Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

430 339. országos ülés 1908 j unius h-én, csütörtökön. "nyomatott ki. Már most kérem az engedélyokiratot felolvasni. Dudits Endre jegyző (olvassa az engedélyokirat szövetjét.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 3. §-t és a most felolvasott engedélyokiratot a közlekedésügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a 3. §. és az engedélyokirat a közlekedésügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtat]k. Ezzel, t. ház, a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván és elfogadtatván, javaslom a t. háznak, hogy annak harmadszori olvasását méltóztassék a ház legközelebbi ülésének napirendjére kitűzni. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor a határozatot ilyen értelemben mondom ki. Következik az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat (írom. 792, 860) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Mielőtt azonban az előadó ur hozzáfogna beszédéhez, be kell jelentenem a t. háznak, hogy az igazságügyminiszter ur hivatalosan el lévén foglalva, nem jelenhetett meg a házban és igy a házszabályok 214. §-a értelmében a miniszter megbizottjaként Meskó László államtitkár ur fog szerepelni. (Éljenzés.) Az előadó urat illeti a szó. Nagy Dezső előadó: T. képviselőház! Most, midőn az előadói székre felléptem, és remélhetőleg rövid idő múlva az országos ügyvédi gyámés nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslatot a képviselőház el fogja fogadni, az ügyvédi karnak egy harmincz év óta táplált óhaja fog teljesülni. Az ország megadja a lehetőséget arra, hogy az ügyvédi kar is, a mely az országban jelenleg 5700 tagot számlál, a maga részére érvényesíthesse mindazokat a szocziális vívmányokat, a melyeket az ujabb idők hoztak meg. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet kényszer alapján szerveztetik, a melynél fogva az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek minden ügyvéd kötelezőleg tagja, és tartozik az e czélból szükséges évi járulékokat az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet javára évenként befizetni, és pedig szigorú szankcziónak a terhe mellett. Az ügyvédi kar ezen intézményét az ügyvédi kar autonómiájának sértetlensége mellet valósítja meg, amelynél fogva az ügyvédi kar egyes tagozatainak, vagyis az ügyvédi kamaráknak önkormányzati joga továbbra is nemcsak teljes épségben fog maradni, hanem egyszersmind ezen autonómia még ki is fog tágittatni abban a tekintetben, hogy az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet szervezetében neki előkelő szerep jut, és annak egyik szerveként fog működni. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet állami támogatás, nélkül alapittatik meg, ennélfogva csupán az- ügyvédi • kar fogja megteremteni ezt az intézetet. E tekintetben mondhatni, hogy egyéb szocziális alkotásaink közül kiválik, mert mig legújabb szocziális alkotásaink, nevezetesen a munkás-baleset-biztositó és betegsegitő pénztárak is, az államnak hatalmas nagy támogatásával alakultak meg: az ügyvédi kar addig, ugyancsak kényszer alapján, ugyanezen szocziális eszmét, a saját autonomája hatáskörén belül, de az állam támogatása nélkül, a saját erejére támaszkodva fogja megvalósítani. (Helyeslés.) Ennélfogva ezen intézmény megteremtése az országra nézve semmi megterheltetéssel nem jár, hanem egyszerűen csak az alkalom adatik meg arra vonatkozólag, hogy az ügyvédi kar ezen szocziális intézményt megvalósíthassa. (Helyeslés.) Teljesen felesleges megemlítenem azt, hogy épen az ügyvédi kar tagjai, a kik úgyszólván napi keresetre vannak utalva, kiknek fix fizetésük nincsen, nyugdijuk eddig sem volt, nehéz körülmények közt kénytelenek hátramar adottaikról, árváikról és özvegyeikről gondoskodni. A legkevesebb ügyvéd bir oly keresettel életében, a melyből akkora tőkét tehetne félre, hogy [ abból hátramaradott családtagjai, özvegye és árvái megélhessenek. E tekintetben szomorú tapasztalatokkal birunk. Sokszor látjuk, hogy a kik bizonyos jólétnek örvendettek életükben, ha elhunynak, családjuk nyomorban sínylődik és a jótékonyságra és kartársaik jó szivére van utalva. Erre való tekintettel alakultak az egyes kamarák kebelében az u. n. segélyalapok, a melyeknek czélja az volt, hogy hasonló esetekben az elhunyt kartárs özvegyét és árváit megfelelő segélyben részesítsék. De ezek egyszerűen csak segélyeznek és nem nyújtanak semmiféle jogot; csak könyöradományokat adnak és ennélfogva egy nyugdíjintézet czélját be nem töltötték. E helyzet átérzése érlelte meg azt az óhajt, hogy nem elég segélyalapokat teremteni, hanem meg kell teremteni egy olyan intézetet, a melylyel minden egyes tag bizonyos jogviszonyba lép és a mely intézettel szemben minden egyes intézeti tagnak joga van' követelni, hogy rokkantsága esetén ő maga, halála esetén pedig, hátramaradott özvegye és árvái, megfelelő ellátásban részesülhessenek. Ez az ellátás kezdetben még szerény lesz, de későbben a fejlődés előrehaladtával fokozott igényeket is lehet az intézet ellen támasztani. Szóval ezen nyugdij-intézetnél az alap nem a könyörületességre és a jótékonyságra, hanem a jogra van felépitve. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezzel nem csupán az egyeseken lesz segitve, hanem ez egy uj nemzeti tőkevagyon képződósének alapját is megveti. A mint ez az intézmény kontemplálva van, egynéhány esztendő alatt több milliónyi törzsvagyona lesz, a mely mindenesetre a nemzeti vagyonnak erősbödését is elő fogja segíteni, de a