Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

424 339. országos ülés 1908 június k-m, csütörtökön. lesz. a minek ismét a vasút is hasznát veszi, de hasznát veszik maguk az illető családok is, akiknek egészségesebb, olcsóbb lakásuk lesz ; viszont Budapest lakosainak lakásviszonyai is ily módon kedvezőbben fognak alakulni. Szóval minden számbavehető érdek a mellett szól, — magának a társaságnak üzleti érdeke is, a melylyel szintén szivesen számolok — hogy az uti jegyek árai sokkal olcsóbbak legyenek, mint most és mint a törvényben kontemplálva vannak. Vagyok bátor rámutatni még a törvényjavaslat egy másik hiányára is, a melyről különben előttem szólott t. képviselőtársam is beszélt, hogy t. i. a helyiérdekű vasutak megállnak Budapest határánál, ugy hogy az utas kénytelen még egy vasúti alkalmatosságot igénybe venni és ismét útiköltséget fizetni. Meggyőződésem, hogy ez csak a kezdet kezdete és e helyi érdekű vasutak fejlődése nem lehet más, mint hogy be fognak jönni Budapest közúti vonalaira és a főváros közéjéébe is. Azonban ez nem megy olyan könnyen, mint előttem szólott t. képviselőtársam képzeli,mert ehhez Budapest főváros beleegyezése is szükséges, a mely bizonyos feltételek teljesítéséhez van kötve. Itt jutok arra rá, hogy sérelmesnek tartom ezt a javaslatot a fővárosra. Ma az a helyzet, hogy a czinkotai vasút már bejön a központi jjályaudvarig, a soroksári vasút a vágóhidig ; tehát a főváros területén járnak. Az a vasút, a mely a főváros területét használja, attól a ponttól kezdve, a melyen a főváros területére lép, közúti vasuttá válik, a melylyel szemben a fővárosnak is vannak jogai nyereségében, üzleti hasznában való részesedésre és a háromlásra, a tarifarmlitikába való beavatkozásra. E javaslatban a helyiérdekű vasutak ugy vannak szabályozva, hogy megváltási joga és háromlási joga csak az államnak van, a fővárosnak pedig nincs, az a helyzet áll tehát elő, hogy lényegileg közúti vasutaknak tekintendő vasutak tekintetében a főváros meg van fosztva olyan jogoktól, a melyek megilletnék. Ha ilyen mostohán méltóztatnak a főváros jogait és érdekeit kezelni, akkor azután természetesen félni lehet attól, hogy a mikor arról lesz szó, hogy ezek a vasutak bejöjjenek a fővárosba, a fővárosnál nem fogunk azzal az előzékenységgel találkozni, mint a melytyel találkoznánk akkor, ha a főváros egyéb érdekei is figyelembe vétetnének. A törvényjavaslat egyik helyes intézkedése a 11. 55-ban van, hogy t. i. élelmiszerek drágasága esetén az ezekre megszabott dijtételek felényire szállithatók le. Az 1880. XXX. t.-cz. 12. §-a értelmében a kormányt h. é. vasutakra nézve általában megilleti az a jog, hogy a tarifák leszállitását, tehát a személyszállitási dijak leszállitását is bizonyos esetekben követelhesse. Nézetem szerint tehát, ha a jelenlegi törvényjavaslat 11. §-a nem volna is meg, a kormánynak ez a leszállitási joga akkor is fennállana. Ha azonban szükségesnek méltóztattak találni e 11. §. felvételét az élelmiszerekre vonatkozólag, csodálkozom, hogy a személyszállitásra -nézve ezt a jogot expressis verbis nem kötötték ki, holott, ha az 1880. törvény rendelkezései nem elegendők az élelmiszerekre vonatkozólag, nem lesznek elegendők a személyszállitásra vonatkozólag sem.. A törvényjavaslat 6. §-a forgalmi eszközök beszerzésére 2,630.000 koronát irányoz elő. Ebből az összegből teljesen lehetetlen annyi forgalmi eszközt beszerezni, a mennyi a fővárosi és környékbeli lakosság igényeit kielégíthetné. Egy kocsi, azt hiszem, körülbelül 30.000 koronába kerül; igy tehát az előirányzott összegből 70 kocsi volna beszerezhető. Ha ötször anryit veszünk, még az sem elégíti ki az igényeket. Igaz, hogy a törvényjavaslat 20. §-a jogot ad a kormánynak, hogy utasíthassa a vállalatot a forgalmi eszközök szaporítására, de sokkal egyszerűbb lett volna mindjárt a 6. §-ban intézkedni, mert akkor nem kellene bevárni a jövőben következhető kormányakeziót. A jelenlegi 2,670.000 korona csekély összeg, a melyből még csak megközelítőleg sem szerezhetők be a forgalom igényeknek megfelelő forgalmi eszközök. Azért is igazuk van azoknak, a kik kritikát gyakorolnak a törvényjavaslat felett, és a kik a személyszállítás olcsóbbá tételét kivánják és a kik kivánják a helyi érdekű vasutak kibővítését, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy igen lényeges kedvezményeket is kap ah. é. vasutrészvénytársaság.'j Az 1895. évi XXII. t.-czikk megállapította hogy a 30 éves adómentesség, továbbá a 90 éves átháramlés 1888-tól kezdődik ezen h. é. vasutakra, tehát az adómentességből már eltelt 20 esztendő és az átháramlásra megszabott 90 esztendőből szintén eltelt 20 esztendő s igy mindkettőnél igen szép, lényeges időtartam múlt el. Vagyis, t. ház, 10 év múlva adóköteles lenne és 70 év múlva a h. é. vasutak minden ellenszolgáltatás nélkül mennérek át az állam kezébe ; ezen előttünk fekvő törvényjavaslat pedig tigy intézkedik, hogy a törvény életbeléptetésétől számítva 30 évre szól az adómentesség és 90 évre megy át az állam kezébe ; A h. é. vasútnak ez kétségtelenül kedvezmény ; ennek ellenében nagy, medern befektetéseket tehet. Utóvégre olyan kedvezmény ez, a melynek árát megszabhatta volna az állam oh/képen, hogy nem ilyen maximális tarifákat, hanem kisebb maximális tarifákat engedélyez. Ezek azonban olyan kifogások, t. ház, a melyek az előttünk fekvő törvényjavaslat értékét egyáltalában nem csökkentik. En belátom azt, hogy a kormány igen lényegesen segit ezen törvényjavaslat által a főváros szocziális és lakásviszonyain, ha egyéb utón is iparkodni fogunk kiépíteni az erre vonatkozó intézkedéseket. Belátom azt is, hogy a vasút részéről nagy áldozat ilyen nagy 29 millió korona tőkét fektetni be, hogy a főváros és környékének a közlekedése jobb és kényelmesebb legyen. Remélem, hogy a kormány gondoskodni fog a jövőben is és figyelemmel fogja kisérni az állapotokat, utat és módot fog találni arra, hogy egyrészről Budapest jogos igényei kielégíttessenek, másrészről pedig olyan olcsó közlekedés létesíttessék, hogy legalább megközelít-