Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés 1008 június 1-én, hétfőn. 349 hogy jóhiszemű és aggodalmaskodó ellenzék, a mely veszélyeket lát, a mely fölhívja erre a kor­mány figyelmét, erre vagy arra, mindig lehet­séges. Közöttünk is lehetnek, kivülünk is lehetnek ilyen aggodalmaskodó, hazafias elemek. Azonban az az ellenzék, a mely szemben áll a mai rendszer­rel vájjon csupán ezekből a jóhiszemű elemekből áll-e, csupán ezeket a jóhiszemű aggodalmakat táplálja-e ? Látjuk, hogy szembenáll a mai rend­szerrel szemben, mint »ellenzék« a letűnt rend­szernek egész szerevezete, a mely ma is lesben áll, hogy a nemzeti érzület megingásával ismét előtérbe nyomuljon. (Igaz; Ugy van!) Azok az időnkint lehulló leplek mutatják, hogy azon régi kormányzatok ideje alatt mennyi százezret von­hattak ki az állam rendes kezeléséből magánren­delkezés alá ; ezek mutatják, hogy milyen eszkö­zök használtatnak fel arra, hogy itt szerveztessék az ellentállási erő. Vájjon ezeknek a szervezetek­nek nincsenek-e ma is maradványai % (Igaz! Ugy van !) Egész szervezet van, mely igyekszik odahatni, hogy zavart csináljon. Pető Sándor : önök nyugdijat adtak nekik ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Holló Lajos: . . . hogy a nemzet bizalmát megingassa a mai rendszer iránt. Mindannyian látjuk, hogy ezek nem jóhiszemű ellenzékeskedé­sek, hanem a régi hatalmi irány visszaállitására irányuló törekvések. Vájjon micsoda jóhiszeműség van abban, a midőn ezek részéről intéztetnek tá­madások a függetlenségi politikusok ellen, hogy elejtettük a függetlenségi törekvéseket, elejtettük az önálló hadsereg iránti elveinket, az önálló bank iránti elveinket és mindez olyanok részéről törté­nik, a kik az életben ezekkel az ideákkal mindig ellentétben állottak és a kik nagyon is tudják, hogy ezen ideáknak átmenetszerű félretétele ép azon nagy nemzeti czélok biztosítása érdekében történt, mert midőn előre akarunk haladni, ezt nem a rombolás utján, hanem az alkotmányos esz­közök és tényezők figyelembe vételével akarjuk elérni. (Igaz! Ugy van !). De egy más szempontot is ajánlok t. képviselő­társaim figyelmébe. (Halljuk !) — Nem akarom, hogy e tekintetben félreértessem — a mennyiben tudom, körvonalozom gondolatomat. Itt látjuk a nemes, nagy törekvést a nemzeti erők konczentrá­lására, hogy az, a mi el volt hanyagolva, a nemzet különböző rétegeinek talpraállitása, megerősitése, gazdasági fegyverekkel való felruházása, lépésről lépésre előrevitessék a kormányzatnak működése által. Mi arra törekszünk valamennyien, a kik a nemzetnek részesei vagyunk, hogy egyesítsük erő­inket, szemben azon nemzetietlen és pusztító tö­rekvésekkel, a melyek szétbontást, gyűlölködést akartak behozni a nemzet társadalmába. Elhiszem, hogy a nemzeti erők ezen konczen­trálása nem tetszik nekik és szeretnék visszaállí­tani azt a régi állapotot, mikor szétbonthatják a magyar társadalom sorait, felekezetiség és más efféle szempontok szerint, ós nem tetszik nekik, hogy ennek kihasználása és kiélése egyes tényezők vagy egyes hatalmi körök részére lehetetlenné tétessék. Na hát ezzel szembeállunk, mert mi azt mondjuk : semmi felekezetiesség, semmi egyoldalú­ság, semmi gyűlölködés; ellenkezőleg a nemzet minden tényezőjének megerősitése a mi czélunk és csak az lehet a helyes kormányzati politika, a mely ezt irja zászlajára. (Elénk, helyeslés.) Es ha valaki még felekezetieskedés, liberalizmus és nem tudom miféle jelszavak alatt vádakkal jön azon kormányférfiak ellen, a kiknek egész múltja és egyénisége maga megczáfolja azt a vádat, akkor átlátjuk ennek az ellenzékieskedésnek is igazi jelentőségét, a mely tulaj donképen szétbontani és szétválasztani akar, (Élénk helyeslés.) a mely újra a nemzeti törekvések megakadályozásának kor­szakát akarja megteremtem, de a mely minket egész frontunkban szemben fog találni. (Ugy van !) Legyen szabad itt még egy-két mellékes körül­ményt felhoznom. (Halljuk.!) Hiszen nem szeren­csés dolog ez, a mikor a gazdasági életben látjuk, hogy oda bocsátják egyének az ő nevüket, egyénisé­güket bizonyos, sokszor hamis czégérnek fedezésére. A mennyire kívánatos az, hogy mindenki az ő nevét, tudását, tehetségét gazdasági czélek eléré­sének szolgálatába is bocsássa, ép olyan sajnos meg­tévelyedés, ha valaki csak nevével és az ő czimének felhasználásával áll oda, hogy czégérül és takaróul szolgáljon sokszor nem is reel üzleti vállalkozások­nak fedezésére. Itt is iátjuk azt, hogy vannak törek­vések, a melyek nem egyenesen, hanem álarczos támadásokkal mennek előre, hogy megszerzik egyes ambicziójukban talán magukat túlbecsült egyének közbelépését arra, hogy hanűs utón táma­dásokat intézzenek az ő nevüknek előretolásával, sokszor jóhiszemű embereknek is felhasználásával oly irányban, hogy ők mint egy túlzó nemzeti irányzatnak képviselői, a függetlenségnek non plus ultra hirdetői, hamis álarczczal idegen törekvéseket és helytelen czélzatokat szolgálnak. Ezek azt hir­detik, hogy a függetlenségi törekvéseket védelmezni kell azok ellenében, a kik hosszú életet szenteltek ezen törekvéseknek keresztülvitelére. Egy Kossuth Ferencz, egy Apponyi Albert, a kik a nemzetnek hivatott vezérei, teljesen illetéktelen emberek részé­ről naponként sáros csizmájuk hozzádörgölését tűr­jék el a függetlenségi eszme nevében, azok részéről, a Idk lerontani akarnak minden tekintélyt, a füg­getlenségi eszméhez való minden ragaszkodást ? Ezzel lehet hamis czélokat szolgálni, de a függetlenségi törekvéseket ne vegye ajkára az, a Id ilyen eredményt akar elérni. (Ugy van ! Ugy van!) Es bocsásson meg az igen t. alkotmány­pártnak vezére, gróf Andrássy Gyula, bátor va­gyok hozzá egy kérdést intézni. Igaz, hogy a dolog nem őt illeti, de a tények igen jellemzők. Ugyan­azok, a Idk bennünket a függetlenségi törekvések elárulóinak hirdetnek és a kik magukat a függet­lenségi törekvések non plus ultra védőiként akar­ják feltüntetni, a kiknek tehát józan értelemben, szerény felfogásom szerint, támadnia kellene azt az ellenzéket, a mely szemben áll a függetlenségi

Next

/
Thumbnails
Contents