Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

334. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. 301 községi tisztviselőt megbíztak a szocziálisták szakszervezetének megvizsgálásával. Nyilvánvaló volt, hogy a • szocziálisták politikai gyűlést tartanak, holott ez alapszabályaikkal ellenkezik. Falragaszokon hirdették a gyűlést, a gyűlésen a rendőrség részt is vett és mikor a vizsgálatot ez a községi hivatalnok elvégezte, kérdezte tőle egy újságíró, hogy be van-e fejezve a vizsgálat ? Azt válaszolta, hogy igen. Mikor kérdezték tőle, hogy milyen eredménynyel, nem akarván elárulni semmit a hivatali titokból, azt mondta, hogy önök is láthatták a falragaszokból, hogy politikai gyűléseket tartottak a szocziálisták és ezzel kihágást követtek el. Ez tehát mindössze azt tette, hogy egy olyan dolgot, a mely közismert volt, maga is tovább adott. Ekkor hivatali titok elárulásának vétsége miatt vád alá helyezték és az ügyész azzal vádolta meg, hogyha a tiltott politizálást mindenkinek szabad volt is tudni, az ő részére ennek tudása hivatalos titkot képezett. A biróság természetesen ezt az érvelést nem fogadta el, az illetőt felmentette, de több mint egy féléven keresztül ez a tisztviselő állásától fel volt függesztve. Ilyen esetek történhetnek egy jogállamban ezen szakasznak betű szerinti értelmezése folytán. Azért foglalkozom a feltételes elitéléssel kissé hosszasabban, mert ez uj intézmény a mi judikaturánkban és itt a legilletékesebb helye annak, hogy a kérdést megvitassuk, nézeteinket ós véleményünket kölcsönösen kicseréljük. (Helyeslés.) A 3. §. azt mondja, hogy a felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elitélt ellen az Ítélet jogerőre elmekedésétől számitott három év alatt bűnvádi eljárás nem volt folyamatban. Tudom, hogy a 4. §. ezt a kérdést szabályozza, a bűnvádi eljárás meginditásának kérdését szűkebb keretek közé szorítja, de a 3. §., mint olyan, befejezett egész. Nem az itt a lényeges, hogy három esztendőn keresztül bűnvádi eljárást ne indítsanak, hanem az, hogy a megindított bűnvádi eljárás során marasztaló Ítéletet az illető ne szenvedjen. Hiszen megtörténhetik, hogy a legbecsületesebb ember ellen bűnvádi feljelentést tesznek a három esztendőn belül csak azért, hogy ezen kedvezménytől megfoszszák a törvény rideg értelmezése alapján. (Ellenmondás.) Igenis, meg lehet fosztani, mert a törvény csak azt mondja, hogy a bűnvádi eljárást kell meginditani. Ezt ugy kellene szövegezni, hogy »ha három évi próbaidő alatt jogerős marasztaló Ítélettel végződő bűnvádi eljárás nem volt ellene folyamatban«. Csizmazia Endre előadó : Ott a 4. § ! El kell csak olvasni! Nagy György: Én nemcsak elolvastam, de át is tanulmányoztam lelkiismeretesen a javaslatot. Igaz, hogy a 4. §. visszamutat erre, de ez még nem elég. A 3. §-nak oly világosnak kell lenni, hogy azt mindenki megértse a 4. §. elolvasása nélkül is. A 4. §-ra méltóztatott hivatkozni ; azt én a részletes tárgyalás során ugy szétszedem, hogy az előadó ur csodálkozni fog, hogy magyar jogász ilyen szakaszt megfogalmazhat. Értelmetlen, zavaros, ellenmondó, ezért ne tessék engem olyan szakaszhoz utasítani, a melyet a részletes tárgyalásnál Id akarok küszöböltetni. Talán megérjük egyszer, hogy nálunk magyarul szerkeszszenek törvényeket. (Helgeslés balfelől.) Mikor a jogászember is csak magyarázó zsebkönyv segítségével tudja megérteni a törvényjavaslatot, a mikor minden mondatot külön kell hogy bonczkés alá vegyen, hogy értelmét ki tudja hámozni, akkor az így megszerkesztett szakaszt ily fontos kérdésben irányadóul nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) A harmadik szakasz hibáját abban is látom, hogy határozott időben, három évben, jelöli meg a próbaidőt. Ha a külföldi törvényhozást nézzük, azt látjuk, hogy Belgiumban rövidebb az idő, Francziaországban,Luxemburgban hosszabb. Én azt tartom, hogy ezt a kérdést jobb a bírónak belátására bizni. Én tudom azt, hogy a Magyar Jogászegyesület büntetőbizottsági tanácskozásán, mely magas színvonalon állott, melyben a legnagyobb elméleti tudással bíró magyar büntetőjogászok vettek részt, sok pártolója akadt annak az eszmének, hogy a próbaidő egybeessék a bűncselekmény elévülési idejével. Én ezt az eszmét nem tartom egészségtelennek, de viszont, midőn az 1. §. azt a szép diszkreczionális jogot adja a bírónak kezébe, leghelyesebb volna, ha ezt a jogkört tágitanók, és a biró belátására biznók azt is, hogy a próbaidőt mekkora időben határozza meg. Én az ilyen feltételes Ítéletet az elitéltre nézve egy morális adóslevélnek tekintem. (Helyeslés balfelöl.) Ezt a morális adóslevelet ő jóviselettel és a bűnök elkövetésétől való tartózkodással kell, hogy megfizesse, s ezért legjobb, ha a megfizetési idő tartamát maga a biró szabja meg, ki az ő számára kiállította ezt az adóslevelet. (Helyeslés balfelől.) A feltételes elitélésre vonatkozó intézkedések 10. §-át jogász érzéssel, de józan észszel is változatlan szövegben elfogadni nem lehet. Én azt hiszem, az igazságügyi miniszter urnak figyelmét, kinek nagy humánus készségét elismerem, kikerülte ezen szakasz intézkedése. Günther Antal igazságiigyminíszter : Nem ! Nagy György: Ez a szakasz azt mondja, hogy a felfüggesztés kérdésében az eütélt javára csak az elitélt s védője, az elitélt terhére pedig a királyi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben csak a királyi ügyészség élhet felebbezéssel. Hogy ki élhet jogorvoslattal, azt eddig a bűnvádi perrendtartás 383. §-a szabályozza. E szerint pedig a vádlott javára felebbezéssel élhet a vádlott, vagy helyette házastársa, vagy ha a vádlott nem teljes korú, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlott kifejezett akarata ellenére is ; másodszor, a védő a vádlott kifejezett akarata ellenére, harmadszor a magánjogi igényekre vonatkozó rész ellen, a vádlott örököse. Már most azt kérdezem a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy a kiskorú törvényes képviselőjétmiért fosztja meg attól a jogtól, hogy felebbezéssel éljen a kiskorú javára ? Hiszen azt a tör-