Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

298 334-. országos ülés 1908 május 29-én, pénteken. kriminál-politikának ujabb tanításai oda beengedést találjanak. Csak az ismertebb tervezetekre hivatkozom itt a t. ház előtt, nevezetesen a Schedius Lajos-féle tervezetre, (Halljuk I Halljuk !) a mely még a legkisebb terjedelmű volt, mindössze hét szakaszt foglalt magában ; a Schedius-féle tervezetet követte a Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásából készült második tervezet, a mely már 76 szakaszra volt kontemplálva. Azután következett az Illés Károly tervezete 117 szakaszszal és ugyancsak Illés Károly dolgozott ki egy másik tervezetet is és végül Plósz Sándor volt igazságügyminiszter Finkey Fereneznek és Angyal Pál akadémiai tanárnak adott volt ilyen irá^Ti megbízást és ezek az egész büntetőtörvényt revízió alá vették. Két kérdés volt mindig vitás ; az egyik az, hogy helyesebb-e egy ideiglenes revíziót, egy részleges módosítást keresztülvinni és nyugodtabb, jobb időkre várni a végleges revízióval, a másik kérdés az volt, hogy a revízió helyett nem helyesebb-e egy uj büntetőtörvénykönyvet szerkeszteni. Véleményem kezdettől fogva az volt. hogy leghelyesebb lenne egy uj btkv. szerkesztése, mert hiába, a Csemegi-féle kódexnek, az 1878: V. t.-czikknek számos olyan hibája és fogyatkozása van, a melyeket egy modern btkvben nem szabad tűrni, és a folytonos módosítás, a folytonos ujitgatás és változtatás csak összezavarná az egész rendszert, félreértésekre adhatna alkalmat. Epén ezért mindig helyesebbnek, bölcsebbnek, tartottam egy egészen uj büntetőtörvény szerkesztését. (Helyeslés.) Kelemen Samu : Csakhogy sok időbe kerül! Nagy György : Ez nem azt jelenti, mintha nem üdvözölném örömmel a most beterjesztett törvényjavaslatot, (Halljuk! Halljuk I) mert az ilyen gyakorlati kérdések terén a nagy büntetőj ogászszal, Zacearieval tartok, a ki az ő »Vierzig Bücher über den Staat« czimü művében kijelentette, hogy a törvényeket sohasem az abszolút tökéletesség szempontjából kell elbírálni, hanem ha van benne értékes, olyan elem, a mely a gyakorlati élet szükségleteinek megfelel, ha tartalmaz olyan intézkedéseket, a melyek kongruensek a nemzet felfogásával és közvéleményével, akkor a részleges módosításokat is örömmel kell üdvözölni. (Helyeslés.) Molnár Jenő : így beszél a balpárt! Fenyvesi Soma: Nem mint balpárt beszél, hanem mint jogász és jól. A balpárt rosszul szokott beszélni. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Nagy György: Az igazságügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslat négy, illetőleg ha veszszük az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt kiegészítést, öt intézkedést tartalmas. Az első vonatkozik a büntetés feltételes felfüggesztésére, a második a fiatalkoruakra, a harmadik a mellékbüntetésekre és az elkobzásokra. E mellett szól még az egyes büntetendő cselekményekről, ezek közül a kerítésről, a pénzhamisításról és a lopás bűncselekményéről. Megtartva a törvényjavaslat sorrendjét, a magam észrevételeit is ilyen egymásutánban teszem meg. (Halljuk ! Halljuk !) Előre is j elzem, hogy a részletes tárgyalásnál többször fogok felszólalni és több módosításom lesz az egyes szakaszoknál. Ezekre már most vagyok bátor felhívni a t. igazságügyminiszter ur figyelmét. Az előadó ur az ő készült beszédében említést tett arról, hogy a feltételes elitélés intézményét háromféle rendszer: az amerikai, a franczia és végül a német rendszer szerint honosították meg és azt tartja, hogy ezek közül mi a francziát vettük irányadóul. Ebben azonban az előadó ur téved, mert a mi javaslatunkban tulaj donképen vegyes rendszer van meghonosítva. Át vannak véve bizonyos intézkedések az angol-amerikai rendszerből és más intézkedések a belga- franczia rendszerből. így pl. a mig a felnőttekre vonatkozó intézkedések a belga-franczia rendszerből valók, addig a fiatalkoruakra vonatkozók az amerikai rendszerből. Abban is látjuk a két rendszer egyesítését, hogy a míg az angolamerikai rendszer szerint jelöli ki ez a törvényjavaslat általánosságban, hos;y milyen büntetési nemekkel sújtott deliktumok esetén alkalmazható a feltételes elitélés, addig a belga-franczia rendszernek megfelelően bizonyos mérvű büntetésre korlátozza a birót, a ki csak meghatározott esetekben mondhatja Id a feltételes elitélést. Itt mindjárt több kifogásom van a feltételes elitélés bírálatánál. A legnagyobb kifogásom az, hogy a második szakaszban kimondja a javaslat, hogy a büntetést nem lehet felfüggeszteni, ha a bíróság azt oly cselekmény, vagy oly cselekmény kísérlete miatt szabta ki, a melyre a törvény feg}^házat vagy börtönbüntetést állapított meg.Ez ellenkezik a magyar jogviszonyokkal. Mi a büntetés alapját voltaképen nem a törvényben lefektetett büntetésnemekben látjuk, hanem mindig a biró által kiszabott büntetésben. Épen a magyar büntetőtörvény adta meg a bírónak a korrekczionalizáczió jogát,a melynek értelmében a Btkv. 92. és 20. §-ok alapján a börtönbüntetést fogházra enyhítheti. Igen egészségesen vált be ez az intézkedés a magyar igazságszolgáltatásnál. Hibának, helytelen dolognak tartanám tehát, ha ezt az egészséges elvet, a mely átment a köztudatba, a melyet a bíróság maga is mindig tiszteletben tartott, s melynek a gyakorlati életben igen sok üdvös hatását látjuk, most egyszerűen törli a törvény 2. §-a és ezzel nem adja meg ily esetekben korrekczionalizálás jogát a bírónak, hogy a feltételes elitélést alkalmazza. Különösen nálunk veszélyes ez az intézkedés. Nem volt egy határozott zsinórmérték az 1878 : V. t.-czikknek a megszerkesztésénél, a mely szerint a bűncselekményeket fogházzal büntetendő vétségek, vagy a börtönnel büntetendő bűntettek osztályába sorozták válna. Itt a lehető legnagyobb összevisszaság van. A törvényszerkesztő tetszése, hogyne mondjam önkénye, szerint