Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

08 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. és agyondolgozott tanárról még senki sem hallott.« (Egy hang ; Nem bizony I) Hát valakinek anyagi helyzetét és lélekölő munkáját igy kell értékeim 1 Továbbá ezt mondja : »a tanárság a magyar intelligenczia legmaradibb és legreakczionáriusabb része.<< (Felkiáltások: Ki irta ?) Majd megmondom. (Egy hang : Ez az érdekes !) Vájjon a tudomány fejlesztésében és előbbrevitelében a tanárságnak semmi része sincs 1 Vagy reakczionárius a tanárság ? Nem a hazaszeretetet oktatja ? Vagy pedig : >>a munka gyűlöletét, a buta sovinizmust tanítja.« Lehet-e igy irni a tanárságról akkor, mikor az hazaszeretetet és nem a nemzetközi csavargást és a munkakeriilést hirdeti ? Künn a társadalomban, vagy mondjuk a társadalom bizonyos rétegében igy ismerik a tanári foglalkozást, (Ellenmondás. Felkiáltások : Ki irta ?) A Népszava irta. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a Népszava-nak is megvan a maga társadalma. (Zaj. Egy hang : Sajnos!) Én is sajnálom, de tudok bizonyítékot arra nézve, hogy a Népszava nem egészen egyedül áll a társadalomban. Ilyen ferde felfogások vannak sok helyütt e tekintetben a tanári foglalkozásról. (Zaj.) Bocsánatot kérek, én nem arra feleltem, a mit állítottak, én csak azt mondom, hogy a társadalom bizonyos köreiben hogyan gondolkoznak a tanár fizetéséről. Különben a tételt elfogadom és remélem, hogy az igen t. miniszter ur lesz szives ebben a tekintetben némi javítást kilátásba helyezni. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád : T. ház ! Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy a kormánypárti képviselővel szemben nekem kell megvédenem, nem ugyan a kormány álláspontját, hanem az igazságot. Azért, hogy a Népszavának társadalma oly furcsa módon ir a tanárokról, a melyet a magyar társadalom nem helyesel, azért azt hiszem, a Népsza,va eljárását kell bírálni, nem pedig a kormányét. VíZy Ferencz : Nem is bíráltam a kormányét. Bozóky Árpád : Ha nem bírálta volna, akkor nem hozta volna elő itt a képviselőházban. Másik megjegyzésem előttem szóló kéjiviselőtársam beszédére az, hogy semmi esetre sem szabad sem a tanároknak, sem pedig más hivatalnokoknak fizetését a birák fizetésével összehasonlítani. Á birák oly magas állami érdeket képviselnek : az igazságszolgáltatást, hogy azokat kell mindenféle hivatalnokok között legjobban javadalmazni. Hiszen jó volna, ha a magyar állam minden tisztviselőjét gavallérosan bírná javadalmazni, de ha ezeknek a tételeknek szükségleteit nem birjuk előállítani azért, mert kevesebbek a mi jövedelmi forrásaink, semmi esetre sem szabad olyan álláspontra helyezkedni, hogy azért, mert a bíráknak már valamivel jobb, de még mindig csekély fizetésük van, más hivatalnokoknak a fizetését ezekével hasonlítjuk össze. A magyar bírónak még mindig tizedrész annyi a fizetése, mint például az angol bírónak. Az angol bírónak, ugy tudom, a legalsó fokon is 10.000 forintnál több a fizetése. Milyen ehhez képest a magyar biró fizetése ! T. képviselőház! A gimnáziumok tételénél két irányban akarok felszólalni. Az egyik a gimnáziumokhoz kinevezett helyettes tanároknak sorsára vonatkozik. Erről az 1883 : XXX. t.-cz. 30. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Okleveles tanárjelöltek 1—3 évig terjedő időszakra először csak helyettes tanári minőségben és helyettes tanári fizetéssel alkalmaztatnak, s ha ez idő alatt hivatásuknak kellőleg megfelelnek, léptethetők elő rendes tanárokká.« Azt mondja tehát ez a törvény, hogy 1—3 esztendeig kell a helyettes tanárokat helyettes tanári minőségben alkalmazni. Azonban az előbbi kormányok ezt sohasem alkalmazták ugy, hogy megvárták volna a maximális három esztendőt, sőt nem várták meg egyáltalában a maximális két esztendőt sem . . . Sümegi Vilmos: Minimális! Bozóky Árpád : Itt van, hogy 1—3 év a maximális idő ! Sümegi Vilmos: A minimális! Bozóky Árpád: A minimális egy esztendő. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : Egy tanév alatt meg lehet tudni azt, hogy az illető helyettes tanár bevált-e vagy sem és azelőtt egyévi alkalmazás után rendszerint ki is nevezték. De az állami gimnáziumokhoz, reáliskolákhoz, szóval a közéjűskolákhoz kinevezett helyettes tanároknak ezidőszerint az a panaszuk, hogy 1907. évi április 2-ától kezdve egyáltalában egy helyettes tanárt sem méltóztatott a kultuszminiszter urnak rendes tanárrá kinevezni, pedig 1907 április havában voltak már olyan helyettes tanárok is, a Idk már előzőleg, nem mondom, hogy éveken keresztül, de hónapokon keresztül . . . Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Sümegi Vilmos: Nem zavarom, sőt útbaigazítom . ESnÖk : Ne méltóztassék feleselni az elnökkel. Rendreutasítom a képviselő urat. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : Nem lehetetlen, hogy manapság olyan helyettes tanárok is vannak, a kik két év óta ebben a minőségben működnek. Én jóakaratulag ajánlom a kultuszminiszter ur figyelmébe azt, hogy e miatt a helyettes tanárok körében ez idő szerint nagy az elkeseredés, mert a helyettes tanárok száma már annyira felszaporodott azáltal, hogy nem lettek rendes tanárokká kinevezve, hogy az összes tanároknak húsz százalékát képezik. Kérem a mélyen t. kultuszminiszter urat, hogy ha a költségvetés megszavaztatik, legyen szives ezen a bajon lehetőleg hamarosan segíteni. Felszólalásom másik czélját képezi, t. ház, arról beszélni, hogy milyen viszonyok legyenek a gimnáziumok és a nemzetiségi nyelvek között. A mii or 1908 január 25-én a kultuszminiszter urat meginterpelláltam a nagyszebeni állapotok miatt, a többek között kérdeztem azt, hogy a kultusz^