Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

33í. országos ülés 1908 májas 29-én, pénteken. 293 bíróság kötve van a büntetési rendszereknek a megállapításához, kötve van ahhoz, hogy csak fogházzal sújtott bűncselekmény esetében mondhatja ki a feltételes elitélést, azonban a törvény kiveszi ez alól a fegyházzal és a börtönnel sújtott bűncselekményeket. Én nem helyeslem ezt, t. képviselőház, mert ha a fogházzal sújtott bűncselekményeknél számításba veszszük azokat az elemeket és azokat a tényezőket, a melyek alkalmasak arra, hogy a feltételes ítélet kimondassék, ugy ugyanezek az elemek és ugyanezek az motívumok a fegyházzal büntetendő bűncselekményeknél is fenforoghatnak. Fenforoghatnak, t. képviselőház, mert ha az a bíró meg fogja vizsgálni a vádlottat, ha vizsgálni fogja annak a vádlottnak lelkületét és teszi ezt társadalomtudományi alapon, a mint a kommentárok erre neki utat és módot adnak, akkor — a dolog természete is magával hozza — hogy ha feltételes ítéletet mond ki, azt megindokolni is tartozik és abban az indokolásban olyasmit kell elétárni, a mely legalább is valószínűvé teszi, hogy nem egy romlottlelkű emberrel szemben alkalmazta a bíróság ezen kivételes kedvezményt. Ha fenforog ezen kivételes kedvezmények alkalmazása a fogházzal büntetendő cselekményeknél, ép ugy meg kell engedni azt a súlyosabban büntetendő cselekményeknél is, mert ott is ugyanezek a motívumok és irányelvek szerepelnek. T. képviselői'áz ! Kiragadva egy pár bűncselekményt, utalok mindjárt a hatóság elleni erőszak bűacselekményére. (Halljuk !) A hatóságelleni erőszak törvény szerint bűntett és legminimálisabban is fogházbüntetéssel sújtandó. Itt tehát a 92. §. alapján nem lehet átmenni pénzbüntetésre, a büntetést minden esetre fogházban kell kiszabni. T. képviselőház! Akkor, a mikor magának a hatóságnak fogalma tekintetében — nem ugyan a jogászvilág körében, de mindenesetre a nép között — zavar uralkodik, akkor a midőn én, ba egy villamos kalauzt megérintek, meglökök, nem tudom és nem gondolhatom azt, hogy most a hatóság elleni erőszak bűntettét követtem el, a melyért nekem a törvény értelmében börtönbüntetés jár, mikor e bűntett megállapítása körül, ismétlem, még a judikaturában is, de különösen a nép tudatában egy bizonyos zavar uralkodik, akkor, t. képviselőház, a hatóság ellem erőszak bűncselekményét nem lehet olyannak tekinteni, a melylyel szemben a feltételes elitéltetés ne volna alkalmazható. (Igaz ! Ugy van!) Hiszen épen Bakonyi Samu t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a hatóság elleni erőszak bűncselekményénél az eseteknek talán háromnegyed részében alkalmazzák a 92. §-t. Kelemen Samu: Az esetek 95 %-ában. Bródy Ernő: Hát mondjuk, 95 %-ában. A mikor tehát a 92. §. alkalmazásának ennyi esetben nyílik tér, azt hiszem, a feltételes elitéltetés jellegével és természetével az tartozik össze és az fér meg, hogy igenis, ezen feltételes ítéletnek kedvezméirye a hatóság elleni erőszak bűncselekményének elbírálásakor is alkalmazható legyen. (Helyeslés.) Kelemen Samu: Ezt vártam! Bródy Ernő: T. képviselőház! Továbbmenve a feltételes elitélés kérdésének terén, ki kell terjeszkednem arra a második korlátozásra, a mely szintén nem találkozik az én tetszésemmel. (Halljuk ! Halljuk !) A feltételes Ítéletekre vonatkozó törvény szövege ugyanis megállapítja azt, hogy a mellékbüntetésekre vonatkozólag nem terjed ki a feltételes Ítélet. Tehát a kivel szemben a bíró fegyelmet gyakorol, vagy a kivel szemben — hogy helyesebben fejezzem ki magamat — a biró az összes elemeknek és motívumoknak hatása alatt kimondja az ítélet felfüggesztését, azzal szemben beáll a mellékbüntetésként reá kiszabott büntetés, azzal szemben is fenforog az, hogy ő a büntetés kimondása után, a felfüggesztő itélet jogerőre emelkedésének pillanatában még mindig bűnösnek tartatik és bűnösként kezeltetik. Kelemen Samu : Súlyosabb a mellékbüntetés ! Bródy Ernő : Hát, igen t. ház, ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései fentartják azt, hogy a politikai jogok felfüggesztése, a hivatalvesztés és a foglalkozástól való eltiltás mint mellékbüntetés abban az esetben is kiszabhatók, ha maga az itélet a vádlottal szemben felfüggesztetik. Ezt nem tartom helyesnek, nem tartom megfelelőnek, mert megtörténhetik, hogy valaki főbüntetésül kap egynapi fogházbüntetést és ezzel szemben akkor, a mikor az itélet jogerőre emelkedik, mikor úgyszólván kiálhtották volna számára a becsületességi bizonyítványt, még azt mondják : de te azért nem vagy egészen tisztességes ember, téged mi a politikai jogok gyakorlatába nem engedünk be, téged a hivatalba nem engedünk vissza, téged a foglalkozástól eltiltunk. Ezt én a feltételes elitélés természetével és hatásaival nem tartom megegyeztethetőnek. Mert mi történik ? Vagy az, hogy olyanokra mondjuk azt ki, a kikre vonatkozólag ez egészen illuzórius . . . Itt eszembe jut a kecskeméti kóbor czigány esete, a kire kiszabtak két évi fogházbüntetést, azonkívül pedig politikai jogainak felfüggesztésére és hivatalvesztésre Ítélték. Mikor kiszabták rá ezt a büntetést, azt mondotta a czigány : a két évet csak elszenvedem valahogy, de hagyjanak békét a politikával, a hivatalokkal: azokat nem szenvedhetem el. (Derültség.) Hát olyanokkal szemben, a kikre nézve az ilyen itélet illuzórius, a kiknek erkölcsi érzetét ez nem érinti, kiknek nem szenvedés, ha politikai jogaikat felfüggesztik, ez által nem is fogunk elérni semmit. Vagy megtörténhetik, hogy olyan bűnösöket illetünk ezzel, a kiket a felfüggesztő Ítéletre érdemesnek találunk, a kik tehát felmentetnek az alól, hogy rajtuk a büntetés végrehajtassék, akkor abban a pillanatban, a mikor ártatlansági és becsületességi bizonyítványt kapnak, ugyancsak rájuk üt a bíróság azt mondván, hogy őket a közéletben és a magánéletben viselt jogaiktól megfosztja.