Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

364 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. bízvást állithatom, hogy a hol tud, ott nem mer. Ennek a bátortalanságnak azt az okát adják, hogy egy intézmény életbeléptetésénél bizonyos óvatosságra van szükségünk. Ez igaz, t. képviselő­ház. Csakhogy ezt az intézményt életbeléptették már másutt is, Amerikában, Belgiumban, Franczia­országban és mindenütt azzal kezdték, hogy ők is kezdők voltak az életbeléptetés terén és mégis a 3 és 6 hónapi szabadságvesztésre terjesztetett ki a föltételes elítélés kedvezménye. Ne méltóztassék azt hinni, t. képviselőház, hogy az óvatosság a legfőbb erény. Nagy erény kétségtelenül, de ha túlságosan óvatosak vagyunk, koczkáztatj ük azokat az eredményeket, a melyeket a törvény által ezélba vettünk. Ezzel szemben a javaslat indokolása arra hivatkozik, hogy még igy is, a statisztikai ada­tok szerint, hány eset lesz olyan, a melyre a feltételes elitélés alkalmazást talál. Én arra vagyok bátor hivatkozni, hogy ennél a kérdésnél nem szabad a numerusoknak erdőjét nézni, a melytől azután nem látjuk meg az eseteknek fáját. Epén itt kell törekedni arra, hogy az eseteknek a belsejébe, a lényegébe ha­toljunk be, mert nemcsak akkor téveszti el a czélját valamely törvény, hogyha olyanokra al­kalmazzák, a kikre nem lett volna alkalmaz­ható, hanem eltéveszti akkor is, ha olyanok, a kikre alkalmazandó lett volna, az alkalmazás köréből kimaradnak. Azt szokták felvetni, t. képviselőház, hogy a magyar biróság amúgy is enyhén ítél. Hát ez a szemrehányás nem egészen jogosult, mert nem annyira az ^ ítélet enyhe, hanem inkább a törvény szigorú. És itt is czélját fogja tévesz­teni a törvénynek ez a rendelkezése. Mert ha látja a biró, hogy az eset, olyan, hogy arra al­kalmazandó volna a feltételes elitélés jogked­vezménye, épen arra fog törekedni, hogy az esetleg nagyobb mértékben kiszabandó büntetés tartamát akként szállítsa le, hogy a törvénynek kedvezését vehesse igénybe. Visontai Soma (közbeszól), Kelemen Samu : Hát Visontai Soma t. kép­viselőtársam azon kérdésére, hogy itt mi a baj . . . Visontai Soma: Nem azt mondtam! Kelemen Samu: ... a baj ilyenkor az, hogy végre is a biró mindig bizonyos feltéte­lezésből indul ki, a mely vagy beválik, vagy nem válik be. Az egyes esetek között azután lesz sok olyan, hogy végre kell hajtani az elő­zetesen kiszabott büntetést és akkor az fog mutatkozni, hogy a mesterkélten egy hónapra leszállított büntetés túlenyhe. Egy másik hibája a törvényjavaslatnak az, hogy nem viszi keresztül a korrekczionizálás elvét, más szóval: a bűntetteket egyszerűen ki­zárja a feltételes elitélés kedvezménye alól. T. képviselőház! A magyar büntetőtör­vénykönyv rendszere azon alapul, hogy akkor, a mikor a biró valamely esetet a 92. §. alkal­mazásával vétséggé fokozott le, az minden vonatkozásában, még az elévülés kérdésében is, vétségnek tekintendő. Ha már most a biró arra a meggyőződésre jutott, hogy egy cselek­ményt a büntetőtörvénykönyv bűntettnek minő­sít, de alkalmazni kell a rendkívüli enyhítés jogát, mert az a valóságban nem jelentkezik súlyosabbnak, mint egy vétség: akkor nincs értelme annak, hogy itt a törvény megkösse a biró kezét és azt mondja, hogy most már nem alkalmazható a feltételes elitélés. Ez a felfogás annál helytelenebb, mert jórészt külsőségek azok, a melyek büntetőtörvénykönyvünk szerint eldöntik, bűntett-e valamely cselekmény vagy vétség. Például, hogy csak a testi sértés esetét említsem fel, ha valaki könnyű testi sértést ejt valakin, de a sértett elhanyagolja a gyógy­kezelést, inficziálja magát: a cselekmény súlyos testi sértés bűntettévé válik és akkor már nyomban nem alkalmazható a törvény. Vagy ott van a magánlaksértés bűntette, a hol valaki a tőle elváltán élő hitveséhez megy, hogy, bár jogtalanul, viszontlássa gyermekét, a mire különben csak gyérebb alkalma volna; tehát nemes emberi motívumból cselekszik. Vagy ott van a gyermekrablás esete és más hasonló deliktumok, a hol a legnemesebb lelki motí­vumok szerepelnek. Az ilyen kikötésekkel csak azt érjük el, hogy mint egy szellemes ember mondta, a birák­ból cziszterna- embereket csínálunk, a kik szépen összegyűjtik a paragrafusokat, mint az esővizet, a mig az el nem poshad, holott nekünk forrás­embereket kellene nevelnünk, a kiknek ítélkezé­séből frissen bugyog ki az igazság forrása. T. képviselőház! Leglényegesebb aggodal­mam e kérdésben a személyek ama körére vonat­kozik, a kikre a törvényjavaslat kiterjed. A leg­erősebb ellenvetés, a feltételes ítélet intézménye ellen, amint azt az indokolás is elismeri, az, hogy osztálybiráskodásra vezet. Az előadó ur alapos beszédben helyesen utasította vissza ezt a vádat azzal, hogy ezt a bíróságról ebben az országban feltételezni nem lehet. Teljesen osz­tom ezt az álláspontot, a mikor bíróságainkról van szó. Bíróságunk összetétele is teljesen demokratikus: a parasztember gyermeke épugy karriert csinálhat ott, mint az iparosé, a hono­ráczioré, a középbirtokosé, a középnemesé; helyet foglalhat ott minden nemzetiség, minden feleke­zet és ez a szerencsés összevegyítés teszi lehe­tővé, hogy a mennyire csak feltételezni lehet, kiküszöbölődik minden olyan vonás, a mely különleges szempontokat kívánna érvényesíteni. Ezenkívül a biró már élethivatásánál fogva megszokta, hogy óvja magát idegen befolyások­tól és fegyelmezze elméjét és lelkületét. De kérdem a t. előadó urat, a kinek igazságszere­tetében megbízom, vájjon feltételezi-e ugyanezt a szolgabirákról is; a policziális és politikai

Next

/
Thumbnails
Contents