Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

378 ,357. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. és egyes intézkedések felett, a melyek talán máskép lettek volna felvehetők. (Halljuk ! Halljuk.') Nem jelenti ez semmi tekintetben a bizalom vagy bizalmatlanság kérdését, mert hiszen szakkérdésekben azt hiszem, csak egy kötelességünk van : a magunk igazi, benső, valódi és jól megfontolt meggyőződésének kifejezést adni. Ez a novella tulajdonképen nem annyira büntető-novella, mint szocziálpolitikai alkotás. Ez a novella tulajdonképen nem foglalkozik azokkal a nagy gyakorlati hiányokkal, a melye­ket a büntető törvénykönyv életbeléptetése óta a gyakorlati jogász naponta lát felmerülni. És e tekintetben nem tarthatom egészen megnyug­tatónak azt a kijelentést, hogy a nagy revízió folyamatban van. Hiszen már 1892 óta a revízió folytonosan munkában, folytonosan folya­matban van és ma mégis csak a büntetőtör­vénykönyv elenyésző kis részével foglalkozunk. A kormányzatok változnak és igy ezen novella beterjesztése folytán könnyen annak a vesze­delemnek tehetjük ki magunkat, hogy annak idején, ha sürgetni fogjuk a büntetőtörvény­könyv általános revízióját, reá fognak utalni arra, hogy a legsürgősebb revízió már megtör­tént ezen novella által és ennek következtében az általános revízió még jó ideig várhat. Ha nehézségek merültek fel a tekintetben, a mint az előadó ur jeles beszédében elmon­dotta, hogy milyen körre terjeszkedjék ki a novella, hogy tág körben mozogjon-e vagy joedig szűkebben, akkor különösen egy gondolatnak kellett volna ott dominálnia és ez az, hogy a szocziális szempontok nemcsak ott veendők figye­lembe, a hol a bűnt elkövetett gyengéknek meg­védéséről van szó, hanem épen ezen körnek meghatározásánál ott is, hol a bűnt el nem követett egyéneknek, a kis existencziáknak vé­delméről van szó. Mert ha a novella keretében azzal foglalkozunk, miként tegyük lehetségessé a bűnös kis egyéneknek, a kisebb bűnt elköve­vetett egyéneknek megjavulását, akkor reánk nézve ép olyan fontos szocziális feladat: meg­védeni a bűnt el nem követett kis existencziákat az azokat tervszerűleg kizsákmányoló bűnös osztály ellen. Ez a ház, a mely elmondhatja magáról minden váddal szemben, a mely itt elhangzott, hogy igenis szocziális érzéket tanusit, a mely szakított a törvényhozás régi irányával, a mely egy lehetetlen uzsora-törvény, egy képtelen végrehajtási törvény és egy idegen talajból át­ültetett kereskedelmi törvény folytán elnézte azt, hogy az existencziák ezrei törvényes formák között menjenek tönkre; (Ugyvan! Ugy van!) az a ház, a mely szocziális reformokkal foglal­kozik és tanúságot tesz arról, hogy a mind­inkább előtérbe toluló szocziális ellentéteket mérsékelni és kellő mederbe terelni óhajtja, az a ház, a melyet jogtalanul neveznek osztály­parlamentnek, mert épen az általa alkotott in­tézkedésekkel tett tanúságot arról, hogy nem az, (Ugy van! Ugy van!) az a ház, fokozott módon kell hogy foglalkozzék a bűntetőjog te­rén a szocziális reformokkal és azon problémák megoldásával, a melyek a gazdasági szocziáliz­mus kérdéseit érintik. Mert a magánjog terén a törvényhozás köteles lehetőleg respektálni a szerződés szabad­ságát és csak ott állit fel általánosan, a szerző­désekkel szemben is kötelező jogszabályokat, a hol az egyénnek, a magánosoknak érdeke mellett a társadalom jogrendje is megkívánja azt. Épen a büntetőjog az a terrénum, a hol fokozatosan kell megvédeni a kisembert a nagyobbal, a gyengét az erősebbel szemben, a becsületest a becstelennel szemben. (Igaz! Ugy van ! Tetszés.) És t. ház, szomorúan kell konstatálnom, hogy gazdaságilag szocziális tekintetben a bün­tető-novella tartalommal nem igen bir. Mert a gyakorlati jogász naponta áll szemben százaival azon eseteknek, a hol magának a büntetőtör­vénykönyvnek az alapján zsákmányoltatik ki a kisemberek, a községi lakosoknak, a kisiparo­sok egész tömege. (Igaz! Ugy van!) A csalás fogalmazása ugy van szabályozva a büntető jogban, hogy nem hallottam és nem olvastam volna, hogy épen az igazságügyminisz­ter ur ezen novellával kapcsolatosan indítványt fog tenni, hogy ennek a kerete kibó'vittessék, hogy a büntetés szigorúbbá tótessék, hogy hivatalból legyen üldözhető és annak kísérlete is büntettessék, akkor t. képviselőház, igazán gondolkodóba kellene esnem a felett, hogy gazdasági szocziális szempontból ebben az uj novellában tulajdonképen mi foglaltatik. Évtizedek óta látjuk, t. ház, a hitelezési csalásoknak egész tömegét, melyekkel szemben a büntetőtörvénykönyv nem nyújt védelmet. (Ugy van! Ugy van!) Látjuk az ingatlanok kétszeres színleges átadását, évek óta kínlódunk minősíté­sükkel és egy fiktív deliktumot kellett konstruálni, hogy a bűnösök elitélhetők legyenek. (Igaz! Ugy van '.) Ott van, t. képviselőház, a becsületsértés és a rágalmazás kérdése. A mai anyagi büntető­törvénykönyv szerint és a mai eljárás szerint van-e még valakinek kedve, a ki becsületében meghurczoltatott, a kit erkölcsi létében megtá­madtak, megrágalmaztak, a bíróságnál keresni elégtételt? (Ugy van!) Mikor kap elégtételt és milyen formában? Rég elfeledkezett már min­denki a dologról és jó, ha egy vagy két év múlva a meghurczoltatás után a panaszos kap egy kis elégtételt. (Ugy van! Ugy van!) Összhangzásban van-e t. képviselőház, esküdt­széki intézményünk az anyagi büntető jogunkkal ? Midőn az esküdtszéket meghonosítottuk, ugy történt-e ez, hogy anyagi büntetőjogukkal össze­egyeztettük volna ? A legnehezebb kérdések egyike a tettesség és részesség. A szakbiróságok sokszor

Next

/
Thumbnails
Contents