Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

58 329. országos ülés 1908 m vezett belátásra támaszkodik. Azt mondja ez az iskola, hogy a jogszabályok tisztán az uralkodó tömegek érdekeire, az érdekek belátására vezethetők vissza. Ennélfogva ennek az iskolának magának az kell hogy legyen az alapelve, hogy általános jogi tételek nincsenek, hanem a jogi tételek esetről-esetre jönnek létre. Magam részéről nem tartom, hogy ez az iskola minden tekintetben helyes alapon áll, azonban azt a tényt el kell fogadni, hogy általános jogi tételek nincsenek és ennélfogva azok tanitása fölösleges. A bölcsészetnek arra kell irányulnia, hogy az embereket, azokat, a kik a egyetemen tanulnak, egy bizonyos általános gondolkozásra, a gondolkodás formáira, még pedig ugy a rendes gondolkozásra, mint a jogi gondolkozás formáira megtanítsák. Es épen azért, mert erre kell irányulnia, nem elég, ha a bölcsészeti tanszéken azzal foglalkoznak, hogy a jognak mik az általános gondolkozás! szabályai, hanem általában minden emberi akaratelhatározás általános szabályaival kell foglalkozni. E szempontból az a felfogásom, hogy a jogbölcsészet, mint jogbölcsészet nem alkalmas tárgya az egyetemen való tanításnak, hanem igenis egyszerűen az ethika, egyszerűen a bölcsészet. Ha az egyetemen a jogbölcsészet tanítását nézzük, azt tapasztaljuk, hogy az tényleg mostani formájában is az ethikának az alapfogalmait igyekszik megismertetni az ifjúsággal, ily gondolkozást iparkodik előidézni. De, t. ház, ha kritika alá veszszük azt, miként tanítják ezt a bölcsészetet az egyetemen, miként tanítja Pikler Gyula, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ő egy bizonyos egyoldalú, nemzetellenes, nemzetközi felfogásból indul ki. Nekem nem szándékom az, hogy itt vitassam a tanszabadságnak elvét és kifejtsem, hogy sokszor a tanszabadság átmegy a tanszabadosságba, az sem czélom, hogy kritika alá vonjam Pikler Gyula tudományos tételeit. Kunt a külvilágban rendkívüli ügyes módon megcsinálta ezt egy röpirat, a melyet ugy gondolom, Simon József Sándor adott volt ki. Ennek van ugyan egy hibája, az, hogy egyszerre két dologgal kellett foglalkoznia : megczáfolni Pikler állításait és a maga tételeit felállítani, minek következtében egy kicsit összefonódott és laikusok által nehezen megérthető. Olyanok azonban, kik ismerik ezt a tárgyat, tapasztalhatták ezen röpirat olvasása alkalmával, hogy azt mélyen gondolkozó ember irta. Nem akarok most kitérni arra sem, hogy az államnak akkor, mikor alkalmaz tanárokat, annyi joga mégis van, hogy követelje azoktól a tanároktól, hogy az ő tudományos tételeik fejtegetésénél ne helyezkedjenek ellentétes álláspontra azzal az állammal, a mely őket alkalmazza, és a mely nekik kenyeret ad. Hanem az a tiszteletteljes kérésem van a t. kultuszminiszter úrhoz : tegye lehetségessé az egyetemen a szabad versenyt a tanítás tekintetében. Ha van olyan ember, a ki kifejti azokat a tételeket, a melyek ellentétesek a mi nemzeti államunk hagyományaival, a ki iparkodik lájus 21-én, csülortökön. bizonyítani azt, hogy a nemzeti államok ä mai korban már elavult régiségek, állítson oda az egyetemre olyan egyéniséget, a ki kellő tudományos alappal képes bizonyítani azt, hogy a nemzeti államalakulásoknak jogbölcseleti és bölcseleti szempontból is megvan a maguk jogosultsága és jövője, és nem olyan ósdi, elavult felfogás a nemzeti állam jövőjében hinni, mint azt Pikler Gyula képzeli, En a magam részéről a költségvetés e tételét elfogadom. (Helyeslés.) Zlinszky István jegyző: Nagy György! Nagy György : T. ház ! A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének az egyetemekről intézkedő fejezeténél egy pár szó észrevételem volna. Ezek az észrevételek inkább gyakorlati természetűek, és azt hiszem, a felhozandó sérelmek olyanok, hogy azokon könnyen lehet segíteni. Ép azért kérem a t. miniszter urat, méltóztassék megszívlelni az előadandókat. (Halljuk I) Elsősorban hibáztatom az egyetemi oktatásnál a doktori értekezések rendszerét. Ez másféle természetű a jogi fakultásnál és másféle a bölcsészetinél. A jogi fakultásnál a doktori értekezés nem egyéb, mint az egyetemi képesítésnek értéktelen, de igen költséges sallangja. A gyakorlatban oda fejlődött a kérdés, hogy egyfelől ezek az értekezések iparszerűleg gyártatnak, kereskedést űznek a doktori értekezésekkel, ugy hogy a hallgatók nagy része nem is írja azokat személyesen, hanem megvásárolja, mert nincs is ideje azokat megírni, miután a szigorlatra való készüléssel van elfoglalva, másfelől az egyetemi professzoroknak sincs meg a fizikai idejük ezeket áttanulmányozni. A vége ennek az, hogy a doktori értekezés nem tudományos kérdés, hanem tisztán pénzkérdéssé lesz és itt is a szegény emberek érzik ennek kárát, mert a húsz forintot meg kell, hogy fizessék n doktori értekezés megbirálásáért.. Teljesen feleslegesek ezek a doktori értekezések, semmiféle gyakorlati czélt nem szolgálnak. Más az Németországban, a hol gyűlésen megvitatják az értekezést, a hol szóbeli felvilágosítást ad a doktorandus, a hol ki tudja fejtem a maga nézetét, a hol vitatkozhatik a professzorokkal, de nálunk egyszerűen benyújtja a megirt értekezést, a melyet legtöbbször nem is olvasott át az, a kinek mint szerzőnek neve alatt szerepel, a tanár pedig, a nélkül, hogy átolvasná, megteszi a maga észrevételeit és — természetesen — már csupa jóindulatból, lojalitásból is elfogadja az el nem olvasott doktori értekezést. Elmúlnak hosszú idők, hogy. egyetlen egyet sem utasítanak vissza. Megtörtént, ha jól emlékszem, épen Földes Béla egyetemi tanár úrral, a mi képviselőtársunkkal, hogy irt, gondolom, »Verus« álnév alatt még ifjúkorában egy tudományos értekezést és azt később beadták neki doktori értekezésként. (Derültség.) Az illető nem tudta, hogy »Verus« álnév alatt Eöldes irt. Az értekezést természetesen nemcsak visszautasították, de az illetőt fegyelmi eljárás alá vonva, más büntetést is szabtak reá. A doktori értekezés tehát a jogi szakon feltétlenül eltörlendő, mert