Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. 325 lózni, mit szólnak az ilyen pártalakuláshoz. Hirtelen lejött, a hullámok elcsendesedtek, megszűnt az egész forrongás. Bécsben nem approbálták a kísérletet. Jött az ujabb jelszó: 48-as legyen az egész világ, egyesülni kell minden magyar embernek, a hazafias czél 48-as elveket hirdetni és 67-es politikát csinálni. És megint azt láttuk, hogy Kossuth Ferencz felment Bécsbe. De ekkor egy kis malheur történt. Egy hazaáruló, egy vakmerő, gonosz újság, mely bizonyos összeköttetéseket vindikál magának Kossuth Ferencz pártvezér úrral, merte azt a gaz merényletet elkövetni, hogy egy képet közölt, a mely egy udvari lakájt tökrilkónak ábrázolt. Ez a hallatlan merénylet ezt az uj tervet semmivé tette. Kossuth Ferencz miniszter és pártvezér ur szükségesnek látta Lueger lapjához fordulni és ott nyilatkozni, a Nagyságos szerkesztő urnak, kijelentette, hogy ehhez az átkos orgánumhoz semmi köze nincs, egy ilyen felségárulóval összeköttetést nem tart fenn, azért a képért felelősséget nem vállal. Erre még csúfondárosság következett a Lueger lajvjában, a mely Kossuth Lajos fiára, s az ő személyében az egész nemzet megalázására szolgált, és egyszerre a 48-as tömörülés eszméje is elhallgatott. Talán azért is hallgatott el ez a megváltó idea, mert az alkuvó felek közt a korona volt a korrektebb, és nem akart belemenni abba a felkéz-kalmárságba, hogy más elveket hirdessenek és más politikát csináljanak. Ez a politikai rendszer, a melyet én sajnálkozással kénytelen voltam igy jellemezni, a mely a gazdasági élet felsegélyezésére segédkezet nyújtani nem tud, a mely közjogi téren a szomorú visszafejlődés jelenségeit mutatja, a mely a nemzettől ujabb és ujabb áldozatokat kivan ellenszolgáltatások nélkül és a mely azonkívül blamázs-oknak és megszégyenüléseknek teszi ki az országot és annak legradikálisabban gondolkozó többségét, egy ilyen kormányzat nem érdemli meg, hogy támogassák. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen kormányzatot hosszasan és tartósan nem lehet fentartani. Hogy peclig ez a kormányzat meg fog semmisülni, azon nem búsulok; csak azt fájlalom, hogy ezzel a kormányzattal együtt a függetlenségi eszme és a nemzeti érdek is csorbát szenved. De hát én még ettől sem félek. Hála Istennek, az áldott magyar föld megtermi az ő gyümölcsét, megtermi az ő gabonáját, akármi történik itt ebben a házban, és akármi történik Bécsben az előszobákban, és ez a nép, a mely évszázadokon keresztül annyi szenvedést el tudott viselni, a mely a darabont-korszakot is át tudta élni túlságos romlás nélkül, tovább is élni fog. Eszembe jut azonban egy szép mese, a mely az ezeregy éjszakai történetek között szerepel. Szinbad, a kalandos tengerész, eljutott egyszer egy csodálatos szigetre, a melynek exotikus növényzete között napokig bolyongott anélkül, hogy egy élő lelket talált volna. Egyszer egy L

folyó partjához ért és egy összstöpörödött, nyomorult kis emberkét talált, a ki nyögdécselve, panaszkodva ott hevert. Megkérdezte tőle a tengerész, hogy miért heverész ott. Erre azt a választ kapta, hogy az emberkének át kellene jutnia a folyón, de oly gyenge és nyomorult, hogy a maga erejéből nem tud átkelni. A tengerész megszánta, a nyakába vette, és keresztülvitte a nyomorékot. Mikor aztán le akarta tenni, akkor egyszerre érezte, hogy annak a kis összetöpörödött torznak izmai, csontjai, körülfogják a nyakát és fojtogatják. Többé nem is tudott szabadulni tőle, az a kis nyomorék a nyakában ide-oda dirigálta, elvette tőle legjobb falatait, kiszipolyozta és ő nem tudott magán segíteni. Végre a véletlen segített rajta, mert mikor egyszer kulacsából egy kortyot ivott, hogy megerősítse fáradt tagjait, ezt észrevette a gnóm, ő is kért a részegítő italból és addig ivott belőle, mig lerészegedett és lebukott a fáradt vándor nyakáról. Én ugy találom, hogy ez a vándor, a ki megszánta és megsegítette az összetöröpödött embert: a magyar nép, az a torz pedig a koaliczió, a melyet nyakába vett a nemzet és keresztülsegitett a darabont-korszaknak szomorú és veszedelmes vizein, a melyeken nem tudott a koaliczió magától átgázolni. Most azonban ez a koaliczió a nyakába csimpaszkodott a nemzetnek, elveszi a legjobb falatjait, megfosztja életerejétől. Én azonban bízom abban, hogy az a részegítő ital, a miből önöknek már eddig is igen sok kijutott, a hatalom részegsége önöket is ugy el fogja kábítani, hogy egy szép napon, mielőtt még egészen tönkre tehetnék ezt a szegény nemzetet, el fognak bukni. Én ebben bizom, ebben reménykedem. Minthogy azonban a kormányban nem bízhatom, s jövő működése"' iránt semmiféle jó reménynyel nem viseltetem, a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon) Vertán Endre jegyző: Gaal Gaszton ! Gaal Gaszton: T. képviselőház! Nem én vagyok hivatva,hogy az előttem szólott t.képviselőtársam fejtegetésére válaszoljak; én a magam részéről csak az igazság nevében vagyok bátor annyit a t. képviselő ur figyelmébe ajánlani, hogy az a módszer, s tárgyilagosnak egyáltalán nem nevezhető modor, a hogy a t. képviselőtársam keresztülgázolt eleveneken és holtakon, többségi pártokon és a kormányon, meglehet, hogy saját pártja szempontjából talán — bár ezt is kétlem — hasznos, de semmi esetre sem az ország érdekében való. Farkasházy Zsigmond: Meggyőződésből szólottam ! Gaal Gaszton : A Id a maga igazságának erej jéről meg van győződve, s kizárólag a közérdeket