Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1Ö08 május 20-án, szerdán. SS vagy más professzió] u ember, de a tanári pályára nem való. E helyett egyszerűen beírják, egy pár esztendeig halad, akkor bekövetkezik a vizsga, a vizsgán esetleg visszavetik, ha nem arra való, keres más alkalmazást, protekczióval vagy sorrend szerint valamely állásba bejut és azt az intézetet hosszú időn át megnyomorítja. Ezért szükséges főkép a tanárképzésnél megválogatni és irányítani az embereket, mert a tanárnak nemcsak mesterembernek kell lennie, hanem ahhoz bizonyos művészet is kell, hogy egészséges, erős generácziót tudjon nevelni. Ezeket akartam az igen t. közoktatásügyi kormány figyelmébe ajánlani; a költségvetést pedig, a melyben látom a nemzeti kultúrának nagyfokú emelkedését, elfogadom. (Élénk éljenzés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Kmety Károly! (Felkiáltások : Nincs itt !) Veres József! Veres József: T. ház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az elhangzott beszédek után némely tárgyra nézve sokkal rövidebbre foghatom megjegyzéseimet, mint a mennyi részletességgel nyilatkozni óhajtottam. (Halljuk ! Halljuk !) Megelégedéssel, sőt nagy örömmel veszem tudomásul a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak legfontosabb kijelentéseit. Különösen örülök, hogy az óvoda fejlesztésére nézve a rég várt szükséges lépéseket megtette, mert azok, kik az iskolákra vonatkozó törvényket hatásukban az életben figyelik meg, tudják, hogy oktatásunk egyik legnagyobb hiánya épen az óvodák kis számában van. Az óvoda adja meg a népiskolai oktatásnak, különösen pedig a magyar nyelv tudásának az igazi alapját. Hol más nyelvű községben óvodák vannak, ott a népiskola sokkal nagyobb sikerrel működhetik ugy a nyelvismeret, mint a gyermek szoktatása, sőt erkölcs- és jellemfejlesztése terén, mint a hol óvoda nincs. A t. miniszter ur kimutatásából és mai nyilatkozatából, hogy ő sincs megelégedve az állapottal, látjuk, hogy felismerve a hiányt, az ország pénzügyi helyzetéhez képest bizonyára siet majd javítani a helyzeten, mert bár a haladás a közoktatás terén sok tekintetben nagyon örvendeztető, vannak oly hiányaink, a miket bár lehetne a külföld előtt eltitkolni, de magunk előtt eltitkolni nem tanácsos, mert különben rajtuk nem segíthetünk. Egy olyan országban, mely művelt országnak akar tekintetni, végtelenül szánalmas az, hogy 766.000 tanköteles gyermek nem jár iskolába, tehát a tankötelesek 25 százaléka. Ezeknek igen nagy része magyar vidékekre esik, a hol jórészt a tanyarendszer miatt nehéz volt eddig az iskoláztatás. Azelőtt az a furcsa irány uralkodott a közoktatásügy terén, hogy az állami iskolákat — a népiskolákat s a középisko'ákat is — nemzetiségi vidékeken szerette a kormány e'helyezni, és míg ott egy-két magyar családnak gyermekét megK

ÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. mentette, a magyar vidékeken ezerszámra hagyta a gyermekeket oktatás nélkül. (Ugy van!) Én részemről, mint a ki régebben ezen irány ellen többször felszólaltam, a legnagyobb köszönettel és hálával ismerem el, hogy az ujabb időben látom ennek — nem mondom — az ellenkezőjét, hanem látom azt a sokkal egészségesebb irányt, a mely szerint ma már a magyar vidékeket sem hanyagolja el a közoktatásügyi miniszter. Nem hanyagolja el a nemzetiségi vidékeket sem, ott is megmenti a magyarság számára, a mi megmenthető, de mégis kiterjeszti most már a magyar vidékekre is az ő segítségét és ott is az oktatást előbbre viszi, mint a hogyan az ottani nép a maga erejéből előre tudná vinni. Kétezerháromszáz iskolára és tanítóra volna szükség, hog}

r a tanköteles gyermekek iskolába járhassanak. Ez megint olyan hiánya közoktatásunknak, a mely arra int bennünket, hogy a hol csak lehet másutt, takarékoskodjunk, hogy a népoktatásnak legalább az elemi szükségeit kielégíthessük. Ez annyival szükségesebb, mert hiszen általános lehet az a meggyőződés, hogy a mely népben a kellő értelmiség kifejlesztve nincs, a mely népnek nem nyilt, nem müveit az esze, ugyanannak a munkaképessége sem megfelelő. Es ha a magyar faj Magyarországon meg akarja tartani a fölényét a nemzetiségek felett, a mit valamikor fegyverrel szerzett és fegyverrel védett meg, azt a huszadik században csakis magasabb intelligencziájával védheti és tarthatja meg. (Helyeslés.) A népoktatás kiterjesztéséről, a népnek művelődésétől félni csak babonaság. Ha némelyek azt mondják, hogy annál könnyebb a néppel bánni, mentül kevésbbé tanult, ez ugyan igaz, de viszont az is igaz, hogy a néppel okosan bánni annál könynyebb, mentül okosabb maga az a nép. (Ugy van ! Ugy van !) Általános emberi érdekük és felebaráti kötelességünk, hogy a népnek alsóbb rétegeibe is bevigyük az ismereteknek legalább az elemeit. (Helyeslés.) Mintegy 3000 felekezeti iskolában 4316 tanítónál nem tanultak a gyermekek a magyar nyelvből semmit. Pedig már 1844-ben kimondotta az országos törvény, hogy minden lelkésznek, tanítónak és hivatalnoknak tudni kell magyarul. Ennek az adatnak kétfelé vág az éle : mulasztással. vádolja a magyar kormányt, a mely nem adott módot a gyermekeknek, hogy a magyar állam nyelvét megtanulják és nem tudta kötelezni a tanítókat, hogy a magyar nyelvet maguk is ismerjék és a néppel közöljék : de másrészt vág a nemzetiségek felé is, hogy micsoda képpel merik a világ előtt a magyart mégis azzal vádolni, hogy hivatalosan magyarosit és a népet anyanyelvétől megfosztja ! Lehet-e a világon olyan államot találni, a mely a maga államnyelvét ennyire engedné elhanyagolni, mint a hogy elhanyagolta a magyar ? (Ugy van ! Ugy van !) Hiszen, ha a nemzetiségi vidékek szószólói igazságosak volnának, akkor, ha a magyar állam nem követelné a népiskolákban a magyar nyelv