Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

3%8. országos ülés 1908 Egy nemzetnek ezen a nívón való kulturális élete elbírálásánál jóformán a fővárosra lehet szorítkozni, és ha Budapestet megnézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyobb közkönyvtár — csak a nagyobbakról akarok szólni — a következő létezik: az akadémiáé, a nemzeti múzeumé, a tudományegyetemé és a műegyetemé. A többi nem ilyen nagy jelentőségű. Nekem személyes, szomorú tapasztalatom igen sok van a budapesti könyvtárviszonyokról, s ba a t. ház megengedi, hogy türelmével némileg visszaéljek, egy-két ilyen tényre bátorkodnám a t. miniszter ur, valamint a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyetemi és a múzeumi könyvtár áll talán a legszerencsétlenebbül ezek közül, de én elsőnek egy olyan könyvtárról akarok példát venni, a mely talán a legszebben áll könyvtáraink közül: ez pedig a magyar tudományos akadémia könyvtára. A magyar tudományos akadémiának könyvtára, — nem tudom, hogy a múltnak a hibája-e, vagy a jelennek is, — nem helyesen ismerte fel azt az első kötelességet, a melyet egy nagy, tudományos czélu könyvtárnak maga elé kell tűzni. Nem az az első kötelessége, hogy abban minden szakmunka meglegyen, hanem kötelessége, hogy számára hozzáférhető minden tudományos folyóirat meg legyen ott. Ezek a legfontosabb és legelső sorban megszerzendő segédeszközök, a melyekről gondoskodnia kell. A magyar tudományos Akadémiában magam a következő csodálatos tapasztalatot tettem. Egy alkalommal egy nagyobb munka számára szükségem volt a Societä Yeneta delle lettere, scienze ed arti tudós társaság egyik olyan évkönyvére, a mely abban az időben jelent meg, a mikor Velencze még Ausztriához tartozott. Csere viszonyban állván minden müveit állam akadémiái egymással, csak mulasztás utján lehetséges az, hogy ez ne legyen meg valamely akkor létezett tudóstársaság könyvtárában. Én azt konstatáltam, hogy a magyar tudományos Akadémiának könyvtárában ezen kiadványból pl, három különböző kötet van, a számokra nem emlékszem pontosan, de körülbelül ilyenformán vannak meg: a 7-ik, a 15-ik és a 63-ik. De tovább megyek. A bécsi elsőrangú tudományos intézeteknek rendszeres kiadványai sem találhatók meg Budapest egyetlen tudományos közkönyvtárában sem. Nem épen erre vagy arra a kiadványra nézve mondom, de akárhányra áll. Nem akarom untatni a t. házat a példákkal, de tudnék sok példát felsorolni. E tekintetben abban a véleményben vagyok, hogy azok a tételek, a melyek e költségvetésben szerepelnek, könyvtári czélokra, nevezetesen az akadémia könyvtára számára 10.000 korona, az egyetemi könyvtár számára 31.600 korona, a múzeumi könyvtár számára 33.000 korona, a műegyetemi könyvtár számára 58.400 korona, öszmájus 20-án, szerdán. 39 szesen 133.000 korona nagyon elegendő volna erre a czólra, de talán nem olyan módon felhasználva, a hogy ma történik. Nem látom át a szükségét annak, hogy akár egy egyetemi tanárnak, akár egy akadémikusnak egy bizonyos épületben legyen az ő könyvtára, mert hiszen ő ugy sem lakik abban az épületben, hogy pedig melyik más utczába menjen, az ránézve tökéletesen irreleváns. Épen igy áll a dolog az egyetemi hallgatókra nézve is; az egyetemi könyvtár sincsen ma az egyetemi épületben, hanem külön épületben van. Nem látom át a szükségét annak, hogy a fővárosban négy-öt közkönyvtár álljon fenn, hozzávéve még a főváros könyvtárát is, hanem egy nagy nemzeti könyvtár alapítását tartanám feltétlenül szükógesnek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Képzelném pedig ezt olykép, hogy a meglevő négy könyvtár óriási számú duplikátumának, a mely becslésem szerint talán a 40 °/o-ot a katalógusok szerint megüti, az értékesítése utján kolosszális összeget lehetne nyerni és igy megszerezhető volna a legelső eszköz, a mely szükséges volna Magyarország magasabb értelemben vett közművelődésének megalapozásához: egy nagy nemzeti könyvtár létesítéséhez. Hozzáveszem még azt, t. ház, hogy a mikor a könyvtárak tételeit felhoztam, szigorúan csak a könyvbeszerzési tételeket említettem; a személyi kiadások nincsenek benne. Már pedig nagyon könnyen be lehet látni, hogy az egyesitett nemzeti könyvtár kiadásai feltétlenül kisebbek volnának a személyi kiadások terén, mint a négy könyvtáré külön-külön. Igaz, hogy a felolvasott négy könyvtár közül az egyik nem az állam tulajdona, hanem az Akadémiáé, de én nem hiszem, hogy ez a tudós testület elzárkózzék az elől, hogy könyvtárát az állam gondozására bizza, a mikor egy nagy nemzeti könyvtár létesítéséről volna szó. Egy másik baja könyvtárainknak az, hogy a katalógusok tekintetében még máig is igen súlyos kifogások és panaszok vannak. Az akadémiai könyvtárnak van egy u. n. czédula-katalogusa, de nem lehet megtalálni az embernek egy művet, ha egy tudományos munka ezéljából ugy keres valamit, hogy a tárgyra vonatkozó és megtalálható forrásokat keresi a nélkül, hogy egyenként meg tudná mondani a kiadók czégét, a kiadás évét, vagy akár a szerzőt megnevezni képes volna. Akárhányszor nem tud egyebet, mint azt, hogy pl. a 60-as években pl. valamely olasz tudós társaság folyóiratában jelent meg az illető czikk. Ilyenkor egy tárgykatalógus létesítése arra a kutatóra nézve elengedhetetlen feltétel, a nélkül nem boldogul. Mi marad tehát előttünk % Felmenni Bécsbe, a bécsi könyvtárakba, a hol mindez megvan. De még más bajok is vannak, kisebb jelentőségűek. A tudomány-egyetem könyvtárába több izben azon a czimen nem tudtam volt bejutni,