Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. 327 programmot úthálózatunk szisztematikus fejlesztésére. A szisztematikus fejlesztésnek nemcsak kiadó eszközeit adta meg eddigelé, hanem egyúttal annak mikénti fedezéséről a jövőre is gondoskodott, a mennyiben megjelöltük, hogy mi történjék a jövőben. Mégis ezzel a váddal találkozunk ! Kevesli a képviselő ur az egészségügyi kiadásokat, pedig el merem mondani, hogy a szanálási tételeket is belevéve, milliókkal emeltük az egészségügyi kiadásokat, (Helyeslés) és egyik elsőrendű kormányzati akcziónk volt, hogy közegészségügyünket megfelelő jó állapotba juttassuk. Azután panaszolja a népoktatási kiadások elégtelen voltát. Pedig ha emlékeznék, — és azt hiszem, ezt senki sem fogja kétségbe vonni — a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur legutóbbi beszédében mutatta Id azt, hogy a mi rövid kormányzati időnk alatt a vallás- és közoktatásügyi tárcza szükségleteit 60 perczenttel emeltük. (Igaz! Ugy van!) Ezek azok a számadatok, t. képviselő ur, a melyeket nem lehet megczáfolni. És bocsánatot kérek, egyszerre hideget meg meleget fújni és azt mondani, mily óriási kiadások ezek, azután megint azt állitani, hogy mégsem elég a kiadás : ez bizonyítéka annak, hogy miért nem kellett nekem megczáfolnom a t, képviselő ur beszédét. (Derültség.) Még abban is igen kedvesen bánik el velünk, hogy először a kivándorlás növekedését, szóval az összes bajokat nem vezeti vissza azoknak gyökereire, nem vezeti vissza a régibb dátumokra, a hol a bajok eredtek, hanem egyszerűen, a mint megkívánja azt, hogy mihelyt elfoglaltuk ezeket a székeket, minden rózsaszínűre, a legjobbra változzék, egyúttal a bajok keletkezését is mind nekünk imputálja és ugy állítja fel a kormányzati követelményeit. (Halljuk I Halljuk !) Én vagyok bátor aTra utalni, hogy mi igenis igen sok bajjal találkoztunk ; találkoztunk a kivándorlás kérdésével is; mi azonban nemcsak annak adminisztratív szanálására, okszerű kezelésére gondoltunk, hanem a kivándorlás legfőbb okát épen közviszonyainkban kerestük, annak megszüntetésére tehát nemcsak adminisztratív rendezéssel, hanem közviszonyaink gazdasági rendezésével is törekedtünk, és egész akcziónk odairányul, hogy széles néprétegek megfelelő jövedelmező foglalkoztatása utján vegyük elejét a kivándorlásnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ilyen akcziók nem máról holnapra termik meg gyümölcseiket; ma leraktuk az alapokat, leraktuk pedig olyan biztosan, hogy mindenesetre képesek leszünk a gazdasági konkurrencziát felvenni a külfölddel is. A t. képviselő ur azután felemlíti még a kölesönkibocsátást is. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, de nem hagyhatom ugy odaállítani a tételt, hogy a parifikácziót elfogadjam, hogy milyen előnyös feltételek mellett leszek esetleg én képes egy kölcsönt kötni és milyen feltételek mellett volt képes más, vagy voltam képes én korábban. A kölcsönök kötése függ először is az általános pénzpiaczi helyzettől; függ nemcsak az európai, hanem az egész világ konstelláczióitól. Azt hiszem, a Id figyelemmel kiséri, nemcsak a gazdasági, hanem különösen a pénzügyi konstellácziókat, az el fogja ismerni, hogy ha az utóbbi napokban vagy hónapokban némi javulás jelei mutatkoztak is, az elhelyezési piaczon mindenesetre abnormis viszonyok vannak és nem mi, hanem igen nagy, prima hitelű államok, a melyek saját tőkéiket veszik igénybe, szintén meglehetősen drágább kamatlábat fizettek. Én csak azt sajnálom, hogy a t. képviselő ur, a ki politikai tapintatának olyan különös jeleit szereti a közönség előtt adni, üyen kérdést előhoz akkor, a midőn maga mondja, hogy az ügy a megkötés áUapotában van. Ilyenkor üyen kérdéseket előhozni nem szokás, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hanem akkor szokás előhozni, a mikor azok megköttettek. (Halljuk ! Halljuk I) Én egyébként a hírlapi hírekkel szemben kijelentem, hogy eddig én semminemű kölcsönkötést nem teljesítettem, a felett még tárgyalásokba sem bocsátkoztam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De semminemű kötelezettséget nem vállalok arra nézve, hogy egy kisebb kibocsátással esetleg még a nyári szünetek beállta előtt is, kénytelen leszek, eíőállani, daczára annak, hogy, ismétlem, eddigelé nemcsak nem kötöttem meg semmit, de tárgyalásokba sem bocsátkoztam. (Élénk helyeslés a baloldalon,) Farkasházy Zsigmond : Ezt vártam ! Wekerie Sándor miniszterelnök : Itt tehát kurzusról szó még nem lehet. Azt hiszem, felment a t. ház attól, hogy a t. képviselő urnak minden térre kiterjedő, enyhén szólva, legalább is túlzásaival , bővebben foglalkozzam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ö minden, nem tudom, még jóakaratot is, el, vagy letagadott, vagy elvont tőlünk; csak egyet ismer el, hogy ügyes szakácsok vagyunk, a kik még a csizmataípat is kellő formában tudjuk feltálalni. Bocsánatot kérek, de ezt a dicséretet nem fogadom el; mert ha ez a képességem megvolna, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, először is neki tálalnék. (Élénk derültség és taps.) Másik megjegyzése a t. képviselő urnak, hogy a közállapotokat a szerint akarja megítélni, hogy ki van ebben az országban megelégedve. Hát bizony a vágyódások annyira fel vannak keltve a társadalom minden osztályában, hogy korunknak általános jelensége, hogy igen kevesen vannak megelégedve. Farkasházy Zsigmond: A bankárok meg vannak elégedve ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez egy általános jeUemvonása korunknak. Én igen örülök, hogy ezen nehéz állapotok közül egygyel kétségtelenül találkozom: a képviselő úrral, a kinek beszédéből látszik, hogy önmagával nagyon meg van elégedve (Élénk derültség.) Molnár Jenő: Jól visszavágott! Majd meglátjuk, hogy Becknek hogy fog visszavágni!