Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. 351 a miniszterelnök ur is mondotta, hogy akkor jöttek Ausztriában, és pedig jöttek terminusokkal, jöttek azzal a czélzattal, hogy bennünket megalázzanak és ennek az ügynek megoldására akkor kényszerítsenek bennünket, a mikor a magyar közvéleményben ez a kérdés még nem volt megérve : ebben volt az a séitő tendenczia, a melyet megláttunk és a mely ellen tiltakozó szavunkat felemeltük. Bs mi volt még egy más körülmény ? Volt az a szégyenletes, államhoz nem, de államférfiukoz sem méltó törekvés, hogy egy közös nagy szervezetnél, a mely az állami lét biztonsága végett van felállítva, ők külön rokonszenvet akartak a maguk részére kisarczolni, ugy akarták feltüntetni a dolgot, hogy az ő törekvéseikben láthatja a hadsereg a maga érdekeinek igazi megvédelmezőit, holott mi támadói vagyunk annak a szervnek, a mely mind a két államnak egyaránt orgánuma, mind a két állam létének, biztonságának egyaránt fentartó eleme. Ezek a politikai tendeneziák tették ránk nézve, az egész nemzetre, de különösen a függetlenségi pártra nehézzé azt, hogy ezt a kérdést a mai helyzetben megoldjuk és teljesen keresztülvigyük. A honvédség tisztjei fizetésének felemelése bármely perczben jöhet, meg is szavazzuk, én is hozzájárulok. Már most, hogy a közös hadsereg tiszti fizetésének felemelését most vigyük-e keresztül, azt gondolom, hogy a tekintetben igen helyes eljárást követett a miniszterelnök ur, a ki azt mondotta, hogy, bár a kormány ebben a tekintetben határozott álláspontot foglalt el, ennek megoldása, az e kérdésben való elhatározás abban az időben történik meg, a midőn a nemzetnek reménye lehet, hogy a politikai helyzet kissé tisztázást nyeT és az az irritáczió, a melyet megemlít a miniszterelnök ur és a melyet mi is érzünk lelkünkben, az az irritáczió megszűnik, reményeink a békés kibontakozáshoz, áldozatainknak nem hiába való megtételéhez erősbödni fognak és a helyzetben a kívánatos javulás elő fog állani. Az az irritáczió, a melyről szó van, mire vonatkozik, t. képviselőház ? Csak röviden kívánom érinteni és megengedem, hogy sok tekintetben nincs is módunkban ezen változtatni. (Halljuk I Halljuk !) Az az irritáczió vonatkozik arra, hogyha mi ezen engedményekben tovább is megyünk és a nemzetet is a magunk^ felelősségére tovább azokba beleviszszük, vájjon az igények másik oldala a nemzet javára teljesedésbe fog-e menni, keresztül fog-e vitetni ? A nemzeti követelmények a katonai téren még mindig függő kérdések, olyanok, a melyek megoldásának sem mértékét, sem nagyságát, sem irányát nem ismerjük ; reményeket táplálunk csupán, hogy t. i. ha ezt az áldozatot a nemzet meghozza, akkor ebben az irányban egy szükséges, egy hasznos megegyezés jön létre. De még ezenkívül más irritálásra szolgáló anyag is van az előtérben. Vájjon, t. ház, ha még azon a téren egy mérsékelt, de azért államjogunkat megerősítő megoldáshoz hozzájárulunk is, vájjon alkotmányos életünknek szabad folyását és államiságunkat biztositottuk-e az által ? Vájjon az a lehetőség, hogy a nemzeti többség és annak akarata érvényesüljön, és hogy a magyaT törvényhozás és alkotmányos élet ellen ismét nagyobb támadások ne intéztethessenek, vájjon ez az elemi szabálya az alkotmányos életnek, teljesedésbe fog-e menni 1 Mindezek olyan nagy és bizonytalan kérdések, a melyek a nemzet lelkületét nagy aggodalmakkal és kétkedésekkel töltik el. És hogyha következetesen megyünk előre ezen a téren, ha áldozatokba visszük bele a nemzetet; vájjon ezen áldozatok mind nem hiábavalók.e, vájjon ezen áldozatok mind a nemzet követelményeit előbbre viszik-e, nem pedig arra szolgálnak-e, hogy kielégíttetvén bizonyos igények sorozata, a mikor azután a nemzeti igények kielégítésére kerül a sor, bizonyos nagy devalváció, nagy mellőzés, az alkotmányos jogok nagy félretétele fog bekövetkezni ? Hock János : Nem látjuk tisztán, nem-e lejáratási politika ! (Mozgás.) Holló Lajos : És én nem a régi tapasztalatokra akarok hivatkozni, hanem az ujabb tapasztalatokra ; felhoztam ezeket másutt is, de nem zárkózom el attól, hogy itt is fel ne hozzam, miután egy nagy ténynek előtérbe állításáról van szó. (Halijuk ! Halljuk !) A mikor t. i. a kvóta felemelését keresztülvittük — nehéz szívvel, — a nemzet nagyon nehezen nyugodott abba bele ; mégis azon felfogásban éltünk mi függetlenségiek, hogy meghozzuk azt az áldozatot részint a gazdasági viszonyok állandósága miatt, részint pedig azért, mert abban a nemzetnek az önálló bankhoz való joga feltétlenül kikötve és megerősítve van és mert intézkedések történtek az iránt, hogy a nemzeti bank feláüitásához milyen intézkedések lépjenek hatályba. És alig zártuk még be parlamentünk épületének kapuit, a mikor elfogadtuk a kvóta felemelését: megyünk Bécsbe, és ott feláll a közös külügyminiszter és mindnyájunk ámulatára egy nagy deklarácziót tesz közvetlenül azután, a midőn mi a nemzetet ezen áldozatok meghozatalába azzal vittük bele, hogy eüenértékül a nemzeti bankot és majd a vámtarifát fogjuk megkapni. Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Felkiáltások balfelől: Megadjuk az engedélyt! Összefügg a tárgygyal!) Holló Lajos: Én kivánok alkalmazkodni a tárgyhoz és csak azt említem fel, a mi az összefüggő helyzet vázolásához szükséges, de mégis kérem a t. ház szíves engedélyét, hogy némileg eltérhessek a tárgytól. (Helyeslés balfelól. Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök: A képviselő ur kéri a házat, hogy engedtessék meg neki a tárgytól való eltérés. (Félkiáltások : Megengedjük !) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a ház erre a képviselő urnak az engedélyt megadja.