Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

339. országos ütés 1908 június h-én, csütörtökön. 423 erős gyanúm van, és meg merem azt az állítást koczkáztatni, hogy a főváros nem akadályozhatja meg azt, hogy a budapesti helyi érdekű vasutak egyes kocsijai be ne fussanak a közúti vaspálya vonalán a nélkül, hogy a főváros az átháramlás tekintetében bármilyen akadályokat gördithetne, mert ez a vonalszakasz a fővárosra átháramlani nem fog, hanem 90 év múlva az állam tulajdonába megy át a közúti vasút. Az átháramlás joga nem attól függ, hogy minő kocsikat járatnak, hanem hogy lemondott-e arról, vagy nem. Ezzel az a szegény tisztviselő szabadulna 20 fillér költségtől és olcsóbban jutna be a fővárosba. Végül még két kérést volnék bátor a kereskedelmi kormánynak előterjeszteni. Az egyik az, hogy mivel itt hosszabb 20—25—30 kilométeres vonalszakaszról van szó, méltóztassék a közigazgatási bejárás alkalmával, vagy a mikor az üzembe vételhez méltóztatik az engedélyt megadni, elrendelni azt is, hogy ezek a vonatok feltétlenül füttessenek, mert 22 kilométeren keresztül még felnőtt ember sem birja ki az utat, hát még azok a gyermekek, a kik naponkint látogatják onnan a budapesti iskolát. Ez volna az egyik kérésem. A másik kérésem az volna, hogy, mivel ott a vidéken intelligensebb osztály által lakott virágzóbb telepek vannak — a Czinkota felé vezető vasút vidékén ép ugy, mint Ráczkeve felé — ezekre való tekintettel a menetrendi intézkedésekben legalább két-három éjféli, úgynevezett szinházi vonat járatására legyen kötelezve a társaság. Egyáltalában nem tartom méltányosnak és igazságosnak azt, hogy ennél a kérdésnél egyes vonalak mondhatnám preferencziában részesülnek. Nevezetesen azt szeretném elérni, hogy vagy egyszerre épittessék meg mind a három vonal, vagy pedig, tekintettel arra, hogy olyan rettenetes állapotok uralkodnak ezeken a vonatokon, hogy tényleg az embernek személybiztonsága és élete van veszélyeztetve, — ezt tapasztalatból mondhatjuk, azok, a kik e vonatokon szoktunk járni — addig, a mig a sorrendben utoljára következő vasutak kerülnek átalakítás alá, köteleztessék a társaság arra, hogy itt a síneket cserélje ki, a talpfákat újítsa meg és tisztességes eljárást létesítsen az egész vonalon. A törvényjavaslatot elfogadom. Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. ház ! (Halljuk I) Az előttünk fekvő törvényjavalsatot én is elfogadom. A kormány e törvényjavaslat benyújtásával a főváros és környékének igen régi óhajtását teljesiti és ez igen nagy hasznára lesz ugy a főváros, mint a vidék érdekeinek. A mikor azonban elfogadom a javaslatot és mellette felszólalok, lehetetlen, hogy szemet hunyjak azon hiányok felett, a melyek e javaslatnál észrevehetők és a mely hiányokra már előttem szólott t. képviselőtársam is rámutatott. Leglényegesebbnek a személyforgalmat tekintem, a melynek lebonyolítására hivatva van ez a vasút. Hogy milyen nagy ez a személyforgalom, annak illusztrálására elég, ha rámutatok arra, hogy Budapest környékén ma már négy olyan község van, a hol a lakosok száma az ötvenezret megközelíti és kerülbelül 13 olyan község, a hol a lakosok száma az ötezret meghaladja. A míg Budapest az utolsó két évtized alatt, a lakosság számát tekintve, körülbelül 50 százalékkal szaporodott, addig a környék, a melynek érdekeit Budapestével együtt ez a h. é. vasút van hivatva szolgálni, lakosság tekintetében az utolsó két évtized alatt 150—300 százalékkal szaporodott, ugy hogy megérett ma már legalább azon gondolattal való foglalkozás szüksége, hogy a környéken levő községeket nem kellene-e Budapest területébe befoglalni, hogy a miként a nagy-Londont, a nagyBerlint, a nagy-Wient megalapították, a nagyBudapest megalapításának ideje is rövidesen bekövetkezzék. Hogy milyen nagy arányokban jelentkező mindennapi szükségletet van hivatva ezen b. é. vasút kielégíteni és hogy mennyire kell súlyt helyezni a személyforgalom olcsó és gyors lebonyolítására, ennek igazolása czéljából csak még egy adatra hivom fel a t. képviselőház figyelmét. Budapest és Újpest—Rákospalota között évente több, mint négy millió utas közlekedik, Kispesttel körülbelül két millió utas, Erzsébetfalvával másfél millió, Budafokkal majdnem egy millió, Soroksárral 200.000 utas. Ennyi ember használja ezen li. é. vasutakat évente. Tehát nagyon is szükséges volna meggondolni és megszívlelni azokat az aggályokat, a melyeket már előttem is hangsúlyoztak. Az utasok ezen naov száma mellett azt a czélt. a melyet a főváros érdekében ezen h. é. vasútnak villamos üzemre való átalakításával szolgálni akarunk, csak akkor fogjuk igazán elérni, ha biztosítjuk az olcsó utazást. Erre nézve a törvény szerény nézetem szerint nem kielégítő. Már az 1895 : XXI. t.-czikk is, a mely először foglalkozott a Budapest körüli helyi érdekű vasutakkal, a maximális tarifát kilométerenként tíz és tizenhat fillérben szabta meg. Ha tizenhárom év előtt lehetett is ilyen maximális tarifát szabni, ma azonban, a mikor a rendkívüli nagy forgalom következtében, a mely épen az utolsó évtizedben fejlődött ki, milliókra menő utasok költségéről van szó, alaposan megfontolandó, hogy ez az 1895. évi maximális tarifa nem volna-e leszállítható. Különben ezt a maximális tarifát ez a helyi érdekű vasút saját érdekében maga sem használja, remélem nem is fogja, módja azonban megvan rá. De nemcsak az utazóközönségnek, érdeke kívánja, hogy minél olcsóbb legyen a tarifa, hanem a vasút érdeke is, mert a hol olcsóbb az utazás, ott szaporodnak az utasok. Különösen áll ez Budapestre és környékére. Ha törvényes garancziákkal biztosítjuk a legolcsóbb utazás lehetőségét, akkor az a vándorlás, a mely ma is nagy mértékben megvan már, hogy a Budapesten foglalkozó emberek egészségügyi és pénzügyi okokból Budapest vidékén lakástelepeket alakítanak és a környékbeli községeket is nagy számmal felkeresik, még nagyobb méretű