Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

42 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. és az ingatörvényt kénytelenek előadni, holott az inga mozgása ilyen függvények szerint történik. E helyett azonban tanitanak p. o. számelméletet, a melyekre azon hallgatónak, a ki mérnök lesz, soha szüksége nincsen. Vagyok bátor felhívni a miniszter ur figyelmét arra is, hogyha valaha reformálják a középiskolát, feltétlenül tartsák szem előtt azt a szempontot, hogy a tudós proletariátust csak egyetlenegy utón lehet megszüntetni: a középiskolai vonzással, az által, hogy vannak más olyan középiskoláink, a melyek nem egyenesen az egyetemi pályára visznek, de visznek jó, kenyeret adó pályákra és a melyek képesek az ifjúságra megfelelő vonzó erőt gyakorolni. A reáliskolák egyenesen a mérnöki pályára predesztinálnak; a gimnázium minden főiskolai pályára ; a mai polgári iskola pedig nem olyan vonzó erő, hogy meg tudjon felelni annak a feladatnak, hogy elvonja azt az igen káros felesleget, a mely ma az egyetemek felé tódul. Atalában azt tartom, hogy az egyetemeknek az érettségi vizsgálat alapján való elérése nem helyes és, bár nem egészen liberális, de talán még sem helytelen dolog volna egy felvételi vizsgálatnak a kreálása. Nem hiszem, hogy minden érettségi bizonyitványnyal biró ifjú, különösen, mikor tudjuk, hogy a bizonyítvány mögött akárhányszor egy véletlen lappang, megfeleljen akár csak a hajlam tekintetében is a főiskola nagyobb követeléseinek. A legtöbb azért megy oda, mert ez a legnagyobb ,^a

A

hova^mehet. Ha tehát az atyja kész az áldozatot meghozni, akkor oda megy, habár nincs is meg benne a hajlam arra a pályára. A kellő felvilágosítások mellett, azt hiszem, hogy az ilyenek részben maguk sem kívánkoznának oda. T. ház ! Legyen szabad még megemlítenem, hogy a középiskolai oktatás nézetem szerint azért sem vezet arra a sikerre, a melyet tőle elvárhatnánk, mert a tanár bizonyos tantervhez van túlságos módon kötve. A legtöbb tanár jobban tudná kifejteni tehetségét, ha nagyobb szabadsággal birna tárgya előadásánál, természetesen bizonyos határok között. De nem tartom helyesnek a vizsga rendet sem és különösen nem az érettségi vizsgánál. Az érettségi vizsgálatnál ujabban áttolták a súlypontot az Írásbeli vizsgáról a szóbelire. Nem vagyok ennek hive, mert a két vizsgálat közül nagyobb sorsjáték a szóbeli vizsga és talán a fontosabb az Írásbeli. Tudom ugyan, hogy mi lehetett ez intézkedés motívuma : az t. i., hogy a visszaéléseket akarták ezzel kizárni; de ez talán lehetséges volna másképen is. A másik baj, a mely e téren tapasztalható, talán jelentéktelen, az t. i., hogy kissé nagyon a nyelvek felé irányítják az irettségi vizsgát. A reáliskolákban a német nyelv kötelező. Azt hiszem, hogy semmi ok sincsen arra, hogy speczializáljunk és mivel a reáliskolákban választható más nyugateurópai nyelv is, talán lehetne azt mondani, hogy az érettségi vizsgálatnak választott tárgya lehet akár a német, akár a franczia, akár az angol nyelv. Nem tudom, keresztülvihető-e ez, csak megemlítem. T. ház! Végzem felszólalásomat, mert nem akarom tovább untatni a t. házat. Sötét képeket festettem — tudom, — de a czél, a melynek érdekében tettem, a szándék, a mely vezetett, merem állítani, a legtisztább lelkesedés azon tárgy iránt, a mely minden emberi gondolatok, minden emberi konczepeziók közül a leginkább érdemli azt meg. Eszembe jutnak e perezben Lessingnek azon szép szavai, midőn azt mondotta : »Ha Isten elém állna, az egyik kezében tartva a, tiszta igazságot, a másikban a kutatást az igazság után, karjaiba esném és azt mondanám: Uram! tartsd meg az igazságot, s hagyd meg nekem az utána való kutatást; ez az egyedüli, igazán magasztos feladat az ember előtt.« Es merem állítani, hogy nagyon, de nagyon is megérdemli mindenkinek a legmesszebbmenő jóakaratát az olyan gondolat, még ha helytelen is, a mely e magasztos czél továbbkövetésére irányul. Teremtsünk egy szellemi arisztokrácziát Magyarországon; ez az a leghatalmasabb fegyver, a melylyel egy nemzetet meg lehet védeni; ez az a — merném mondani — kat exochen alkotmánybiztositék, a mely internaczionális kauczióval bir és a mely, ha egy nemzetnél meg van, azt a nemzetet a létező nemzetek közül kitörölni emberi hatalom nem képes többé soha. (Igaz! Ugy van!) Teremtsük meg ezt a szellemi arisztokrácziát, teremtsük meg ezt az egyedüli arisztokrácziát, a mely méltó arra, hogy ezen a világon létezzék. (Helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szmrecsányi György jegyző: Fábry Károly! Fábry Károly : Mélyen t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon röviden kívánom a t. képviselőház szives türelmét igénybe venni, mert csupán csak egy-két csekélyebb jelentőségű dolgot óhajtok a t. vallás- és közoktatásügyi kormány becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk !) Természetes, hogy azon nagy bizalomnál fogva, a melylyel a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur nagyrabecsült személye, kiváló egyéni tulajdonságai, munkássága, nagy alkotásai és nagy hazafisága iránt mindnyájan el vagyunk telve, a költségvetést részére szívesen megszavazom. Nem vagyok hive a mindenáron és mindenben való államosításnak, (Helyeslés.) mert tudom azt, hogy Magyarországnak a lehető legnagyobb szüksége van arra, hogy polgárai, intelligencziája és minden szervezetei is függetlenek legyenek, mert függetlenségünknek fentartó elemét és biztositékát egyedül csak ezek képezik, azonban mégis ki kell mondanom azt a meggyőződésemet, hogy, ha a magyar tanügyet teljesen megmagyarositani óhajtjuk, akkor azt az egész vonalon állami kezelésbe kell átvétetni .(Helyeslés. Zaj középütt. Elnök csenget.) Ezt kívánja nemzeti konszolidácziónk érdeke. (Egy hang: Hátha nemzetietlen kormány jön ?) Igaz, hogy ki vagyunk téve annak az eshetőség-