Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

$29. országos ülés 1908 májas 2í-én, csütörtökön. 67 példát hozott fel, a melyből kiviláglik, hogy a gyermektől nem lehet megkívánni azt, hogy már az első osztályban meghatározza, hogy milyen iránjrban akarja kiképezni magát. Tehát már ebből a szempontból is jó volna, hogy ha a középiskolák egyenjogusittatnának, akár a bifurkáczió alapján, vagy akármiféle más módon. Az is kivánatos, hogy a természettudományok jobban ápoltassanak. A természettudományok sokkal fontosabbak mint p. o. a nyelvek, mert a természettudományok még az egyetemeken is csak felfrissitőleg hatnak. Általában exakt tudományosságra kell törekedni. Ugyanezen alkalommal szándékozom megemlékezni a magánintézetekről is. Ezek teljesen feleslegesek, teljesen szükségtelenek. Hogy ezek az intézetek, vagy a mint máskép nevezik azokat. Blitzschulék, tele svindli-kurzusokkal, a tanügynek előnyére válnának, azt bátran kétségbe lehet vonni. Ezek tulajdonképen nem egyebek, mint a kivételeknek, a renyheségnek, a szorgalmatlanságnak melegágyai. Ezeknek az intézeteknek, általában a magánközépiskoláknak megszüntetése nagyon fontos és szükséges ; ugy is elég középiskolával rendelkezünk. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Megemlítem továbbá azt, hogy a középiskolákban a vizsgarendszer határozottan téves. Az egész vizsgarendszer nem egyéb, mint pusztán memorizálásra alapított dolog. Nagyon természetes tehát, hogy ez nem felelhet meg annak a czélnak, a mely czélt szolgálni kíván. A modern nyelvek tanítása szintén elég nyomorúságos a középiskolákban. A modern nyelveket jobban el lehet sajátítani künn; de hogyha már olyan nagyon akarj uk a modern nyelveket a középiskolákban tanítani, akkor mindenesetre más módot kell kieszelni. Legalább is az irodalmi szempontoktól kissé el kellene tekinteni és az alsó osztályokban az úgynevezett társalgási módszerrel kellene tanítani, mert utoljára is a modern nyelveknél az a fődolog, hogy megtanulják, és nem az, hogy rendszeres nyelvtannal még azt a kis tudást is, a melyet elsajátítottak, lerontsák. Általában szeretném, ha az ezen kivétellel az alsó osztályokban, tanításnál, a népiskolánál követett módszeres eljárás hozatnék be ; s ha a tanításnak gerincze az értelmes magyar beszéd, a jellemképző történet és a matematika volna. (Zaj.) Általában a tárgyat kell tanítani, nem a leczkét, a mint ez rendesen meg szokott történni. Az óraszámok tekintetében a maximumot kell megállapítani, s nem a minimumot. Ebben a tekintetben igen sokszor bizonyos visszaélések fordulnak elő. A tanterv ne az illető tanférfiunak teóriája szerint készüljön, hanem magának az ifjúnak szükségleteit elégítse ki. Még egy dologról kívánok megemlékezni és ez az, hogy bizonyos tanszakok a középiskolákban elhanyagoltatnak. Itt különösen kiemelem a vegytant, a mely a középiskolákban igazán már alig exisztál. Pedig igen nagy kár. Külföldön igen nagy súlyt fektetnek reá, mert ezt a gyakorlati élet kívánja, hiszen belőle élünk. Ennélfogva én azt hiszem, hogy ezt a tantárgyat, a mint korábban sokkal behatóbban tanították, épen korunkban szükséges lehetőleg behatóan tanítani. Miután a középiskolákról van szó, méltóztassék megengedni, hogy még egy dologról szóljak, ez pedig a középiskolai tanárok anyagi helyzete. A középiskolai tanárok országunk egyik legműveltebb rendjét képezik. Épen azért azok erkölcsi és társadalmi állását nagyon is érdekünkben van emelni. Ennek pedig legelső feltétele az, hogy a szolgálati idő alajiján, rangsornak helyesebb megállapításával, az automatikus előlépéssel őket jobban fizessük és egyáltalán a fizetésüket más hivatalnokok fizetésével lehetőleg összhangba hozzuk. Mert azt hiszem, ők is csak megérdemlik azt, a mit a birák. Ezt nem szemrehányásként említem, mert a birák nagyon is megérdemlik a fizetésüket (Igaz !) és egyáltalán az a fizetés nem is olyan nagyon irigy lésreméltó, tehát csak az összehasonlítás kedvéért hozom fel. Azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás és a kultúra egyforma értékkel bírnak, és utoljára is a jó bíró is az állami műveltség terjesztésének eredménye. Csakis akkor fogjuk őket az áUam sorában méltó helyen látni, ha lelki harmóniájukat biztosító bánásmódban részesítjük. Nem látom be, hogy egyetemi képzettségű egyéneknél miért határozza meg a hivatal természete a fizetést ? A Tisza-féle pótléktörvény a középiskolai tanár fizetését csak félig rendezi. Ha ezt a fizetésrendezést összehasonlítjuk a birák fizetésével, akkor meglepő eredményekre jutunk. A tanárok legkisebb fizetése 8%-kal emelkedett, a biráké 18%-kal. A tanárok végső fizetése emelkedett 17%-kal, a biráké 25%-kai. A középiskolai tanárok fizetése emelkedett átlag 21%-kal, a biráké 33%-kal. Bozóky Árpád : Még ez is kevés. A bírákat kellene a legjobban fizetni. Vízy Ferencz: Természetes, hogy kevés. Elismerem. Nem szemrehányásként mondom, de mindenesetre azt csak meg méltóztatik engedni, hogy a bírákkal szemben a középiskolai tanárság alsóbbrendű helyzetben van. Ezáltal a tanár a maga munkakörének nemzeti értékét kellően nem érzi. A tanár lelkekkel dolgozik, tehát lélekkel kell dolgoznia. A nemzet lelkét képezi, az egyéni lelket formálja, tehát a nemzet jövőjét, boldogulását készíti elő. (Igaz! Ugy van !) Külső akadádályokkal nem szabad őket ebben megbénítani, hanem alkalmazzuk rájuk az egyenlő elbánás módszerét és szabadítsuk meg őket az élet legnyersebb gondjaitól. Ha igy fogja fel a közoktatásügyi kormány a tanárok anyagi javadalmazásának dolgát, nézzük meg, hogyan okoskodnak künn a társadalom egy részében ; mert ez nagyon érdekes. A társadalom bizonyos rétegeiben következőkép okoskodnak. Az egyik lapban ezt olvastam : »éhen halt 9*