Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

358 336. országos üiés 1908 június 1-én, hétfőn. Gr. Semsey László : Hát a többiek nem képviselik a nemzetet ? Elnök (csenget) : Ha Nagy György képviselő ur nem lesz csendben, a mentelmi bizottsághoz való utasítását fogom kérni. (Zaj.) Nagy György (közbeszól, de szavai a zajban nem érthetők). Elnök (csenget) : Rendreutasítom! Wekerle Sándor miniszterelnök : Valamennyien a nemzetet képviseljük és ebből önnek sincs nagyobb része, mint más képviselőnek. A képviselőséget én ugyan nem méltóságnak tartom, hanem kötelességnek, de azért mindig igyekeztem, hogy a képviselői állás méltóságát megóvjam : vájjon a képviselő ur is ezt tette-e, ennek bírálatát a közvéleményre bizom. (Zaj.) Még csak röviden kénytelen vagyok újból arról a paktumról megemlékezni. (Halljuk ! Halljuk !) Én ismétlem, hogy az a paktum, helyesebben szólva nem a paktum, mert minket alkotmányos fogalmak szerint csak is az kötelezhet, a mit programmunkban idehoztunk, (Élénk helyeslés.) az a mi közöttünk elvállalt kötelezettség, ez a politikai kötelezettség : mi ezt a paktumot soha ugy nem értelmeztük, a mint azt Gaal Gaszton t. képviselő ur akarja értetni. Mi igenis igyekeztünk érvényesíteni bizonyos nemzeti jogokat, igyekszünk akkor is,ha azok a paktumban benn nem foglaltatnak, minden alkalommal igyekszünk érvényesíteni jogos igényeket, de nem azért, mert a paktum kötelez bennünket, hanem, mert minden tekintetben a nemzet jogainak érvényesítése képezi politikai irányunkat. (Élénk helyeslés.) És épen azért, mert ez a politikai irány uralja nemcsak működésünket, hanem összes törekvéseinket, engedelmet kérek, ezen itt látszólag fölmerülő differencziák daczára is abban az erős meggyőződésben vagyok, hogy az ezen irányt követő politikusoknak egyesülése ideig-óráig késlckedhetik, nehézségekbe is ütközhet, de együttműködése nemcsak lehetővé lesz, hanem egyenesen politikai kötelességévé válik. (Élénk helyeslés.) Ezzel befejezem beszédemet, csak azt jegyzem még meg, hogy a mai politikai helyzetben, nézetem szerint, ezen nemzeti iránynak nem kisebbítése, hanem épen egyik biztosítása ennek a szakasznak az elfogadása is. Legyenek meggyőződve, hogy nem eltérnek adatt programmjuktól, hanem a politikai bölcsességnek tanújelét adják, a midőn erre az álláspontra helyezkednek, a melyet — nem ugy, mint Nagy György képviselő ur jónak látta megítélni — egyénileg én foglaltam el, a melyet akkor, a mikor minisztertársaimmal és sok irányadó politikussal előlegesen folytatott megbeszélés után ezen álláspont állásfoglalásának szükségét láttam. Higyjék el, a képviselő ur élhet a nemzeti politikából, de az igazi nemzeti politikát mi csináljuk. Ajánlom a szakasz elfogadását. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nagy György: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök ; Tessék! Nagy György: Csodálkozom azon, hogy a t. miniszterelnök ur olyan rosszul hallotta szavaimat, vagy ha jól hallotta, olyan rosszul értelmezte hozzá intézett kérdéseimet. Én nem azt kérdeztem a miniszterelnök úrtól, hogy a delegácziót fogja-e kötelezni a háznak most hozandó határozata. Két kérdésben kívántam megnyugtatni a nemzetet. Az első arra irányul, vájjon a háznak mostani határozatát érvül felfogják-e használni a közös hadsereg tisztjei fizetésének felemelésére ? A miniszterelnök, ur, fájdalom, azzal nyugtatott meg, hogy ő azt fel fogja használni, -holott a függetlenségi pártnak hivatalos orgánuma ... Elnök : Ilyen fejtegetéseket nem folytathat a képviselő ur, hanem kizárólag csak szavainak értelmét igazithatja helyre. (Helyeslés.) Nagy György: Ez volt az első kérdésem a miniszterelnök úrhoz, a melyre szíves volt válaszolni. Másik kérdésem az volt, hogy az alkotmánynyal és törvényeinkkel megegyeztethetőnek tartja-e, hogy a közös hadsereg tisztjei fizetésének felemeléséről a delegáczió határoz % Erre a kérdésemre a miniszterelnök ur nem adott választ, pedig azt vártam volna. Másfelől megállapítom, hogy a miniszterelnök ur, a míg a függetlenségi és 48-as párt értekezletén azt mondotta, hogy a zsoldot nem emeü, hogy az osztrák delegáczió ezen kívánságát . . . Elnök : Ismét polémiába bocsátkozik a képviselő ur. Ezt nem engedhetem meg. Ha igy fogja folytatni, akkor meg fogom a szót vonni. (Élénk helyeslés.) Nagy György: Akkor kérem a t. házat, hogy miután megadta Holló Lajos t. képviselőtársunknak is az engedélyt, hogy a tárgytól eltérve szólhasson, azt nekem is megengedni méltóztassék. (Nagy zaj.) Elnök : A mikor a képviselő ur a 215. §. alapján szól, nem is kérheti a tárgytól való eltérésre a ház engedélyét. Ezt a kérdést tehát fel sem teszem. (Helyeslés.) Nagy György: összes kérdéseim helyesek és törvényesek voltak ; a miniszterelnök urnak pedig alkotmányos kötelessége lett vobia arra felelni. Nem fejtegetem e kérdések lényegét,mert elzár attól az elnök ur. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök : Bocsánatot kérek, nem én zárom el. Képviselő urat ezen kifejezéséért rendreutasítom. A házszabály zárja el attól, hogy itt a tárgytól eltérőleg szólhasson. (Helyeslés.) Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 8. §-t, szemben Nagy György határozati javaslatával, elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérem azokat, akik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség ! (Felkiáltások : Ellenprőbát kérünk !) Kijelentem, hogy a képviselőház a 8. §-t megszavazza, minélfogva Nagy György képviselő ur határozati javaslata elesik. Ezzel, mert a 8. §. megszavaztatott, egyszersmind tudomásul vétetik a miniszter urnak erre