Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. 317 viselői. (Igaz! ügy van!) Ezek a tisztviselők közvetlenül a magyar állam és nemzet kultúrájának czélját szolgálják, ép ugy mint az állami, mint a királyi tisztviselők. Én nem tudok az ő feladatuk, az ő működésük nemzeti értéke és a közvetlen kormányhivatalnokok működésének nemzeti értéke közt semmi különbséget tenni. Egyáltalában nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy bármi tekintetben csekélyebb értékű nemzeti munkát fejtenének ki ezek a városi tisztviselők, mint akár a királyi, akár a vármegyei vagy községi alkalmazottak. Hogyha van osztó és kiegyenlitő igazság, akkor igazán itt van a legfőbb ideje annak, hogy a kormány és a törvényhozás ne hunyjon szemet ezen állapot előtt, (Helyeslés.) különösen oly körülmények közt, mikor egy olyan közhivatalnoki kategória is fizetésemelésben részesül, — értem a katonatiszteket — mely az én számításaim szerint aránylag még mindig jobb helyzetben van most is, mint a polgári tisztviselők legtöbb kategóriája. Tudva azt is, hogy a pénzügyminiszter ur, valamint a belügyminiszter ur sem zárkózik el ezen helyzet felismerése elől. s hogy szándékukban van a városi tisztviselők illetményeinek közeli rendezése és a városok anyagi helyzetének gyökeres javitása, csak a módok nem állapittattak meg e tekintetben, de a kérdés a tanulmányozás stádiumában van és a jó szándék a kinyilatkoztatások szerint kétségtelenül meg van a kormányban : van szerencsém a t. háznak a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani: (olvassa.) »A képviselőház felhívja a bel- és pénzügyminiszter urakat, hogy közös egyetértéssel még ezen év folyamán törvényjavaslatot terjeszszenek elő a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoknak háztartási viszonyaikhoz mért arányos állami segélyezése, továbbá a városi tisztviselők szolgálati illetményei nek és nyugdijának rendezése iránt«. Vagyok bátor igen melegen ajánlani ezen határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés baljdöl). Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző : Earkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond : T. ház ! A szőnyegen fekvő törvényjavaslatot, miután az a kormány iránti bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak kérdését foglalja magában és miután én a t. kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, nem fogadom el. Nem tagadom, hogy nehezemre esik a t. kormány iránti bizalmatlanságomat indokolni. Nem tárgyi tekintetben, mert ebben a tekintetben épen elég okot lesz alkalmam felhozni a bizalmatlanságra, de megvallom, személyi tekintetben nehezemre esik a t. kormány iránti bizalmatlanság kifejezése. Nehezemre esik azért, mert nemcsak én, nemcsak az a t. párt, a melyhez tartozni szerencsém van, hanem az egész ház és az egész ország ezen kormány és annak tagjai iránt pár esztendővel ezelőtt még a legnagyobb, az elképzelhető legteljesebb bizalommal viseltetett, működése elé a legmesszebbmenő reményekkel tekintett. Valósággal megváltóját látta az egész ország ebben a kormányban. És ha ilyen rövid idő, alig két esztendő múlva a bizalom kérdése ennyire ellenkező irán}'ba fordulhatott és nemcsak nálam, nemcsak annál a pártnál, a melyhez tartozom, de az egész országban a bizalmatlanság sajnálatos jelenségei mutatkoznak a t. kormány iránt, (ügy van ! bal felől.) akkor a csalódásoknak, az Ígéretek be nem váltásának hosszú sorozata kellett, hogy bekövetkezzék. És valóban, azok a remények, a melyeket a t. kormány működéséhez az egész ország fűzött, csalódásokká kellett, hogy átalakuljanak. Hogy milyen állapotban vették át a mai rendszer vezetői az országot, annak illusztrálására felesleges egyébre hivatkoznom, mint azokra a biráló beszédekre, a melyeket erről az oldalról, a függetlenségi és 48-as párt padjairól évtizedeken át az akkori kormányokkal és többséggel szemben elmondottak. Az ország gazdaságilag ki volt szipolyozva. Egy sajnálatos, szerencsétlen kincsgyűjtési politika következtében, a melynek az volt a feladata és czélzata, hogy az országból minden anyagi erőt kipréseljen, azt felhalmozza és azután a közös ügyeknek és katonai szükségleteknek rendelkezésére bocsássa, az ország a gazdasági állapotnak legalacsonyabb fokára és a legszomorúbb helyzetbe jutott. Ugyancsak az egész országban végtelen elkeseredés uralkodott azon visszás, helytelen, önkényes rendszer miatt, a mely közigazgatási téren a múlt kormányzat által inauguráltatott és a melynek következményeképen egy kortesszervezetnek volt kiszolgáltatva az egész ország a közigazgatási és belügyi kormányzat terén. Minden téren, a hol a kormány és az állam részéről a nép miihói segítséget, támogatást vártak, a legnagyobb elhanyagoltatás, a legnagyobb igazságtalanság, önkény és erőszak uralkodott. Ezeknek a szerencsétlen állapotoknak orvoslását mindenki ettől a t. kormánytól és az u. n. nemzeti rendszertől várta. És ha ma, két esztendei kormányzás után körülnézünk az országban, hát mutassanak reá a t. kormány és a többség tagjai azokra az eredményekre, azokra a vívmányokra, azokra az orvoslásokra, a melyeket bármilyen téren, akái gazdasági, akár társadalmi, akár politikai, akár közjogi téren bármilyen irányban inauguráltak, avégből, hogy ezt az országot azon szomorú állapotból, a melybe a letűnt szabadelvű rendszer döntötte, kiszabadítsák. A költségvetés általános tárgyalása alkalmával tartott beszédemben volt alkalmam sorjában reámutatni a közigazgatás, a belügyi kormányzat, a közegészségügy, a közlekedés, a közoktatásügy minden vonalán észlelhető jelenségekre, és kénytelen voltam kimutatni, hogy a t. kormány semmivel, egy hajszállal sem tett többet, mint a régi kormányok tettek. (WeJeerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) A t. miniszterelnök ur erre rázza a fejét; pedig a parlamenti elv és rendszer szerint a t. miniszterelnök urnak az lett volna a feladata, hogy azokra a vádakra és állításokra, a melyeket