Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

3$8. országos ülés 1Ö08 volnék kényteen vallani. Mondom, igen szomorú, hogy a budapesti egyetem ma a vizsgázások terén, különösen a jogi szakon olyan csodálatos, paradoxon szerepet játszik. 1891 óta a budapesti egyetem jogi szakosztályán nem vizsgáztatnak több hallgatót, mig a kolozsvári egyetemen, — számszerűen kimutathatnám, de nem akarom untatni a t. képviselőházat (HalljuFJ Halljuk!) — gondolom 50-ről 400-ra emelkedett a vizsgázók száma, a budapesti egyetemen pedig a vizsgázók száma 230-on stagnál. Ez talán két okra vezethető vissza. Az egyik az, a mit már emiitettem, hogy t. i. a tudományos és a szakpályák számára való képzést nem foglalják annyira egybe Kolozsvárott, mint Budapesten, azon egyszerű okból, mert ott sokkal kevesebb a hallgató. Az a tanár ugyanis, a kinek 100, vagy 200 — pláne a budapesti egyetemen némely szakon még több — hallgatóval kell dolgoznia, teljes lehetetlenség, hogy a hallgatókra bárminő figyelmet is fordíthasson. Az a tanár nem lehet más, mint egy hivatalnok, a ki gépiesen elvégez bizonyos teendőt, fizetésért. De, ha még olyan kiváló szakember is, irányitólag, művelőleg annak az ifjúságnak lelkületére, szellemére nem hathat, ezt ő maga tudja a legjobban. Beck Lajos: De nem vallja be ! Tolnay Lajos : Feltétlenül azt tartom, hogy a küszöbön lévő és okvetlenül megoldandó több egyetem kérdése (Halljuk! Halljuk I) — nem abból a szempontból akarok vele foglalkozni, a mint az itt már rendes szokás, — kétfelé választandó. Válaszszuk ketté a felső oktatást és ne oktassunk együtt birót, ügyvédet, tanárt és mérnököt azokkal, a kik majdan egy-egy szakban szakemberek óhajtanak lenni. Ma ezen a téren, a legtöbb tudományt mivelő szakosztályon, a bölcsészeti fakultáson csodálatosak az állapotok. Attól, a ki tényleg csak szakembernek készül, a ki egyetlenegy tudományt óhajt egy életen keresztül művelni, mit kivan meg az egyetemi szabályzat ? Megkivánja, hogy három különböző tárgyból tegyen szigorlatot. Engedelmet kérek, ez a doktori szigorlat méltóságával nem egyezik meg. Mert nem lehetséges az, hogy valaki, még rokon tudományágak közül is hármat, a ma

; világban uralni tudjon. Egyet is alig lehet, (ügy van!) Annyival inkább áll az, hogy a tanár, a ki leül egy ilyen szigorlatnak megtartására, már abban a biztos tudatban ül le, hogy : nem kivánhatom, hogy bármelyik tárgyból a három közül — még a szaktárgyként megjelölt tudományból is — jártasságot mutasson a jelölt, mert hiszen az emberi lehetetlenség. Nem kivánok tehát többet, mint körülbelül annyit, mint a mennyi a középiskolai tanári vizsgának is tárgya. Hogy ez igy van, azt számtalan példával bizonyíthatnám. Az illető tanárok is be fogják ismerni, hogy betű szerint igy áll az, a mit mondottam. De hol van akkor a tudori szigorlatnak a KÉPYH. SAPLÜ 1906—1911. XIX. KÖTET. május HO-án, szerdán. 41 jelentősége ? Mi akkor a tudori szigorlat ? Nem találunk mást egy üres czimnél, a melyet rávarrnak az illetőre. Ha ezt a szigorlatot megállja, rendszerint megállja a tanári vizsgát is, bár a sorrend rendesen megfordított. Épen ezért a küszöbön álló egyetemi szervezeti reformnál igen megfontolandónak tartanám, nem azt, hogy rapszodikusan felvetett eszméim figyelembe vétessenek, de hogy méltóztassék megfontolás tárgyává tenni a főiskolai oktatás kettős czéljának külön való kielégitését, még pedig a magasabbnak csak Budapesten való kielégitését. Még egy kérdésre óhajtanék az oktatás kérdéseit illetőleg kitérni. Ezt a témát ma már szintén megvilágitották. Ez a tudós proletariátus kérdése. Mint a hogy az egész kérdést megforditva tárgyaltam és először a tudományos életet festettem, ha nem is helyes, de talán az igazsághoz közeljáró képben, épen ugy azt tartom, hogy a középiskolai oktatás azért nem egészen egészséges, mert a főiskolák sem azok. Nem is lehetséges, hogy a középiskolai nevelés különös nagy sikereket érhessen el akkor, a mikor közel sincsen megvalósitva még az, a mire az igen t. miniszter ur mint egyik programmpontjára mutatott rá, t. i. a nyugateurópai középiskolákkal való nivellálás. Az exakt tudományok tanitása terén a mi középiskoláink nagyon is mögötte vannak bármely más európai állam középiskoláinak. Egyet vagyok bátor megemlíteni. Talán furcsa, hogy ez szakmámba vág, de csak erről beszélhetek és ez a szorosan vett exakt tudomány. A középiskolákban a fizika oktatása Magyarországon — azt merném mondám — nevetséges dolog. Hogyan lehessen egy ifjúnak megmagyarázni azt a fogalmat: sebesség, ha nem ismeri azt a fogalmat, hogy differencziálhányados ? Mit tehet az a tanár ? Nem tehet egyebet, mint, hogy bevezet olyan fogalmat, a mely nem fedi a tudományos tényt, de közel jár ehhez annyira, a menynyire azt egyáltalában az adott előismeretekkel megközelíteni lehetséges. Nem igy van ez a külföldön. Ugy Németországban, mint Francziaországban az infinitezimál-számitás a középiskolai mathematikai oktatásnak integráns része. Nem is lehet fizikát előadni a nélkül, hogy valaki ezzel tisztában ne legyen. Épen ezért nagyon kérném az igen tisztelt miniszter urat hogy, a mikor ezt a gyönyörű programmpontját végrehajtja, méltóztassék erre is kiterjesztem a figyelmét. Biztosithatom, hogy épen az a mathematika, a mely nem kedvelt, de igen fontos tárgya a középiskolai oktatásnak, megtermi e téren a maga gyümölcseit. Ez az a tudomány, a mely talán a legszorosabban tanit meg gondolkodni mindenkit, a ki e tárgygyal valaha akár közvetlenül, akár mint melléktárgygyal foglalkozott és mégis, talán alig van tárgy, a melyet olyan roszszul tanitanának, mint épen ezt; sőt a műegyetemen sem ugy adják elő, a mint a czél megkivánná. A műegyetemi hallgatók legnagyobb része soha sem hallott az elliptikus íunkcziókról 6