Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

368 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. egy nemzetnek fejlődésére az, hogy a kriminalitás hány ezer dolgos és munkás kezet von el a nemzeti termelésnek keretéből. Ezért tartom én ezt a javaslatot nagy konezepcziój ának, mert nemcsak hogy első fejezetében egy uj, már t. i. nálunk uj, de más államokban már elfogadott intézményt hoz be jogrendszerünkbe, hanem második fejezetében a kiskorúak bűnösségére és büntetésére vonatkozó instituczióknak ilyen megalkotása és keresztülvitele által valósággal úttörő. Ezt a javaslatot a külföldi nagy tudósok is, többek közt a legutóbb megtartott berlini börtönügyi kongresszuson is, a legnagyobb elismeréssel és méltánylással fogadták, sokkal nagyobb méltánylással, mint a milyennel mi eddig itt e házban ezt a javaslatot pertraktáltuk. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Hiszen azok a kifogások, a melyeket ezen javaslat ellen felhoztak, jobbadán azokra vonatkoztak, a mik a javaslatban nincsenek. (Igaz ! ügy van !) Nem a javaslat alapelveit támadták meg és nem azon a czimen emeltek kifogásokat, de azt inkriminálták, hogy bizonyos bűncselekmények, a melyekre nézve követeli a közvélemény a szigorítást, a másik irányban való reformot, a szabadabb formulázást, az inditványi jelleg megszüntetését, ebben a novellában ily irányban kiegészítve és módosítva nincsenek. De, t. ház, az indokolás megmondja, hogy eszeágában sincs a novellának azzal a pretenzióval fellépni, mintha az egész büntetőtörvénykönyv revíziója, az egész büntetőtörvénykönyv kiegészítése lenne, vagy a módosítás czélját szolgálná ; hiszen a büntetőtörvénykönyv revíziója majd később kerül a ház elé és akkor lesz módunkban, hogy a büntetőtörvénykönyv kiegészítéséről, a büntetőtörvénykönyvben foglalt egyes bűncselekményekre vonatkozó reformokról beszéljünk. Ezen az állásponton lévén, csak nagyon röviden említek meg egy bűncselekményt, a melyet a büntető-novella szabályoz ugyan, de a melyet nézetem szerint némi elvetéssel nem ugy, a mint óhajtanám és a mint meggyőződésem szerint az a czélnak megfelel. A kerítésre vonatkozik ez a kijelentésem. (Halljuk! Halljuk!) A kerítés szabályozásánál elvetésből és elnézésből kimaradt a novellának oly rendelkezése, a mely, ha bele nem módosittatik, •— hiszen csak olyanokat akarok felhozni, a miket könnyen lehet beiüeszteni, csak a beillesztés inkommoditását keU legyőzni — oly állapotok lennének a büntető-novella életbeléptetése után, hogy a legflagránsabb esetek, a melyek miatt úgyszólván szabályozzuk a kerítés bűncselekményét e novellában, nem lennének büntethetők. A leánykereskedés, a leánykiszálhtás leggyakoribb formáj ab cLZf ci mely szerint a leánykiszálhtás Keletre történik. Hiszen az indokolás is emliti, hogy épen az is okul szolgál az igazságügyi kormányzatnak e bűncselekmény sürgős megalkotására és instituálására, hogy a keleti konzulok felszólaltak, hogy óriási mérvet öltött a hungaráknak Keletre való szállítása. Már most ha valaki 20 éven felüli lányokat szállít a Keletre és nem bordélyházba vagy hasonló üzletbe, hanem, a mint szokás, hárembe szállítja, akkor ez a büntető-novella szerint nem volna büntethető. A büntető-novella ugyanis, bizonyára elnézésből, tisztán korra, erkölcsösségre és egyéb minősítő körülményekre való tekintet nélkül csakis akkor bünteti a hungarák külföldre szállítását, hogy ha az bordélyházba vagy más hasonló üzletbe történik, pedig azt hiszem, oly biró nem akad, mert valósággal nemzetközi sérelem keletkeznék abból, a ki a mohamedánizmus családi szentélyét, a háremet, bordélyháznak vagy hasonló üzletnek merné nyilvánítani ítéletében, és igy megtörténik, hogy a miért részben tulaj donképen e büntető-novella alkottatik és^a miért annak e része létesül, elvesznék, mert nem volna lehetséges az üy üzérkedőt büntetni. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben meg kell változtatni a részletes tárgyalás során e bűncselekmény fogalmazását és kétségtelen, hogy ily esetekre provideálni kell. A t. igazságügyminiszter ur azon felismerése folytán, hogy a csalás büntetése és definiálása nem felel meg a mai kor viszonyainak és előfeltételeinek és előzékenysége folytán, a mely szerint kijelentette tegnap pártunk értekezletén, hogy meg csináljuk a részletes tárgyalásnál a csalás oly módosítását, a melyet úgyszólván egyhangúlag a ház tagjai kértek, (Helyeslés.) ezzel csak annyiban akarok foglalkozni, hogy nézetem szerint még egy reform kellene a csaláshoz és a sikkasztáshoz, tudniillik a csalás és sikkasztás büntetési tételének felemelése. (Mozgás.) Fayer László, a kit kétségtelenül nem lehet azzal vádolni, hogy szigorú büntető jogász lett volna, hiszen ellenkezőleg, egész büntetőjogi működése mindenkor a bűncselekmények folytán előálló büntetések egyhitésére irányult, is tanította és nem egy értekezésében mondta, hogy a csalásnak és a sikkasztásnak büntetése feltétlenül felemelendő, mert tény az, a mit nagyon helyesen mondott épen Takács Zoltán lopási bűnesetében Baumgarten, a ki akkor királyi ügyész volt, hogy a bűntettesek, különösen az uri bűntettesek valóságos matematikai számítást csinálnak, mikor nagyobb összeget sikkasztanak vagy nagyobb összeg erejéig csalást követnek el. A matematikai számítás t. i. az, hogy számot vetnek magukkal, hogy az egyik serpenyőben áll az a pár évi börtön vagy fegyház, a mit kaphatnak, a melynek következménye az erkölcsi megalázás, a büntetéssel járó fizikai, vagy lelki fájdalom, de ezzel szemben áll a másik serpenyőben az a remény, hogy kiszabadulván, egész élete végéig abból az elsikkasztott nagy összegből magának fényes exisztencziát és fényes létet biztosithat és ha a számitásnál ugy találja, hogy a plusz a bűn javára esik, akkor elköveti a bűncselekményt. Ha már most csakis öt évig terjedhető büntetési tételek vannak a csalásnál és a sikkasztásnál, akkor, ha valaki egy milliót sikkaszt vagy egy milliónyi csalást követ is el, miután maga az elsikkasztott összeg nagysága egyedül nem oly súlyosító, mely a büntetés