Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

350 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. törekvésekkel, mondjuk a bécsi ellenállást vagy a 67-es felfogást és azokat a pártokat, a kik restaurálni akarják a 67-es alapot, (Helyeslés.) azok, bocsánatot kérek, a mi hátunk mögött, a ház szinén és azonlávül egész szerelmi ömlengéseket intéznek gróf Andrássy Gyulához, a Id a 67-es elveknek és irányzatnak leglelkesebb, legagilisabb embere, bár megengedem, hogy nem az ő tudtával és akaratával történik ez. (Tetszés és helyeslés.) Egészen perverz törekvések vannak, a melyek a függetlenségi politika hátamegett összeköttetéseket keresnek a kellő utakon és módokon a függetlenségi politikával ellenkező irányt követő pártokkal. Blokról beszélnek, liberális blokról, a mely talán még Kristóffynak is rendelkezésére állana. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Meg akarják bontani a mostani kereteket és felajánlják magukat ilyen nemeslelkű politikusnak és azt mondják, hogy ne álljon be ilyen szövetségbe, ne álljon be a nemzeti küzdelem táborába, hanem keressen azonkívül magának működési teret; vannak még az elfeledett pártoknak sok kiváló egyénei, hatalmas tehetségei, ott van még az utcza népe, ott vannak a demokratikus szövetségek és nem tudom miféle elemek, ezeket ajánlják fel neki, (Élénk helyeslés és tetszés.) tudom, hogy az ő tudta és akarata nélkül. De kell, hogy reámutassak erre, a mikor a függetlenségi törekvések ellen támadások keletkeznek, hogy milyen őszinteséggel és nyíltsággal cselekszik ezt és fölkeresik azokat, a kikben a 67-es törekvéseknek a legteljesebb, legőszintébb és legigazabb vezérférfiait ismerjük. (Élénk helyeslés.) Nagy György : Kik azok ? Tessék megmondani! Meg keU nevezni, hogy ki a bűnös. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Holló Lajos : A mikor ilyen politikai helyzetet látunk, t. ház, mi, a kik nemzetünk sorsát kell, hogy komolyan vegyük, és a kik nemcsak ellenzéki szavakat hirdetünk és látszatra dolgozó jDolitikát űzünk, nekünk ezeket a törekvéseket komolyan mérlegelnünk kell. És meg kell gondolnunk, hogy minden nehéz áldozat mellett is elfordulhatunk-e bizalmunkkal azoktól az államférfiaktól és pártvezérektől, a kik bennünket a kibontakozás utján vezetnek. (Élénk helyeslés.) Én meg vagyok róla győződve, hogy ők a legteljesebb odaadással és hazafias érzülettel azon működnek, hogy a nemzet javára mind azokat az előnyöket és vívmányokat keresztülvigyék a melyeket az adott helyzetben keresztül vihetnek akkor, a mikor ez lehetséges. Hát ezeknek törekvéseit koczkáztassuk és sorainkat a szétszakadás által csak meggyöngítsük ? (Tetszés és helyeslés.) Hiszen látjuk, hogy hogyan számítják elleneink az ujjaikon, szinte számtani feladatként, hogy hogy hogyan törik össze a függetlenségi párt, miként várnak minden egyes ujabb kilépésre, a mely megbontja a függetlenségi párt sorait, a mely mellett azután egy gyúanyag keletkezik a nemzet lelkében, a mely kellőleg felgyülemelvén, ezt a mai helyzetnek szétbontására és a pártok szétszakítására akarnák felhasználni. (Igaz I Ugy van !) És itt nemcsak a teherről beszélek, a mely mint szomorú jelenség a nemzet lelkére nehezedik, hanem arról az intenczióról, a mely ezt a törekvést jellemzi; mert ezzel akarják ismét a pártokat szétszórni és a nemzet lelkébe, a közvéleménybe az ellenzékeskedésnek, a keserűségnek bizonyos magvait elhinteni. És lánek a javára cselekszik ezt ? Kinek a részére akarják ezt érvényesíteni ? nem a nemzet javára, hanem saját egyéni javukra. Hiszen az ellenség is akkor keresi az ütközetet, a mikor dezolált hadseregről van tudomása, akkor akarja azt ütközetre kényszeríteni. Ök is, a mikor a bizalmatlanság magvát már elhintették a nemzetbe annak vezérei és a vezető pártok iránt, akkor intéznek majd azután konczentrált támadást a nemzetnek élete ellen. (Tetszés és helyeslés.) És itt bocsássanak meg a tisztelt 67-es pártok és azoknak t. vezérei, ez a helyzet senkire sem anynyira veszélyes, mint épen a függetlenségi pártra. Mert ha ő ellenük támadás intéztetik is, csak á 67-es rendszer jön megerősödve vissza, ha a mai helyzet megszűnnék, a 67-es törvények, a 67-es intézmények változás alá nem esnének ; ellenben, ha a függetlenségi párt irányában szűnik meg a bizalom és a nemzet hozzájárulása, akkor meg leszünk fosztva attól az aggressziv erőtől, a melylyel programmunkat és törekvéseinket megvalósítani akarjuk, akkor nem a negyvennyolczasság erősödik meg, hanem megerősödik a velünk szemben álló eddigi rendszer, a melynek megdöntésére mi a nemzeti erőket egyesíteni akarjuk és a melyet a nemzet bizalmának segítségével rendről-rendre alkotmányos formák közt megváltoztatni akarunk, így tehát a veszteség a függetlenségi pártot éri legjobban, mert mi akkor törekvéseinket a nemzet javára megvalósíthatni sohasem remélhetjük, holott ez a veszély a 67-es politikát nem fenyegeti. Es itt kezdődik reánk nézve a tiszti fizetések kérdésének nagy súlya és jelentősége. Hogy a tiszti fizetéseket emelni kell, hogy az a társadalmi osztály a nemzetnek ép oly védelem és pártolás alatt álló és hivatott osztálya, mint a többi nagy igazgatási ágak tisztviselői kara, azt senki kétségbe nem vonja ; hogy a mikor mi adunk 5, 9 és 10 miihókat a szerint, hogy melyik államigazgatási ágról van szó, hogy akkor 3—4 milliónyi emelést meg kell adni a honvédség tiszti karának és később a közös hadsereg magyarországi tisztikarának helyzete javítása végett, ezt igazságtalannak és méltatlannak senki sem mondhatja. Ellenkezőleg, épen mi is azt ítéltük el, hogy ezeket a kérdéseket politikai czélokra akarták kihasználni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen ha a tiszti fizetések felemelése normális időben jön, a mikor a viszonyok már szanálva, a kérdések megoldva vannak, talán senkinél sem idézett volna elő ez a kérdés nagyobb ellentétet. De épen az a politikai czélzat, a melylyel ezt a kérdést velünk szemben kihasználni akarták, olyan időben, a mikor nálunk is, Ausztriában is irritálva voltak a hangulatok, a mint