Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-337
386 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. tem a jogéletnek ezt a teriiletét és nem mondhatnám, hogy csatlakozhatnám t. barátomhoz, a ki ilyen módon kritizál. Azt én magam is beismerem, hogy helytelen súlyos bűncselekményeket magáninditványokhoz kötni és az állam büntető hatalmának köréből kivonni, és pedig kivonni czinikus, frivol módon. Hiszen gyakran magam is tanuja voltam a büntető jogszolgáltatás termében olyan jeleneteknek, hogy akkor, a mikor a biróság hosszas és nehéz tépelődés után már teljesen megegyezett az itéletbeD, megegyezett azon büntetés nagyságában, a melylyel az illetőt, a vádlottat sújtani kell, ha akkor azután annyira ment a törvény, hogy lehetséges volt, hogy a tanácskozásra visszavonuló biróság ajtaján lehetett kopogtatni és bejelenteni, hogy ime a cselekményre nézve egyezség jött létre és kénytelen volt a biró letenni a tollat, a melylyel akkor fogalmazta az Ítéletet és kénytelen volt visszavonulni az állam ezen büntető tekintélyével, hogy a magántermészetű, sáfárkodó kiegyezésnek most már helyt adjon : ha erről beszél, t. képviselőtársam, akkor engem is az ő pártján lát. De méltóztassék a régi képviselőházi naplókat átvizsgálni és akkor látni fogja, hogy hasonló indítványokat, a melyek a csalás bűntettének és a magán indítványnak módosulására vonatkoznak, magam is tettem. De engedelmet kérek, a mikor én ezt teszem, mint jogász, számolok azon körülménynyel, hogy a mikor a magyar büntetőtörvényt megalkották, azokban az időkben nemcsak nálunk, de egyebütt is a magáninditványoknak ez a jelensége előre tolult; nemcsak nálunk, de a német büntetőtörvénykönyvben is vannak ilyen inditványi cselekmények, a melyeket a régi jog ugy sem ismer. Es ha az én t. barátom a büntetőjognak más területéről fog felhozni más eseteket, pl. mondjuk az államellenes bűncselekményeknél, ha látjuk továbbá, hogy czimerünk, zászlónk nincsen megvédve: akkor én ezekben t. képviselőtársammal tökéletesen egyetértek. Az én t. barátom itt tartott beszédében üdvözölte a t. miniszter ur azon törekvését, hogy ezen javaslattal kapcsolatban fogja a csalás büntethetőségének visszásságait orvosolni. Minthogy már szólásra provokált az én t. képviselőtársam, méltóztassék megengedni, hogy ehhez is néhány szót hozzáfűzzek, habár, mint méltóztatik tudni, én nevemet letöröltettem; ugy volt, hogy nem beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Én ehhez hozzá fogok szólni teljes nyíltsággal. (Halljuk/ Halljuk!) Én már azon az ankéten, a melyet a ház asztalán fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban az akkori igazságügyminiszter ur, Polónyi Géza tartott, mely tehát a törvényjavaslat benyújtását és készítését megelőzte, azon az állásponton voltam, hogy ebben a törvényjavaslatban megnyugszom, minthogy az nem azzal az intenczióval lett benyújtva a kormány által, hogy a büntetőtörvénynek revíziója, reformja akar lenni és minthogy nem azt az igényt támasztja, nem azzal az igénynyel lép a törvényhozás elé, hogy azt a számos bajt, a mely a büntető judikatura és az anyagi büntető jog terén uralkodik, orvosolni akarja. Nemcsak belenyugodtam ebbe, de a magam részéről helyeseltem is, hogy ez a kódex, mint egy egészen különös, minden tekintetben figyelemreméltó és örvendetes kriminál-szocziológiai kódex így a maga egészében kerüljön a törvényhozás elé és váljék törvénynyé, a nélkül, hogy benne a tárgyalt eseteken kívül más esetekkel is foglalkozzunk, vagy más, a büntetőjog reformjával összefüggő kérdéseket is ide belevonjunk. Ez volt az álláspontom akkor, és őszintén szólva nem is hittem a t. igazságüg3 r miniszter urnak ezen irányban elfoglalt álláspontja után, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatban a büntetőjog bármely szakaszának módosításával is kell majd foglalkozni. Hiszen épen a mit Nagy Emil t. képviselőtársam mondott, hogy az ilyen kisebbszerű kodifikáczió sokszor oda vezethet, hogy az egyéb fontos részleteket elodázza, mert a törvényhozás azzal állhat elő, hogy hiszen már egyik-másik legsürgősebb követelménynyel végzett, hiszen ez, a mit ő épen felhozott, ez joggal alkalmazható lesz majd szemben azzal a kodifikáczióval, a mi most. történik itt, a hol látjuk, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur azon sokféle igényekkel szemben, a melyek a büntetőjogi reform tekintetében támaszttattak és a revízióra vonatkozólag elhangzottak, ex abruptio, de azért, elismerem, alapjában helyes indítványokkal fog előállani, a melyekkel a csalásnak módosítását is javaslatba hozza. Hát én, t. képviselőház, kijelentem, hogy ugy a feltételes ítéletnek a rendszere, valamint az ifjúkori bűnösökről szóló és ép igy a csábításra vonatkozó javaslat szerintem organikusan és igen szépen egészítik ki majd egymást, mert hiszen mind a háromban nemcsak a humanizmust látjuk csillogni, hanem látjuk a társadalom]avitást, (Igaz! Ugy van !) a társadalom-védelem egy-egy egymással harmonikusan kapcsolódó rendszerét kidomborodni (Igaz ! Ugy van !) és ezt a kódexet a maga egészében igy is szerettem volna én törvényerőre emeltetni. Nem tagadom azonban, hogy, mivel ez a javaslat már ugy is eltér az eredeti törekvéstől, nevezetesen egy igen nagy hiányt orvosolva, már a lopást is itt módosítja és revízió alá veszi és a pénzhamisítás területéről is bevon egyes dolgokat, — tehát teljesen módosul az eredeti alap, a melyen én itt mint összefüggő egészen szerettem volna a kódexet látni — ennélfogva a magam részéről sem zárkózhatom már most el az elől, hogy ezzel kapcsolatban a büntetőjog egyéb területén is be ne következzék ilyen reform vagy revízió. (Felkiáltások a közéfen: Hatóság elleni erőszak !) Szívesen vettem volna azonban, ha a t. igazságügyminiszter ur ezt az óhajtását és magát a szöveget is valami úton-módon, a magyar törvény-
