Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

537. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. Ali A fiatalkorúakra nézve, lia az erkölcsi és értelmi fejlettség kellő fokát elérték, a törvényjavaslat az eddigi gyakorlattal és kodifikáczióval teljesen ellentétesen négyféle intézkedést tesz lehetővé: a dorgálást, próbára bocsátást, javitó nevelést és csak végül a fogházat és államfogházat. Már most kérdezem ismét a gyámi törvénynyel való összefüggésben, vájjon mi lehet annak a próbára bocsátásnak vagy javitó nevelésnek az eredménye, illetve ezen eredmény lehet-e tartós, mikor teszem az apai hatalmat oly személy gyakorolja vagy a gyámi hatalmat oly anya gyakorolja, a ki egyenesen orgazdája volt fiának, talán keritője leányának ? (Igaz

f Ugy van!) Itt ismét rámutatok arra, hogy mily nagy szükség volna a gyámügyi törvény gyors reformálására (Helyeslés.) De ezen individualizálási, ezen egyenesítő rendszer a gyakorlati életben felmerült és mondhatnám szégyenteljes állapotot fog részben legalább megszüntetni. Hiszen tudjuk, hogy a javítóintézetekben, gondolom 920 vagy nem egészen 1000 gyermek helyezhető el, és hogy a javítóintézetekben elhelyezettek számának egy része olyan, kik nem ítélet által erre minősítve kerültek oda, hanem akár szülői, akár gyámi beleegyezéssel és tudjuk, hogy akkor, midőn körülbelül évente — ugy tudom — 3000 fiatalkorú Ítéltetik el, a helyiségek teljesen elégtelen voltánál fogva nagy részök rendőri börtönben vagy tolonczházban, szóval oly helyeken nyer kényszerelhelyezést, hol javításuk korántsem érhető el. (Igazi Ugy van!) Még egyet vagyok bátor ezzel kapcsolatban felemlíteni. (Halljuk!) Nem lehetne-e pl. a próbára bocsátást kapcsolatba hozni azon — a hogy a liga vezetőitől tudom — a gyakorlati életben igen szép sikerre vezetett eljárással, hogy a gyermek szigorúbb nevelőszülőkhöz adassék ki. Azt hiszem, hogy egyes esetekben a kérdést igy is lehetne megoldani, segíteni lehetne a hely szűkén és e mellett uj intézeti épületek, tisztviselők, szóval nagyobb költségberuházás nélkül is lényegesen javíthatnánk a mai szégyenteljes állapoton. Nem akarom továbbra is igénybe venni figyelmüket, (Halljuk! Halljuk!) hiszen már elég hosszura húzódott az általános vita és a szünettől sem vagyunk távol. (Halljuk! Halljuk !) Nagyon jól tudom, hogy ez a reform érinti az általános nagy szocziálpolitikai kérdést, hogy ez a reform nem megoldás, a mint hogy megoldás nem is lehet, mert csak az elkövetett bűntett után lép életbe, és azt a nagy elvet, hogy óvjuk meg preventive a fiatakoruakat és gyermekeket a bűncselekményektől, ezen novella megoldani nem képes, de nem is hivatott reá. Ne méltóztassék szentimentális romantikának venni, ha felszólalásomat a gyermekvédelem hazája költőjének szavaival zárom, a ki oly szépen mondja: »Child is the father of the KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XIX. KÖTET. man«. A gyermek mintegy elődje, mintegy apja a férfinak. Az a parancs, a mely kötelességgé teszi a szülői tiszteletet, eme vonatkozásban azt hiszem nem jelent mást, sőt azt jelenti: tiszteld a gyermeket. (Elénk helyeslés és tetszés.) Igenis t. ház, tiszteljük a gyermeket, tiszteljük a gyermekben a jövőt, tiszteljük a gyermekben a jövendő kort, (Helyeslés.) ennek a kornak összes vágyódását, öntudatát, erejét és lelkiismeretét; (Tetszés.) de tiszteljük viszont a gyermekben saját cselekedeteinknek, tetteinknek, szóval: jelenünknek majdani örökösét és bíráját. (Tetszés.) A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vertán Endre: Fenyvesi Soma! Fenyvesi Soma : T. ház! Igaz elismeréssel adózom előttem szólott igen t. képviselőtársamnak és mindazon t. képviselőtársaimnak, kik helyes és mély szocziális érzésről tettek tanúságot akkor, mikor életünk egyik legfontosabb intézményével, a gyermekvédelemmel foglalkoztak. A kérdés előttem akkor, midőn a büntetőnovellával foglalkozom, akként áll, vájjon Magyarországon megvannak-e az előfeltételei annak, hogy azok az intézkedések, a melyek a novellába felvétettek, különösen a feltételes elitélés és a gyermekvédelmi intézkedések, azaz a kiskorúak megvédése megvalósíttassanak, vagy nem ? A magyar büntetőjognak egyik legkiválóbb művelője, Baumgarten koronaügyész-helyettes mondotta a törvényhozás művészetéről irt szép tanulmányában, hogy valamint a gyümölcsnek és a növénynek életére nagy jelentőséggel van az égalj és a fekvés, ugyanily jelentősége van a törvényhozás sorának minden országra nézve. A mint a nemzeti sajátságok azt kívánják, akként kell a törvényeknek megalkottatniok, szóval a törvényhozásnak összhangzásban kell lennie magával a nemzettel. Abban a mélyreható fejtegetésben, a melyet Magyarország jelenlegi igazságügyi minisztere az igazságügyi buclget tárgyalása alkalmával tartott, az a gondolat nyert mindenütt kifejezést, hogy igenis a törvényeknek meg kell felelniök a nemzeti sajátságainak, társadalmi viszonyainak. A hol a törvény nincs összhangzatban azokkal a viszonyokkal, a melyeket szabályoznia kell, ott minduntalan ellentét merül fel maga a törvény és a társadalom között és ott a birói ítéletek kellő megnyugvást nem keltenek. Ha ezen helyes jogpolitikai elv szem előtt tartásával teszem vizsgálat tárgyává a törvényjavaslatot és elismeréssel akarok megemlékezni azon intézkedésekről, a melyeket helyeseknek tartok, ne méltóztassék a vita előrehaladott stádiumában rossz néven venni, ha a gyakorlati jogász aggodalmainak kifejezést adok azon intézkedések felett, a melyek nincsenek benne 48