Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

316 335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. ban félannyi; s mégis minálunk, a hol a szőlészet egyik legfontosabb közgazdasági ág, a boritaladó czimén igen meg vágyónk adóztatva. Hogyha mi ezt a közgazdasági ágat a haza javára fejleszteni akarjuk, akkor igenis a magam részéről szükségesnek találnám a boritaladónak törlését; de ha a mostani pénzügyi viszonyok mellett ennek törlését most egyáltalában keresztülvinni nem lehetne, legalább szállítsuk le, mérsékeljük, a mire nézve különben a miniszterelnök ur itt a házban már Ígéretet is tett. Ennek a boritaladó-törvénynek még egyéb hátránya is van. Nevezetesen az 1899 : XXV. törvényczikk 3. §-a azt mondja (olvassa) : »Allami, törvényhatósági és községi alkalmazottak, továbbá lelkészek és tanitók, valamint ezek nejei és kiskorú gyermekei, nemkülönben gyakorló szülésznők részére sem korlátlan vagy korlátolt kimérésre, sem kis mértékben való elárusitásra szóló engedély nem adható. A törvénynek ez a rendelkezése a szőlőtermelőkre nézve igen terhes, mert hiszen az intelligencziának nagy tömege foglalkozik szőlészettel, igy az állami, közigazgatási és községi alkalmazottak, a lelkészek és tanitók, hiszen ezek mintegy apostolok ezen a téren, ők a népet felvilágosítják és útmutatásokkal szolgálnak neki, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) s mégis ilyen korlátozásnak vannak alá vetve, hogy ezeknek a kismértékbeni eladásra engedélyt a törvény nem ad. A törvénynek ez az intézkedése mindenesetre módositásra szorul. Hiszen még a termelőknek is azon bor után, melyet megisznak, adót kell fizetniök. Ez is abszurdum és ez is módositásra szorul. Méltóztatnak továbbá tudni, hogy midőn a filloxera a szőlőket elpusztította, a nép koldusbotra jutott és hogy ezen szőlőket regenerálhassuk, maga az állam nyújtott segédkezet. Megszavaztuk az agrárkölcsönt, ugy hogy a birtokosok legnagyobb része agrárkölcsönnel volt csak képes szőlőjét betelepíteni. Es mit tapasztalunk ? A borértékesítés terén ma oly rossz viszonyok állnak fenn, hogy az egyes szőlőbirtokosok nem képesek még annyi jövedelemre sem szert tenni, hogy az agrárkölcsönük törlesztési részleteit fizetni képesek volnának. Itt radikális intézkedésre van szükség. A kedvezményeket ujabb kedvezményekkel kell pótolni, módot kell adni, hogy ezek az emberek, kik nagy fáradsággal szőlőiket betelepítették, ne legyenek kénytelenek koldusbotra jutni, hanem az agrár kölcsön részleteit kisebb részletekben fizethessék, sőt a hol jogosult, az egyes birtokosoknak az végleg el is engedtessék. Méltóztatik tudni, hogy különösen Tokaj Hegyalja vidékén a borértékesítés kérdése igen rossz lábon áll, miről maga a miniszterelnök ur is tudomással bir. Én ezt a kérdést ismét ide a ház elé hozom és felhívom a kormány figyelmét a Tokaj-Hegyaljára, hogy mindent elkövessen, hogy ezek a borértékesitési mizériák végre-valahára megszűnjenek és ezen kérdés végre-valahára a haza javára megoldassék. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik \ Vertán Endre jegyző: Farkasházy Zsigmond! Elnök : Nincs itt. Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Kmety Károly! Elnök : Kérem Kmety Károly képviselő ur fel lett hiva. Kmety Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) A magyar törvényhozás az utolsó néhány év leforgása alatt számos esetben adta tanújelét annak, hogy nagylelkűen és igazságosan tudja méltányolni a közhivatalnokok sanyarú helyzetét és több alkalommal nyújtotta segitő kezét abból a czélból, hogy ezeknek a közhivatalnokoknak ha nem is rangszerű ellátást, de legalább emberhez méltó exisztencziát biztosítson. Abban a jelentésben, melyet a miniszterelnök ur mint pénzügyminiszter az állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz benyújtott, igen szépen és kimeritőleg fel van sorolva, hogy 1904. óta ismételten mily törvényhozási intézkedések történtek a köztisztviselők legkülönbözőbb csoportjainak segélyezése iránt. 1904-ben az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetménye, ugyanezen évben az állami tanítói személyzet illetményei rendeztettek. Rövid idővel reá a vármegyei alkalmazottak, a községi és körjegyzők, továbbá a segédjegyzők illetményei emeltettek. Ugyancsak 1904. végén az államvasuti alkalmazottak illetményei igen szerencsés módon és jelentékeny mérvben emeltettek. 1906-ban újból emeltettek az állami és vármegyei alkalmazottak igényei, szabályoztattak a dijnokok napidijai, 1907-ben emeltettek újra az állami és nem állami elemiiskolai tanítóknak és az államvasuti alkalmazottaknak illetményei. A jelen költségvetés során emeltetnek az állami tisztviselők, altisztek és szolgák lakbérei. Emeltetnek ezzel kapcsolatban a vármegyei alkalmazottak lakpénzei, emeltetnek a dijnokok illetményei, a napibéres szolgák illetményei. A belügyminiszter ur, a mint tudjuk, törvényjavaslatot terjesztett elő a községi, illetőleg a körorvosok javadalmának az állampénztár terhére való átvétele iránt. Azonkívül tudvalevőleg megelégedést szült a pénzügyminiszter ur azon hivatalos jelentése, hog}

r rendezni szándékozik az állami pénzügyi igazgatásnál alkalmazott tisztviselőknek jelenlegi tarthatatlan előmeneteli viszonyait, ugy, hogy ezek a tisztviselők ezen státusrendezés következtében nagymértékű anyagi segélyezésnek, jobblétnek is részeseivé lesznek. Az állami és önkormányzati alkalmazottak, hivatalnokok, altisztek és szolgák tehát az egész vonalon érezték az állam segitő kezét. Es mintha csak szándékosan, a legnagyobb gonddal kerülte volna a törvényhozás és a kormány azt, hogy a köztisztviselők azon csoportján segítsen, mely arányosítva ezekhez a tisztviselőkhöz és kategóriákhoz, a legsanyarubb, a legínségesebb helyzetben van, ezek pedig a városok, különösen a rendezett tanácsú és a törvényhatósági városok tiszt-