Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

326 335. országos ülés 1908 tartva szem előtt, áll ki a fórumra, annak nincs szüksége hasonló fegyverekre. Elnök : (csenget) : Csendet kérek t. ház ! Gaal Gaszton ; S higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy sokkal nagyobb hatást ért volna el, hogyha nem ilyen személyes éllel adja elő kifogásait, a melyre különben — nem kételkedem benne — illetékes helyről meg fogja kapni a megfelelő választ. A javaslat ellen magamnak is van kifogásom, noha meg vagyok róla győződve, s teljes a bizalmam az iránt, hogy a t. kormányt a legjobb intenczió vezérli, a mikor olyat tesz, a mi véletlenül az én meggyőződésemmel ellenkezik. Kifogásom van ennek a törvényjavaslatnak egy szakasza, a 8. §. ellen, a meyet én a magamévá nem tehetek. Es épen azért azzal az őszintességgel és komobysággal, a mely e teremben mindnyájunknak kötelessége, tartozom azzal, hogy álláspontomat itt a házban félreérthetetlenül megjelöljem. (Halljuk! Halljuk !) A fölött lehet vitázni t. képviselőház, hogy a koaliczió programmjában mi volt benn és mi nem. Hogy a katonai kérdések kikapcsolása alatt benne értetik-e a tiszti fizetések felemelése is, vagy nem. Én a magam részéről csak arra hivatkozom, — lehet hogy nem nekem van igazam — de én azt hiszem, hogy a tiszti fizetések felemelését az u. n. paktumból kiolvasni nem lehet és hivatkozom az ország köztudatára, valamennyiünk meggyőződésére, a mely abban a felfogásban nyert kifejezést, hogy az átmeneti időszak alatt a katonai kérdések sem alulról, sem felülről semmi téren — tehát e téren sem bolygathatok. Én e tudatban tettem magamévá a koaliczió programmját, ezt mondottam mindig, s ennélfogva e mellett ki is kell tartanom bármily nehezemre esik is a jelen pillanatban és helyzetben, a mikor az enyimnél — beismerem — nagyobb sulyu véleményekkel állok szemben. De ha t. ház, egyszer azt az álláspontot foglaltam el, hogy a kolahczió programmját a tiszti fizetések felemelése nem képezte és nem képezhette, ennek természetes konzekvencziája nem. lehet más, mint a mit én abból levontam. A tiszti fizetésemelést én az eredeti állásponttal szemben nóvumnak vagyok kénytelen tekinteni, a mely lehet méltányos, lehet ajánlatos, sőt az adott helyzetben talán szükséges is, de a mely nóvumra rátérni tisztán csak sperativumok fejében nem tartom megengedhetőnek. Kijelentettem, t. ház, már a pártértekezleten, s itt is megismétlem, hogy hajlandó vagyok a tiszti fizetések emelését megszavazni az esetben, ha elvi kijelentést kapok illetékes helyről arra vonatkozólag, hogy a katonai kérdések egész komplexumának tisztázása és az uralkodót és nemzetet egyaránt kielégitő békés megoldásában ez az első lépés. Nem kívánok a tiszti fizetés felemelésével szemben momentán más ellenértéket csak egy határozott nyilatkozatot, annak kijelentését, hogy az egész vonalon vétetik elő a kérdés, hogy az íendezés alatt áü és ez csak az első lépés azon május 30-án, szombaton. az utón, a mely pragmatikus egymásutánban kielégítő megoldáshoz vezet. Hock János ; Az egész országot megnyugtatná! Gaal Gaszton : Ha ezt a nyilatkozatot a tiszti fizetések felemelésének kérdésében a kormány báimely illetékes tagjától megkapom, ezzel tökéletesen beérem, s az appropriácziós javaslatot egész terjedelmében elfogadom, a nélkül a kijelentés nélkül azonban, miután nézetem szerint a nemzet és a képviselőház ilyen fontos kérdésben speiativumokra nem, hanem csakis biztos tényekre épithet, végtelenül sajnálom, de az appropriácziós javaslat 8, §-át részemről el nem fogadhatom. Nem kivánom a t. ház idejét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Álláspontomat kivántam csak egész tisztán jelezni, az appropriácziós javaslatot elfogadom, de a 8. §-t részemről, sajnálom, ebben az alakjában további biztositékok nélkül el nem fogadhatom. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Kötelességemnek tartom, hogy az elhangzott beszédek után az egyes felhozott kérdésekre nézve részemről is jelezzem a kormány álláspontját és különösen, hogy kiterjeszkedjem azon ellenvetésekre, a melyek nemcsak a költségvetési törvény, hanem általában kormányzati politikánk ellen felhozattak. (Halljuk ! Halljuk !) Itt először is Farkasházy Zsigmond t. képviselő urnak, a ki nem tudom micsoda mellékkörülménynek tulaj donit ja, hogy én a költségvetés általános tárgyalásának folyamán elmondott beszédére nem reflektáltam, tartozom azzal a megjegyzéssel hogy maga a képviselő ur mentett fel ezen, különben a politikai illemhez tartozó kötelesség teljesítése alól, a mennyiben ha valaki figyelemmel kisérte beszédét, arra a meggyőződésre jut, hogy az feleslegessé tesz minden czáfolatot; mert a benne rejlő ellenmondások egyik tételt a másik által czáfolathoz juttatják. Én csak kettőt leszek bátor erre nézve felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur irreálisnak jelezte költségvetésünket, azt mondván : irrealitás van benne, mert ennyit és ennyit irányzunk elő bevételkép, holott több fog befolyni. Ugyanakkor mai beszédében, de múltkori beszédében is azt a kérdést intézi hozzánk : ugyan miből fogjuk fedezni azokat az óriási kiadásokat, a melyeket tőkésitve mutatott ki s a melyek tőkésitve 3 millió kiadásnak felelnek meg. Azt hiszem, ebben határozott eüenmondás van. Még nagyobb az ellenmondás a t. képviselő ur azon argumentácziójában, mikor panaszolja a kiadások óriási emelkedését, a mit két esztendő alatt 150 millióra tesz és azután hosszú sorozatát adja azon közszükségleteknek, a melyek nincsenek megfelelően kielégitve ezen költségvetésben. Itt azután váddakkal is ület bennünket. Például, hogy az egész úthálózatot elhanyagoltuk. Megjegyzem, hogy ez a kormány csinált egy határozott