Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. 327 programmot úthálózatunk szisztematikus fejlesz­tésére. A szisztematikus fejlesztésnek nemcsak kiadó eszközeit adta meg eddigelé, hanem egy­úttal annak mikénti fedezéséről a jövőre is gon­doskodott, a mennyiben megjelöltük, hogy mi történjék a jövőben. Mégis ezzel a váddal talál­kozunk ! Kevesli a képviselő ur az egészségügyi kiadá­sokat, pedig el merem mondani, hogy a szanálási tételeket is belevéve, milliókkal emeltük az egész­ségügyi kiadásokat, (Helyeslés) és egyik elsőrendű kormányzati akcziónk volt, hogy közegészség­ügyünket megfelelő jó állapotba juttassuk. Azután panaszolja a népoktatási kiadások elégtelen voltát. Pedig ha emlékeznék, — és azt hiszem, ezt senki sem fogja kétségbe vonni — a vallás- és közokta­tásügyi miniszter ur legutóbbi beszédében mu­tatta Id azt, hogy a mi rövid kormányzati időnk alatt a vallás- és közoktatásügyi tárcza szükségleteit 60 perczenttel emeltük. (Igaz! Ugy van!) Ezek azok a számadatok, t. képviselő ur, a melyeket nem lehet megczáfolni. És bocsánatot kérek, egyszerre hideget meg meleget fújni és azt mondani, mily óriási kiadások ezek, azután megint azt állitani, hogy mégsem elég a kiadás : ez bizo­nyítéka annak, hogy miért nem kellett nekem meg­czáfolnom a t, képviselő ur beszédét. (Derültség.) Még abban is igen kedvesen bánik el velünk, hogy először a kivándorlás növekedését, szóval az összes bajokat nem vezeti vissza azoknak gyöke­reire, nem vezeti vissza a régibb dátumokra, a hol a bajok eredtek, hanem egyszerűen, a mint meg­kívánja azt, hogy mihelyt elfoglaltuk ezeket a székeket, minden rózsaszínűre, a legjobbra változ­zék, egyúttal a bajok keletkezését is mind nekünk imputálja és ugy állítja fel a kormányzati követel­ményeit. (Halljuk I Halljuk !) Én vagyok bátor aTra utalni, hogy mi igenis igen sok bajjal találkoztunk ; találkoztunk a ki­vándorlás kérdésével is; mi azonban nem­csak annak adminisztratív szanálására, okszerű kezelésére gondoltunk, hanem a kivándorlás leg­főbb okát épen közviszonyainkban kerestük, annak megszüntetésére tehát nemcsak adminisztratív rendezéssel, hanem közviszonyaink gazdasági ren­dezésével is törekedtünk, és egész akcziónk oda­irányul, hogy széles néprétegek megfelelő jövedel­mező foglalkoztatása utján vegyük elejét a kiván­dorlásnak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ilyen akcziók nem máról holnapra termik meg gyümölcseiket; ma leraktuk az alapokat, leraktuk pedig olyan biztosan, hogy mindenesetre képesek leszünk a gazdasági konkurrencziát felvenni a külfölddel is. A t. képviselő ur azután felemlíti még a köl­esönkibocsátást is. (Halljuk! Halljuk!) Engedel­met kérek, de nem hagyhatom ugy odaállítani a tételt, hogy a parifikácziót elfogadjam, hogy mi­lyen előnyös feltételek mellett leszek esetleg én képes egy kölcsönt kötni és milyen feltételek mel­lett volt képes más, vagy voltam képes én korábban. A kölcsönök kötése függ először is az általános pénzpiaczi helyzettől; függ nemcsak az európai, hanem az egész világ konstelláczióitól. Azt hiszem, a Id figyelemmel kiséri, nemcsak a gazdasági, hanem különösen a pénzügyi konstellácziókat, az el fogja ismerni, hogy ha az utóbbi napokban vagy hónapokban némi javulás jelei mutatkoztak is, az elhelyezési piaczon mindenesetre abnormis vi­szonyok vannak és nem mi, hanem igen nagy, prima hitelű államok, a melyek saját tőkéiket veszik igénybe, szintén meglehetősen drágább kamatlábat fizettek. Én csak azt sajnálom, hogy a t. képviselő ur, a ki politikai tapintatának olyan különös jeleit szereti a közönség előtt adni, üyen kérdést előhoz akkor, a midőn maga mondja, hogy az ügy a megkötés áUapotában van. Ilyenkor üyen kérdéseket előhozni nem szokás, (Élénk helyeslés a baloldalon.) hanem akkor szokás előhozni, a mi­kor azok megköttettek. (Halljuk ! Halljuk I) Én egyébként a hírlapi hírekkel szemben ki­jelentem, hogy eddig én semminemű kölcsönkötést nem teljesítettem, a felett még tárgyalásokba sem bocsátkoztam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De semminemű kötelezettséget nem vállalok arra nézve, hogy egy kisebb kibocsátással esetleg még a nyári szünetek beállta előtt is, kénytelen leszek, eíőállani, daczára annak, hogy, ismétlem, eddigelé nemcsak nem kötöttem meg semmit, de tárgyalá­sokba sem bocsátkoztam. (Élénk helyeslés a bal­oldalon,) Farkasházy Zsigmond : Ezt vártam ! Wekerie Sándor miniszterelnök : Itt tehát kur­zusról szó még nem lehet. Azt hiszem, felment a t. ház attól, hogy a t. képviselő urnak minden térre kiterjedő, enyhén szólva, legalább is túlzásaival , bővebben foglal­kozzam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ö minden, nem tudom, még jóakaratot is, el, vagy letagadott, vagy elvont tőlünk; csak egyet ismer el, hogy ügyes szakácsok vagyunk, a kik még a csizmataí­pat is kellő formában tudjuk feltálalni. Bocsánatot kérek, de ezt a dicséretet nem fogadom el; mert ha ez a képességem megvolna, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, először is neki tálalnék. (Élénk derültség és taps.) Másik megjegyzése a t. képviselő urnak, hogy a közállapotokat a szerint akarja megítélni, hogy ki van ebben az országban megelégedve. Hát bizony a vágyódások annyira fel vannak keltve a társadalom minden osztályában, hogy korunknak általános jelensége, hogy igen kevesen vannak megelégedve. Farkasházy Zsigmond: A bankárok meg vannak elégedve ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez egy álta­lános jeUemvonása korunknak. Én igen örülök, hogy ezen nehéz állapotok közül egygyel kétség­telenül találkozom: a képviselő úrral, a kinek beszédéből látszik, hogy önmagával nagyon meg van elégedve (Élénk derültség.) Molnár Jenő: Jól visszavágott! Majd meg­látjuk, hogy Becknek hogy fog visszavágni!

Next

/
Thumbnails
Contents