Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

52 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. ki akar térni valaki, vagy nem akar előtte meghajolni, akkor az államhatalom egész erejével sújtja az illetőt. Es annak érvényt kell szerezni; jogállamban ennek igy kell lennie. Ezen a törvény szigorával való kényszerítés nem sokat ér. Mert a népből származik az a tanitó, az a pópa ; annak ott rokonai vannak. Hiába akarja valaki összegyűjteni azt a 3—400 forintot; az érzület, az összetartozás, az összeköttetés mégis a néppel van meg. Hiába tagadják, akkor, a mikor a taníelügyelő, főispán, vagy más hatósági közeg ott megjelenik, másként beszélnek. (Felkiáltások jóbbfélől: Mint, ti !) Én őszintén beszélek nemcsak itt, hanem mindenütt. (Zaj.) Ez csak a természetes befolyás megsemmisülése. Volt eset, hogy valaki nem a szavazatért büntettetett meg, hanem azért, mert a választásnál ugy viselkedett. Mi volna, ha csak a községben vallaná politikai hitvallását, és más szomszéd községben eltagadná. Jcllemtelenség. Volt eset, hogy kijöttek a templomból, és akkor, a mint nálunk szokás, körülvették a lelkészt és a folyó dolgokat, akkor épen a választások dolgát, beszélték meg. Ezért kapott a pópa 200 koronát, tiltott gyűlés czimén. Itt van a zsebemben, hogy tiltott éneklés czimén 40—50 embert büntettek meg egyszerre, leányokat és asszonyokat, Karánsebesen. Azok a kisistenok, — óh, majdnem megmondtam, hogy mik — (Elénk derültség.) — kimondom : sokkal nagyobb miniszterek mint a tényleges miniszterek. Mert a miniszter ur az ő törvénytiszteletében nem is gondol olyan tettekre, a miket ott elkövetnek. (Igaz !) Azok az izgatók, nem mi! Pedig ők protezsáltatnak, és mégis ránk mondják, hogy mi dolgozunk más államokért hogy két állam alattvalói vagyunk, vasjv nem I tudom, hogy értik ezt, de az üyen besugások csak ilyenektől eredhetnek. (Derültség.) Van minden nemzetiségnek elég megfontolt, tisztességes, becsületes tagja. Kik tudjuk, mi jó és mi a népnek szükséges, és a mi az állam érdekében van, megvan bennünk; (Derültség) mert hiába festenek minket akárhogyan, mi politikai szempontból tisztában vagyunk azzal, hogy a mi kelendőségünk a nép előtt csak addig fog tartani, rnig a nép érzelmeit hiven képviseljük. Elnök (csenget) : A képviselő ur kelendősége a nép előtt nincsen semmi összefüggésben a kultusztárczával. Méltóztassék a személyi járandóságokról beszélni. Méltóztassék folytatni. Beszél, beszél, de sohasem beszél a tárgyhoz. (Igaz ! Ugy van! Derültség.) Méltóztassék folytatni. Bredicean Koriolán : Például a volt Határőrvidéken, a mikor átvette az állam az iskolákat, a községi iskolákat, a melyek még közvetlenebb felügyelete alatt állanak az államnak, hát tessék ezt az eredményt megnézni. Én mondom, hogy a kedv és a lelkesedés ott nagyon kevés, 30 esztendő után is csak akkora, mint volt, és annak daczára, hogy a magyar nyelvet évtizedeken át, a tanfelügyelők jelentései szerint, a legnagyobb eredmény- ' nyel tanították, tessék odamenni a községbe, hogy mi az eredmény. Semmi különbség sincsen a mostani állapot és a 30 esztendei állapot között. És hogyha a magyar kormánynak, s ugy látom, az összes pártoknak az a kivánsága, hogy tanuljanak magyarul, ha azt akarják, hogy az teljesedésbe menjen, akkor ezt ilyen eszközökkel sohasem fogják elérni tudni. Mert hiába hireszteli azt valaki pénzért, kedvezményért a tanfelügyelőnek, minisztériumnak vagy az országnak, hogy ezt meg ezt tették a magyar nyelv tanítása érdekében, ha ott a községben a rokonai, vérrokonai igazolják azt, hogy bizony csak kényszerűség az egész. Es ez elront mindent. Ha a nép látja, hogy csak kényszerűségből vagy pénzjutalomért teszi az illető, különben semmi kedve és lelkesedés benne nincs, akkor hiába való az egész törekvés. A közoktatás kezelését abban az irányban, a mint történt, nem tartom helyesnek. Én őszintén feltártam véleményemet, nem azért, hogy mosakodjam, mert nem érzem annak szükségét, hanem azért, hogy megmondjam a miniszter urnak és az egész háznak, hogy senki, a ki szükségét érzi annak, hogy a magyar nyelvet tanulja, nem zárkózik el ez elől. Voltak innen egy társadalmi egylettől ott künn a vidéken tagok, a magyar társadalmi tudományi társulat tagjai voltak — bizony magyar tudósokat a vidéken nagyon ritkán látunk — hogy saját szemeikkel lássák az ottani viszonyokat. Hozzám jöttek és felvilágositást kértek a magyar nyelv tanitása, a magyar telepitések hatása, a magyar nyelv terjesztése tekintetében, de én nem adtam felvilágositást, hanem elvittem őket a vásárra és közvetlen érintkezésbe hoztam ott mindenféle emberekkel, németekkel, románokkal, magyarokkal, hogy győződjenek meg közvetlenül a néptől. Ezek megírták a tapasztalataikat, egy füzetben megjelent. Ugyanazon konklúzióra jöttek, a mint én kifejtettem. Mint mondom mindenütt, a hol a szükség előadta magát ott a tanulás önként történt. (Veres József közbeszól.) Hogyne, a magyar is tanítana románul, ha a szükség ugy hozná magával. (Folytonos zaj.) Először is legyen megelégedve a nép, a népnek megelégedettségét azonban semminemű fantázia, semminemű aspiráczió nem tudja megteremteni, különösen a mai életben, a mikor mindinkább a gazdasági, a reális, vagyoni viszonyok lépnek előtérbe. Az idő előrehaladottsága folytán befejezem és ezen megjegyzéseim után tisztelettel bejelentem, hogy én a magam részéről ezen tételt meg nem szavazom. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti még a szó. Kivan szólni ? (Felkiáltások balfelől: Nem ! Derültség.) Sághy Gyula előadó: Igen! T. képviselőház! A hátramaradt idő rövidségénél fogva nem terjeszkedhetem ki minden egyes felszólalásra, a mely a vita során elhangzott.