Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

339. országos ülés Í908 jv sük, ha nem is érjük el Berlinnek és Bécsnek a viszonyait. Ott 10 és 20 fillérért órákszámra lehet utazni, mig itt nálunk ugyanazon távolságnál már koronákról kell beszélni. (Ugy van! Ugy van !) Habár ezen törvényjavaslat nem alkalmas ilyen állapotok megközelítésére, de remélem, hogy a kormány és a vasúttársaság is majd módot és alkalmat fog találni arra, hogy valamiképen mi is megközelítsük azokat a teljesen tökéletes állapotokat, hogy a legolcsóbb és a legkényelmesebb közlekedése legyen Budapestnek és környékének. (Helyeslés.) Egy hang (a középen) : A polgármester ! Pető Sán dor : Méltóztatik itt a polgármesterre hivatkozni. Hát a főváros e tekintetben, sajnos, semmit sem tehet. A mint méltóztatik látni a törvényjavaslatból, az teljesen az állam hatáskörébe utalja ezen h. é. vasutakat. Abban a reményben, t. ház, hogy ezek a maximális tarifák csak a papiroson maradnak, maga a vasúttársaság és a kormány törekedni fog minél olcsóbb tarifákat elérni, elfogadom a javaslatot. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra senlá sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az államtitkár ur mint miniszteri megbizott kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Szíerényi József államtitkár: T. ház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot illetőleg az előttem szóló képviselő urak, méltányolva ugyan a javaslat fontosságát és elismerve a főváros szempontjából való jelentőségét is, különböző kifogásokat emeltek és Szmrecsányi t. barátom kivételével a javaslatot el is fogadták. Szmrecsányi képviselő ur azonban nem fogadja el a javaslatot azon okból, mert szerinte nem érjük el azt a czélt, a melyet a javaslat maga elé tűzött, minthogy az átalakítandó vasút, tehát a létesítendő villamos vasút nem fog arra a távolságra menni az eg}^ik irányban, a mit aztán Weresmarthy képviselő ur a másik iránynyal egészített ki — t. i. Szmrecsányi Visegrádot, Weresmarthy pedig Gödöllőt értve — (Felkiáltások a középen : Szentendrét!), bocsánatot kérek, jól idéztem. Nagy Dezső: Szentendréig már van ! Szterényi József államtitkár: Tehát mert a távolabbi czélt nem éri el a vasút, ennélfogva a közelebbi czélt sem kell neki elérni. És ezzel az okfejtéssel t. barátom a javaslat elfogadását megtagadta. T. ház ! Ha arról volna szó, hogy kivánatos-e ennek a vasútnak a kiterjesztése Visegrádig, sőt még tovább — hiszen azt hiszem, nincs véleménykülönbség abban, hogy olyan széles kört kellene a vasútnak felvennie és öveznie, a milyen egyáltalán csak lehetséges — akkor lehetne erről beszélni, de ha arról van szó, t. ház, hogy egy javaslatot elfogadjunk, a melynek intencziói helyesek, a melynek czélszerűsége kétségtelen, de a melynek kivihetősége abban a vonatkozásban, a melyet Szmreácsnyi György t. barátom emiitett, a kormány hatalmi szféráján kívül áll, akkor azt KÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. XIX. KÖTET. inuis í-én, csütörtökön. 425 hiszem, t. barátom egy kis következetlenségbe esett, mert méltóztatik nagyon bölcsen tudni, hogy olyan hatalmi eszköze a kormánynak, a melylyel valamely vállalatot kényszeritsen egy vonal megépítésére, vagy meg nem építésére, nincsen. Szmrecsányi György: Közvetve van ! Szterényi József államtitkár: Közvetve sincsen. Közvetve volna, t. ház, akkor, ha az a vállalat, a melyről szó van, olyan áldozatot és olyan támogatást venne igénybe s kormánytól, a melynek ellenértéke gyanánt a kormány tőle ama meghosszabitott vonalnak kiépítését jogszereűn és okszerűen követelhetné. Hogv állunk azonban a jelen esetben ? Itt, t. ház, arról van szó, hogy egy három ágazatu vasút 29 millió korona tőkével átalakul villamos vasuttá, a mely tőkénél közel 17 millió teljesen elvész, vagyis pótolandó azzal az átalakítással, a melyet a villamos vasuttá való átváltoztatás igényel. Es ezzel egyúttal megfeleltem volna Pető Sándor képviselő urnak azon kifogásara is, hogy igen nagy kedvezményeket kap a vállalat az államtól, mert hiszen az adómentességek egy része lejárt és daczára annak, uj adómentesség biztosíttatik. Hát t. ház, ha ez az eset nem forogna fenn. akkor nem is kellett volna a törvényhozás elé jönni a kérdéssel, (Igaz I Ugy van 1) akkor egyszerűen adminisztratív utón lett volna az megoldható. De mert épen ilyen nagy anyagi veszteségről van szó, mert a nemzeti vagyonnak, a tőkének egy ilyen nagy része elvész és mert az uj tőkével kell pótolni, a minek ekvivalense az adó- és illetékkedvezményekben rejlik, a minimális kedvezmény, a mit'az^államTnyujthat, az, a mi a törvényjavaslatban kontemplálva van. Én elismerem, hogy a kormányzatnak és elsősorban a kereskedelemügyi kormánynak kellene minden lehetőséget megtenni arra, hogy azok a czélzatok, a melyeket Szmrecsányi t. barátom emiitett, el is éressenek. De ez meg is történt, minden lehetőt meg is tettünk. (Halljuk ! Halljuk !) A visegrádi vasút kérdése 16 év óta van napirenden és 16 év óta nem sikerült ezt a kérdést megoldani. Nem sikerült azért, mert a t. barátom által emiitett községi hozzájárulások amaz óriási költségekkel szemben, a mit a vasútvonal megépítése képvisel, kereken 100.000 koronára tehetők. A községek eddig ennyit ajánlottak meg, holott annak a vasútnak kilométerenként megépítése mintegy 200.000 koronába kerül, az összes költségek pedig — ha jól tudom, 22 kilométer a távolság Szentendre és Visegrád között — hozzávetőleges számítás szerint körülbelül i és % millió koronára rúgnak. Ezzel az összeggel szemben az érdekeltség 100.000, mondd 100.000 koronával járulna az építéshez. A vasúttársaságot már akkor, a mikor először foglalkozott ezzel a kérdéssel a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur, felszólítottuk a visegrádi meghosszabbításra, de a társaság kijelentette, hogy a csekély jövedelmezőséggel nem áll arányban az az áldozat, áz a befektetés, a mit hoznia kell. 54