Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

3.34. országos ülés 1908 hogy az itt elterjedt baktériumoknak csirái ne érintsenek titeket, menjetek távol innen. Mikor ezt mondta a Mr. ügyész, nem volt joga, hogy kiereszsze azokat az általa is szánt fiatal bűnözőket. Most azonban megvan a lehetősége, hogy be se kerüljenek oda, hogy elkerüljék a börtönt, elkerüljék a fogházat, hogy ne érintsék őket a miazmák, hogy ne érintkezzenek azokkal a felnőttekkel, azokkal a veszedelmes öreg gonosztevőkkel, a kikkel az egyszer való érintkezés is mar igen rossz Íratással van a fiatal lelkekre. A javaslatnak a fiatalkoruakra vonatkozó intézkedése egy uj, szabadabb irányt, uj, szabadabb levegőt honosit meg. Ez az intézkedés szerintem azon az elméleti alapon áll, a mely az ujabb orvostudománynak is elméleti alapja, a mely nem ugy, mint a régi időben, a sebeket és tályogokat mindenféle kenőcsökkel igyekezett meggyógyitani, hanem a melynek az az alapja, hogy antiszeptikusan, sőt még továbbmenve, aszeptikusán kell kezelni a sebet, nem szabad ahhoz semmiféle fertőző anyagot engedni, mert akkor talán meggyógyul. Az orvostudománynak ez az álláspontja helyesen jut kifejezésre itt a büntető jogtudományban is. Helyes a non nocet elvénél fogva a fiatal bűnösöket a káros befolyástól megmenteni. Már most lehetnek olyan részletkérdések, a melyekben a különböző vélemények eltérhetnek egymástól. A törvényjavaslat a korhatár szempontjából a 12 éves kort állapitja meg olyannak, a melyen tul kezdődik a bűnösség. Az első tervezet a ]4--ik évhez kötötte ezt a korhatárt, azt mondván, hogy 14 éves koráig senki ellen bűnvád nem emelhető. Már most különböző tényezők befolyása folytán ez az első korhatár leszállittatott a 12-ik évre. Szerintem a törvényjavaslatnak ezen intézkedése nem helyes ; jobb szerettem volna, ha a bűnözés alsó stádiuma a 14-ik évig büntetlenül marad. A törvenyjavaslat maga is módot kivan nyújtani arra, hogy a 14-ik éven aliűiak is. a kik valami bűncselekményt követnek el, felügyelet alá helyeztessenek ; a 15-ik szakasz ugyanis megmondja azt, hogy az ellen, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének 12-ik évét meg nem haladja, eljárás nem indítható, de ha mégis elkövet egy ilyen cselekményt, a hatóság őt megfenyités végett a házi fegyelem gyakorlására jogosított egyénnek vagy az iskolai hatóságnak adhatja át, az iskolai hatóság pedig a gyermeket megdorgálhatja vagy iskolai elzárással fenyítheti. Ha tehát ez megtehető a 12 éven aluli gyermekkel szemben, ugyanezt meg lehetne tenni a 14 éven alulival szemben is. Azt hiszem, mikor ilyen proíilaktikus rendszerrel ennyire belenyulunk a családi életbe, a gyermek fiatal korába, akkor azt a két évet még szabadon kellene hagyni, hogy az ilyen bűnözőkkel szemben is ne rögtön a börtön ajtaja nyittassék meg, hanem előbb azon a stádiumon menjenek keresztül, a melyet a törvónyj avaslat kontemplál. ' Ezt a korhatárt tehát fel kell emelnünk a 14-ik évre. május 29-én, pénteken. 295 A végső korhatár, a 18-ik év, szerintem helyes, és helyes az a megállapítás, a mely az illetőnek nem belátási képességét, hanem az értelmi és erkölcsi fejlődését veszi alapul arra nézve, hogy a bűncselekmény elkövetése kimondható-e. E pontnál értem el, t. ház, azon állitásom bizonyítására, a melyet beszédem elején hangsúlyoztam, hogy t. L, fájdalom, ennek az országnak intézményei még nincsenek ugy kiépítve, hogy ez a reform biztos kézzel legyen átültethető az életbe. Itt tűnik ki mindjárt magának a gyámi törvénynek a hiánya. Maga a törvény azt mondja, hogy ezekben az esetekben, a mikor a fiatalkorú elsősorban úgyszólván házilag kezeltetik, a gyámhatóság szabályai szerint kell eljárni. Már pedig a gyámhatóságnak nagyon vékony szabályai vannak, a melyek alap)ján egyáltalában el lehetne járni. Itt jutnak felszínre azok a kérdések, a melyek élesen a magánjogba vágnak. Előtérbe nyomul a szülő joga és kötelessége ; továbbá, hogy mit tehet az állam a vétkes és a vétlen szülővel szemben ; továbbá az a kérdés, hogy az elhagyott és árva gyermekek gondozása és megmentése milyen szabályok és tényezők szerint érhető el. Mikor felemlítem e törvények hiányát, akkor élénken fájlalom, hogy az idevágó törvények nem várják mintegy készen ennek az uj törvénynek végrehajthatását, és hogy magában a törvényjavaslatban, s annak indokolásában csak egy bizalom van a jövőre vonatkozólag. Maga a törvényjavaslat indokolása előadja azt, hogy azok a tételek és rendszabályok, a melyeknek itt meg kell valósittatniok, tulaj dónké j>en csak akkor léptethetők életbe, ha parallel e törvényhozási akczióval egy gyermekvédelmi törvény alkottatik, melyben az államnak a családdal, a szülővel, a gyermekkel szemben való joga és kötelessége minden félreértés és kétely kizárásával statuáltatik. Fel kell itt említenem azt, hogy Magyarország egy téren igenis a Nyugat színvonalán áll ós ez a gyermekvédelem. Meg kell állapitanunk azt a tényt, hogy Széll Kálmán volt Magyarországon az az államférfiú, a ki gyermekvédelmi törvénynyel az első szocziális alkotást Magyarországon tulajdonképen életbeléptette. (Igaz! ügy van! a haloläalon.) Széll Kálmán gyermekvédelmi törvénye az az útmutató, a melynek nyomán elindult a társadalom és rövid idő alatt olyan alkotásokat létesített, a melyek büszkeséggel tölthetnek el minden magyar embert. Nem szükséges a t. ház előtt felfedeznem, hogy létezik egy gyermekvédő liga, a mely társadalmi utón megteremtem igyekszik azokat a szerveket, a melyek e törvényjavaslat intencziója, a nevelés és a javítás szempontjából homloktérbe nyomulnak. A gyermekvédelmi liga és az ügyvédi kör működése, a melyet szintén nem lehet. hallgatással mellőzni, reményt nyújt arra, hogy e törvényjavaslat elvei és intencziói az életben is megvalósuljanak. Mert hiszen ha nézzük, hogy miket alkotott ez a két intézmény, ha látjuk, hogy a gyermekvédelmi törvény nyomán ma tulaj donképen min-