták tulaj donképen megállapítani, hogy a bifuikáczionális vagy a trifurkáczionális rendszer helyesebb-e a középiskolákban. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XIX. KÖTET. Azt sem tudják megmondani, hogy mikor válaszszák el tulaj donképen a reális irányú nevelést a humanizmus hatásával biró neveléstől. Nem tudják, a hogy IV. vagy a VI. osztálynál térjenek-e el ezek az irányok. Magyarországon csak egyetlen egy iskolát alapított a magyar állam azért, hogy tisztán alapvető szakképzést nyújtson, ez pedig a polgári iskola. Ennek a nevelési módszere, iránya teljesen eltér a középiskolák rendszerétől, de nálunk az a baj, hogy idők multán a polgári iskola hasonlítani akart a gimnáziumokhoz, nemcsak a tantárgyak befogadásában, hanem a módszer utánzásában is és eltért attól az eredeti hivatástól, a mely felé kezdetben törekedett. Mi az eredete a polgári iskoláknak hazánkban ? (Zaj.) Egyenesen, rendszeresen, az alapozó szakképzés, ez volt a hivatása, mert tulaj donképen Angliában kezdették ezeket a kisebb technical school-okat felállitani. Ezek arra szolgáltak, hogy úgyszólván az iparnak, a kereskedelemnek és a teknikának az altiszti elemét adják, azt a józan munkást és előmunkást, szóval szakképzett embert, a ki ipari, kereskedelmi képzettséggel, gépészeti ismeretekkel bir és igy az életben könnyen boldogul és a mellett művelt ember is. Hazánkban is ez volt a czél, a mikor abban az időben kiküldték külföldi tanulmányútra a volt államtitkárt, Molnár Aladárt. Molnár Aladár kiment Svájczba, Angliába és Németországba. Svájczból hazahozta, hazaplántálta a felsőbb népiskolákat, a melyek nálunk általában nem prosperáltak és beszáradtak. A mi klimatikus viszonyaink között ez az intézmény nem tudott megélni, mert nálunk csakugyan már törvényeink is, de az egész képviselőház és a törvényalkotásnak a gondolkozás! módja sem az egyéni tehetségekhez köti az érvényesülést, hanem a bizonyítványokhoz, és azért a kvalifikaczionális törvényt kiterjesztették olyan dolgokra is, a hol igazán semmi értelme nincsen a túlhajtott kvalifikaczionális igényeknek. A mikor Molnár Aladár visszajött és Svájczból behozta a két felsőbb népiskolát, Magyarországon ez nem boldogulván, megpróbálták átültetni az úgynevezett Mittelschulet vagy Bürgerschulet Németországból. De Németország maga is kölcsönvette ezt Angliától. Németországban, a hol a nemzeti sajátosság és az egyéniség egészen más, szintén elfajult a hasznosnak bizonyult angol technical school azért, mert sok elméletet vittek bele. Ezt a megrontott német módszert plántálták át hozzánk és jól emlékszem, Csengery e házban felszólalt, mint nagytekintélyű pedagógus, hogy nekünk nevelnünk kell gazdasági, kereskedelmi és ipari képzettséggel biró oly középosztályt, a mely elég intelligens arra, hogy dolgozni tudjon és dolgozni mégse szégyeljen. Tehát ez lett volna a gondolat, a melynek alapján ezen iskolákat felállítják. De, sajnos, Magyarországon épen a kvalifikaczionális törvény kényszeritette ezeket az iskolákat is, a melyek nem tudták anyagukat az elhelyezni, hogy czéljuktól eltérjenek, mert nem áll az, á mit a képviselő ur mondott, hogy ezek a szak10