Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

33k. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. 299 vannak az esetek meghatározva. Csak egy pár pontjára hivatkozom a büntetőtörvénykönyvnek. A 254. §-ban a gyermekcsempészetet a törvény bűntettnek minősiti és egy évig terjedhető börtönnel bünteti. Már most sokszor előfordul a gyakorlati életben, hogy az anya saját gyermeke érdekében követi el a gyermekcsempészetet, a mikor a legnemesebb indok, a legfenségesebb, a leggyönyörűbb érzés, az anyai szeretet ennek a bűntettnek a rugója és ilyen esetekben nem szabad a birónak a feltételes elitélés intézményét megadni. Másfelől a büntetőtörvénykönyv 176. §-ában szabályozott magánosok elleni erőszak bűntettéről szóló paragrafusra utalok. Soha paragrafus körül több visszaélés nem történt és nem történhetik, mint ezen szakasz körül és én figyelmeztetem a t. képviselőtársaimat, hogy politikai szempontból más szakasz alapján jobban, erélyesebben, és igazságtalanabbul üldözni embereket nem lehet politikai meggyőződésük miatt, mint a 176. §. alapján. Méltóztassék errevonatkozólag a fejtegetéseimet meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) A büntetőtörvénykönyv 176. §-a azt mondja (olvassa) : »Ha pedig valamely csoport nyilt helyen, akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot: mindenik tagja 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő.« Nekem a gyakorlati életből van erre nézve tapasztalatom, a melyet már a képviselőházban is felhoztam. Képviselőválasztásokon megtörténik, hogy az egyik jelölt bemegy a községbe, hogy ott programmbeszédet tartson. Négy-ötszáz ember várja már a képviselőjelöltet. Ezen 4—5-száz ember között van 8—10 ember, a ki az odaérkező jelöltnek ellensége és az elkezd abczugolni, esetleg visszatartja a kocsiba fogott lovakat, nem engedi meg, hogy a jelölt programmbeszédet tartson. Ekkor a vádhatóság az összes jelenlévők ellen megindítja a bűnvádi eljárást a 176. §-ba ütköző magánosok elleni erőszak büntette miatt. Én erre felhívtam az igazságügyminiszter ur figyelmét és kértem két meghatározott konkrét esetben, hogy az eljárást szüntesse meg. Akkor az igazságügyminiszter ui azonban azt mondotta, hogy nem avatkozik ebbe a kérdésbe, szabad kezet kell biztosítania a törvény számára. (Helyeslés balfelől). Pedig beleavatkozhatott volna, mert még csak a vád stádiumában volt az eljárás. A bíróság később fel is mentette a vádlottakat és a főügyész visszavonta a vádat. Ezt annak az igazolására hozom fel, hogy 4—5 száz embert meg lehet hurczolni, közöttük állami tisztviselőket is, a kiket a vád alá helyezés hivatalvesztéssel, vagy a hivatalból való felfüggesztéssel sújthatott volna és csupán azért, mert abban a kritikus időben ott tartózkodtak és abban a 4—500 tagból álló tömegben négy vagy öt embernek tetszett, hogy megabczugolja a jelöltet és a kocsiját visszatartsa. Kelemen Samu : Azért csak a mellett maradjunk, hogy jó, ha az igazságügyminiszter nem avatkozik bele. Elnök: Kérem a képviselő urat ne méltóztassék közbeszólni, hiszen feliratkozhatik és elmondhatja nézetét. Kelemen Samu : Már fel is iratkoztam. Molnár Jenő: Ez már nem közbeszólás, hanem közbeszónoklás volt. Elnök: Kérem, Molnár képviselő urnak ezen módositványa amúgy is elesik ! (Derültség.) Nagy György : Azért hozom ezt fel, hogy méltóztassék ebből meggyőződést szerezni, hogy milyen igazságtalanul, milyen alaptalanul lehet törvényszakaszokra hivatkozva valakit üldözőbe venni. Már most akadhat olyan biró, a ki osztja a vádhatóság felfogását és marasztaló Ítéletet hoz; viszont ha meg lenne engedve, hogy a feltételes elitélés kedvezményében részesítse a vádlottakat, akkor ilyen esetben minden körülmények közt alkalmazná ezt. De épen az uj javaslat 2. §-ának rendelkezése szerint nem alkalmazhatja és igy ki van téve a vádlott annak, hogy ártatlanul kell szenvednie, hogy a puszta jelenléte miatt börtönbüntetést szenved és ezzel együtt állását is elveszíti. De ugyancsak a 2. §-nak egy másik intézkedése is alkalmas lehet a büntetés felfüggesztésének megtagadására, nevezetesen az, hogy: »az elitélt a cselekményt aljas indokból követte el«. Eddig a mi büntetőtörvénykönyvünkben ez a meghatározás : »aljas indok« nem szerepelt. A súlyosbító és az a körülmény, a mely megbecstelenítővé tette a cselekményt, a nyereségvágyból való elkövetés volt. Ha az 1. §. azt mondja ki, hogy csak különös méltánylást érdemlő indokból függeszti fel a bíróság a büntetést, kérdezem, hogy szükséges-e akkor belevenni a törvénybe egy másik rendelkezést és megszorítani a birónak ezen szabad rendelkezési jogát azzal, hogy a törvény kimondja, hogy aljas indokból elkövetett cselekmények esetében nem függesztheti fel a biró a büntetést. Ha megbízunk a magyar birónak igazságszeretetében és bölcsességében, hogy ő mindig meg fogja találni azokat a különös méltánylást érdemlő okokat, s esetleg olyankor is, a mikor a vitatkozó, egymást ellentétes felfogások szerint talán kétséges, hogy az indoka annak a cselekménynek nemtelen volt-e vagy kevésbbé nemtelen, mert a gyakorlatban az indokok minőségének megállapítása körülbelül ilyen disztinkcziók mellett történik, arra az esetre nem szabad a biró kezére ujabb béklyót tenni, nem szabad az 1. §-ban lefektetett korlátozást még szigorúbbá tenni az által, hogy kimondjuk, hogy aljas indokokból elkövetett bűncselekmény esetén a büntetést felfüggeszteni nem lehet. Vagy méltóztassék igazságügyminiszter ur felsorolni taxatíve azt, hogy mit méltóztatik aljas indok alatt érteni. Kelemen Samu: Ez lehetetlen! Nagy György: Épen Kmety Károly t. képviselőtársam állította fel itt azt a tételt, hogy királynak és a hazának szeretete egy és ugyanazonos fogalom. A hazaszeretet elleni vétkezést én a vüág legaljasabb bűncselekményének tartom. Kmety Károly felfogása szerint, a ki azonosítja 38*