Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. 387 hozásban rég elfogadott hagyományos szokás szerint, az igazságügyi bizottsághoz utasította volna, hogy igy az a kodifikálás szempontjából, de meg a forma és a szöveg szempontjából is a büntetőtörvény rendszerével szoros összefüggésbe hozatott volna. Minthogy azonban az igen t. miniszter ur erre hajlandósággal nem bir és nem is hiszem, hogy egy ilyen indítvány itt érvényre juthatna, másrészt pedig, mert szíves volt ő exczellencziája megmutatni nekem a szöveget, a mely, a mint láttam, a már eddig előkészített novellákban foglalt szöveggel némileg harmóniái, sőt azon bizonyos tekintetben javít és tökéletesít is, én a magam részéről nem zárkózom el ez elől. (Helyeslés.) Egyebekben a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor : T. képviselőház ! Őszinte örömmel csatlakozom az előttem szóló ama kijelentéséhez, hogy szivesebben látott volna egy egészen uj kódexet, mint ezt a novellát. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a közéfen.) De mindenesetre tekintetbe kell vennünk, t. képviselőház, hogy egy ilyen kódexnek az elkészítése nem lehet egy pár hónapnak, sőt, ha igazán alapos munka akar lenni és a mi jelenlegi szocziális viszonyainknak is meg akar felelni, azt mondhatnám, nem lehet egy pár évnek sem a munkája. (Igaz I Ugy van !) Nem akarok kritikát mondani a Csemegikodexről, mert egy olyan törvénykönyv, a mely 40 év előtt készült, egészen természetesen nem felelhet meg mindenben a mi viszonyainknak (ügy van! Zaj. Halljuk! Halljuk!) és ha tekintetbe veszszük, hogy mikor keletkezett, akkor egészen természetesnek fogjuk találni, ha a mai állapotokkal nem mindenben kvadrál. Ez a törvény abban az időben keletkezett, (Zaj. Elnök csenget.) a midőn a gazdasági liberalizmus egész Európában, de különösen Magyarországban virágzási korát élte, csak egészen természetes tehát, hogy azok a felfogások és bizonyos kapitalisztikus felfogás érvényesültek benne. (Mozgás baljelöl.) A ki vizsgálja a miljőt, az egészen természetesnek fogja találni, hogy ez akkor ugy készült. (Ugy van ! a középen.) A mi korunk a szocziális törekvések kora, (Ugy van !) és ezért egész természetes, hogy a mai törvényhozásban ennek a szocziális miljőnek nyilvánulnia kell. (Elénk helyeslés a középen.) Pető Sándor : Ez az igazságos megítélés ! Giesswein Sándor: Midőn a szocziális törekvésekről beszélek, nem azt a szocziálizmust értem, a mely az individualizmust akarja tönkretenni. Abban a Csemegi-féle kódexben az a liberalizmus van érvényesítve, a mely a túlságos individiiálizmusba ment át és ez által a szocziális törekvéseket mintegy visszanyomta. Azt a szocziálizmust kell követni, (Halljuk !) a mely az individuumot is érvényre juttatja; a mely az individualizmus és a szocziálizmus helyes kombinácziójának felel meg. (Elénk helyeslés.) Ebben a novellában mintegy hajnalhasadását látom ennek az uj korszaknak és iránynak. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy mindnyájunk nevében beszélhetek, legalább, ha az itt elhangzott szavakat emlékezetembe visszaidézem, azt álüthatom, hogy ezen szempontból mindnyájan örömmel járulhatunk hozzá a javaslathoz, mert ez azt mutatja, hogy általánosan meg van az a törekvés, hogy gazdasági és szocziális viszonyainkhoz képest, nemzeti sajátságaink tekintetbevételével akarjuk átalakítani jogrendszerünket. (Élénk helyeslés.) Egyszersmind azért is fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert tényleg kezdeni kell már valamit ezen a téren, mert vannak olyan dolgok, a melyek eddig úgyszólván szégyenfoltjai voltak a magyar törvénykezésnek Európa szemében. (Ugy van !) Itt van p. o. a leánykereskedés, a mely bajon épen ez a javaslat akar segíteni. (Ugy van !) T. ház ! Én épen szocziális és nemzeti szempontbői is nagyrabecsülöm azt a törekvést, hogy a csalás szintén szigorú büntetéssel sujtassék, mert hiszen tudjuk azt, hogy talán a magyar van leginkább a csalás veszedelmeinek kitéve. (Helyeslés jóbhfelől.) Azonban — hiszen tartózkodással említettem ezt a kérdést — nem tekintem ezt tökéletes munkának. Ez mintegy az első lépés arra, hogy ezen a téren és ezen irányban tovább működjünk. Szocziológus szempontból sem tartom például tökéletesnek azért, mert a becsületsértés és a rágalmazás kérdése itt nincs még felvéve, azonkívül nincs felvéve ezzel kapcsolatosan még valami, a mit épen a becsületsértés büntetlensége hoz magával, t. i. a párbaj ozás. Törvényhozásunk e tekintetben is messze mögötte van a többi európai törvényhozásoknak. Míg a becsületsértés és a rágalmazás nem fog valóságos bűntény gyanánt kezeltetni, addig ez a szocziális anachronizmus, hogy igy fejezzem ki magamat, t. i. a párbajozás is fenn fog maradni. Molnár János: Mint közönséges bűntettet kell büntetni. Giesswein Sándor : A régibb időkben olyankor, a midőn túlzásokba csapott át, pl. Francziaországban XIV. Lajos korában, szigorúbbnál szigorúbb intézkedéseket próbáltak meg ellene, de semmi sem vezetett sikerre, mert ennek a bajnak előidézését nem büntették meg kellőképen. A párbaj szocziológikus szempontból olyanféle, mint a vérboszu, a mely pl. a nomád népeknél törvényes intézkedésnek tekintetik, a minő volt például a régi korban a zsidóknál, a mint azt a szentírásból tudjuk, vagy a mint az manapság is fennáll az araboknál vagy Szicziliában és Szardiniában. A hol nincs fejlett törvénykezés, ott ilyen módon iparkodik a szocziális igazságérzet magát kielégíteni. És, t. ház, ha mi e tekintetben tényleg a mi fejlődésünknek nem megfelelő dolognak tartjuk azt, hogy a véletlen vagy a testi ügyesség döntsön akkor, midőn arról van szó, hogy kinek van igaza, kinek van becsülete, kinek van igazsága, akkor arra kell törekednünk, hogy helyes és a szocziális viszo49*