Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-337
890 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. rendelettel fogja pótolni és azok az anomáliák, melyek a mostani rendeletben vannak, ezzel megszűnnek. Másrészt méltóztassék figyelmebevenni azt is, hogy ha a közigazgatási hatóságra iá merjük bizni azt, hogy valakit becsukasson, szabadságától megfoszszon, tehát egy nagy jogot, az Ítélkezés jogát bizzuk reá, akkor azt a jogot, mely ennél sokkal szükebbkörű, melylyel ezt a büntetést esetleg elengedheti, felfüggesztheti, tőle el nem vehetjük, és ha ettől a jogtól megfosztani akarjuk, abban nézetem szerint nincs meg a teljes logika, (ügy van ! A mit Vlád Aurél t. képviselő ur felhozott, hogy ezt ők esetleg ki fognák használni politikai czélokra, ezt megtehetik a jelen esetben is, mert ha már oly romlott szolgabiró vagy főszolgabiró akad, a ki képes üyen eszközöket használni, az megteheti most is, hogy felmentést igér az illetőnek, ha a választásoknál igy vagy ugy viselkedik. Különben is, a mennyiben a feltételes elitélés kedvezményében a terheltet a közigazgatási hatóság nem részesiti, ugy is megvan az elitéltnek a felebbezési joga és a jelen eljárás szerint a miniszterig mehet. Ha r>edig részesiti, a terhelttel jogsérelem nem történik, a közrend megóvása pedig azáltal van biztositva, hogy hivatalból a másodfokú hatóság felülvizsgálja. Hogy ezek az ügyek mind áttétessenek a bírósághoz felülvizsgálás végett, az technikai szempontból lehetetlen. (Igaz ! Ugy van !) A felszólalók mind elfogadták magát a törvényjavaslatot általánosságban és főelveiben. En csak arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a részletes tárgyalásnál különös súlyt fektetni arra, hogy az esetleg beadandó módosításokkal a novella elfogadott alapelveit ne méltóztassék megtámadni. (Helyeslés.) Nagyon nehéz egy rendszeresen felépített kódexet itt a képviselőházban újra kodifikálni. (Igaz ! ügy van !) Méltóztassék ügyelni, nehogy a törvénybe olyan szakasz belekerüljön, a mely a törvény szellemével és intézkedéseivel ellentétbe jöhet, mert a mint ezt nagyon sok, a házban ilyen könynyelműen módosított törvén} 7 ] avaslatnál tapasztaltuk, az ilyen módosítások hátrányait az életben érezzük meg. A mennyiben olyan kifogások vannak, a melyek átdolgozást igényelnek, inkább vissza kell adni az egészet az igazságügyi bizottságnak, hogy az újra dolgozza át és alaposan igyekezzék módosítani, (Helyeslés.) mintsem csak ötletszerűen, a törvényjavaslat alapelveivel nem egyező módosításokkal a törvényjavaslat rendszerét és elveit megváltoztassuk. Ezt nem tehetjük és ezt melegen ajánlom a t. ház figyelmébe. (Helyeslés.) Én belátom, hogy ez az alkotás a büntetőtörvénykönyv iránt táplált óhajtásainkat nem teljes mértékben elégíti ki, mert hisz alkotni ezután is kell. Olyan büntetőtörvénykönyvet sohasem fogunk még a végleges revíziónál sem benyújtani, hogy akkor is ne volnának még óhajaink, melyeknek érvényre juttatását kívánjuk. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ámbár minden intézmény, mely létesítve van, még az összes előfeltételét e törvény végrehajtásának kellő mértékben nem is birja, ez a büntető-novella épen egyik ok lesz arra, hogy azon szocziális intézményeket, melyek ma még nincsenek meg, ugy megvalósítsuk, mint a hogy azoknak életbe kell lépniök. Ezeknél fogva ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az igazságügyminiszter ur kíván szórni. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Nagyon röviden kívánok nyilatkozni, mert a magam részéről is elősegíteni kívánom azt, hogy ez a fontos törvényjavaslat, mely — mint a bizottsági előadó ur igen helyesen mondta — egész uj irányt képvisel a mi büntetőtörvényhozásunkban, mielőbb törvénynyé váljék. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Nagy köszönettel fogadtam azokat a bókokat és elismerő szavakat, a melyek a tárgyalás során felhangzottak. Azonban ezen elismerő szavak kíséretében annyi uj óhaj merült fel, hogy ha ezen óhajoknak teljesülését a törvényhozás most kívánná, akkor ebből a törvényjavaslatból belátható időben törvény alig válhatna. A büntetőtörvénykönyv revíziója kérdésében majd húsz esztendeig a körül folyt a vita, vájjon egy általános revízió következzék-e be, vagy pedig szűkebb keretű novella által történjék az orvoslás. Ezen a kérdésen átestünk és én arra az álláspontra helyezkedtem, a melyre hivatali elődöm helyezkedett, hogy novella utján orvosoljuk a legsürgősebb és legégetőbb bajokat. Most azután az kezdődjék, hogy a novellának keretei tekintetében felmerülő nézeteltérések akadályozzák meg a novellának létesülését ? Méltóztassanak elhinni, hogy végignézek azokon a kívánalmakon, a melyek felmerültek, ha végig nézek azon, hogy a büntetendő cselekményeknek, a deliktumoknak milyen óriási területe az, a melyen módosításokat kívántak a felszólaló képviselő urak, akkor nekem eszembe jut önkénytelenül Pénelopé, a ki ha azt a taktikát követte volna, hogy nem bontja fel Laertesnek halotti ruháját, hanem minden udvarlóját megkérdezi, hogyan kívánná ő csinálni Laertes ruháját, méltóztassanak elhinni, Laertes ruhája sohasem lett volna készen és Pénelopé attól a sok fáradságtól, melyet a szétbontás vett igénybe, bizonyára megkímélte volna magát. Laertes ruhája igy sem készült volna el soha, mert annyi kívánalmat teljesíteni nem lehet. Ezért kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassanak ujabb deliktumoknak szabályozását ide, ennek a törvényjavaslatnak a keretébe bevenni. Egyetlen egyre teszek kivételt : a csalás deMktumára nézve. Előterjesztem azt magam ; azonban a többi büntetendő cselekményekre nézve méltóztassanak bevárni azt, mikor a büntetőtörvénykönyv általános revíziója iránti javaslat készen lesz. Ez a munkálat nagyon előrehaladt stádiumban van és azt hiszem, a jövő év tavaszán olyannyira kész lesz a javaslat, hogy foglalkozhatunk vele. Addig méltóztassék ezt a törvényt megalkotni különösen azért, mert abban a feltételes elitélés
