Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

300 33k. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. a haza iránti igaz szeretetet a király iránti tisztelettel, ezen második érzés elleni bűncselekmény is ide lenne visszavezetendő. Ez ellen én tiltakozom. Arról, a ki hazájáért való rajongó szeretetét nem engedi a király iránti tisztelettel összekapcsolni, van-e valaki, a ki még csak gondolatban is fel merné tételezni azt, hogy aljas indokból követett volna el olyan cselekményt, a melyet épen a haza iránti igaz, rajongó szeretetből követett el 1 Ezért nem lehet igy felállítani a tételt. A hol akkora a difíerenczia a felfogás dolgában, a hol a hiperlojalitás sokszor végzi hizelgő munkáját és uj fogalmakat teremt a hazaszeretet számára, ebben az országban nem engedhetem és tiltakozom az ellen, hogy általánosságban oda legyen dobva, hogy a büntetés feltételes elengedésére nem számithat pedig az, a ki aljas indokból követ el valamely bűncselekményt. Igenis nagyon helyes az, hogy nyereségvágyból elkövetett bűncselekményeknél legyen szigorú a büntetés, a hol tehát nyilvánvaló, hogy gonosz szándék, a haszonra leső, más embertársának megkárosítására irányuló dolus vezette az illetőt, de ilyen nagy mondásokat betenni a büntetőtörvénykönyvbe a nélkül, hogy azoknak közelebbi meghatározását adnók, a nélkül, hogy csak meg is próbálhatnék taxatíve felsorolni : ez ellen épen a magyar judikaturának szabad, emberies, humánus, magyar szempontjából a leghatározottabban tiltakozom. Kelemen Samu : Végre rájöttél, hogy a nagy mondásoktól tartózkodni keU! Nagy György: De nem értem a javaslat 3. §-át sem. Azt mondja ez a szakasz, hogy a felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elitélt ellen az ítéletnek jogerőre emelkedésétől számított három évi próbaidő alatt bűnvádi eljárás nem volt folyamatban. Itt sincs egyik iskolának útmutatása sem megtartva. Nevezetesen kétféle rendszer van e kérdésben. Az első a norvég, a mely kimondja, hogy ez esetben a büntetés kiállottnak tekintendő, a másik, a melyet a franczia és a belga törvény állapit meg, hogy ily esetben az ítélet nem létezőnek tekintendő. A mi törvényjavaslatunkban egyik intézkedés sincs elfogadva. A mi törvényjavaslatunkból nem tudom kiolvasni, hogy ha letelt a három év a nélkül, hogy az illető ellen bűnvádi eljárást indítottak volna, akkor ugy tekintetik-e, ez, mintha a büntetést kiszenvedte volna, vagy }>edig ugy, a hogy a franczia törvény kívánja, hogy semmis az egész ítélet. Pedig ez igen fontos, lénj^eges körülmény. Számos bűncselekmény van, a hol a visszaesés súlyosan büntettetik, a hol ahhoz van kötve a súlyosabb büntetés alkalmazliatása, ha az illető ugyanazt a bűntényt, vagy más hasonló természetűt korábban már két izben elkövette, illetőleg két ízben már el volt ilyen miatt ítélve. A mi törvényünk e kifejezést használja: el volt Ítélve. Már most ha valakinek.megadják az első lopáskor a feltételes elitélési kedvezményt és azután a letelt három év után újra lop, újra elköveti a bűntényt, kérdem a t. igazságügymiminisztertől, hogy a törvényjavaslat e szakasza szerint a harmadik esetben visszaeső-e, vagy pedig az első eset semmis és az a minősitésnél nem jön figyelembe (Mozgás.) A törvénynek pontosnak, világosnak kell lennie, mert ha nem pontos és nem világos, akkor a következmény az, hogy a Curiának még nem akarva is törvényhozási funkcziót kell gyakorolnia és bizony a kúriai döntvények nem mindig szerencsések, legalább a büntetőjogi döntvények nem. Maga a törvény két kúriai döntvényt helyez hallgatag hatályon kívül. Nevezetesen a 32. §-ban a 87. számú kúriai döntvényt. A Curia ugyanis kimondotta, hogy a mennyiben a büntetőtörvénykönyv 87. §-a ugy határozza meg, hogy a 20 éven alulit nem lehet halálra ítélni, ezt a Curia ugy magyarázza, hogy ily esetben a büntetés minimuma 15—10 évi fegyház. Ehhez kellett alkalmazkodniuk a bíróságoknak. Tudok esetet, bírótól hallottam, hogy legszentebb meggyőződése szerint a 10 év nagyon sok volt, kevesebbet akartak volna kimérni a fiatal biűiösre, de a kúriai döntvény kötötte a törvényt alkalmazó bíróságot. Most a 32. §. kimondja, hogy a fiatalkorúakra kiszabott büntetés a büntetőtörvénykönyv 92. §-a alapján halállal büntetendő cselekmény esetében három évi, életfogytiglan tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében két évi fegyháznál kisebb mértékre nem szállítható le. így igyekezik tehát egyik knriai döntvény hibáján segiteni. De van másik intézkedés is, a melylyel a másik kúriai döntvényt helyezi hatályon kívül. Nevezetesen a büntetőtörvénykönyv 54. §-a felhatalmazza a bírót arra, hogy abban az esetben, ha hat hónapnál nem több fogházat szab ki, a mellékbüntetések alkalmazását mellőzheti, nem köteles kimondani a hivatalvesztést. így mondja a törvény : hivatalvesztés. Már most a büntetőtörvénykönyv 442. §-a, de 484. §-a is nem hivatalvesztésről, de viselt hivatal elvesztéséről beszél. Az elsőfokú bíróság itt is alkalmazta az 54. §-t hosszú időn keresztül és ha hat hónapnál kisebb mértéket szabott ki, a viselt hivatal elvesztését nem mondta ki. A Curia azonban 42-ik számú döntvényében kimondta, hogy a viselt hivatal elvesztését feltétlenül ki kell mondani. így történt meg, hogy egynapi államfogház büntetés miatt valakit hivatalvesztésre, illetve a viselt hivatal elvesztésére ítéltek. így történt meg, hogy egy vádlottat, a ki a büntetőtörvényvönyv 479. §-ába ütköző hivatalos titok elárulásának vétsége miatt került a vádlottak padjára, egy napi államfogház miatt a viselt hivatal elvesztésére volt kénytelen a bíróság ítélni. Itt közbevetve felhívom az igazságügyminiszter ur szives figyelmét arra, hogy majd az általános revíziónál a hivatali bűntettekre és vétségekre is nagy figyelmet kell fordítani. Csupán a 479. §-ra hivatkozom, a melynek alapján a hivatali titok elárulásának vétségét a bíróságok a legtágabb keretek közt alkalmazhatják. A gyakorlati életre utalok itt. Megtörtént pl., hogy egy