Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

33b. országos ülés iyU8 május 29-én, pénteken. 291 foglaljon el, Jiogy egy adott konkrét esetben a vádlottak izgatás miatt nem voltak elitélhetők azért, mert nem a magyar nemzetiség ellen izgattak hanem csak a községbeli magyarság ellen. Nincsenek törvényeinkben rendelkezések, a melyek a magyar nyelvet megvédenék. Helytelen és okvetlenül reformra szorul a büntetőtörvénykönyv 174. § laudatio eriminis, Alig van a büntetőtörvénykönyvnek szakasza, a melynél a biróságok annyiszor lettek volna kénytelenek maximumot alkalmazni, mint épen ezen esetnél, a mi feltétlenül igazolja azt, hogy ennek a bűncselekménynek büntetési tételeit fel kell emelni. De a legszomorúbb ezen a téren az, hogy zászlóink, czimereink, jelvényeink, tehát mindazok, a mik az állam tekintélyének külső megnyilvánulását képezik, nem is a büntetőtörvénykönyvben, hanem csak a kihágási büntetőtörvénykönyvben nyernek, még pedig nagyon gyenge védelmet. (Ügy van I Ugy van !) Ugyancsak nem részesülnek védelemben emlékműveink, szobraink, a melyek a nemzeti dicsőséget hirdetik ; egy szakaszba vannak ezek foglalva a közönség használatára szolgáló padokkal, tilalomfákkal és mértföldjelzőkkel. A magyar czégtáblák és feliratok megrongálói ellenében pedig semmiféle külön represszáliákról sem gondoskodik a törvény. T. képviselőház ! Nem kivánok ennél a kérdésnél tovább immorálni. (Halljuk I Halljuk!) Inczidentaliter ezt a kérdést úgysem lehet megoldani. Csupán rá kívántam mutatni, a törvény egyes hézagaira, a melyek igazolják, hogy itt sürgősen cselekedni kell. De még sokkal erősebben igazolja ezt a köztudat, a mely az egész közvéleményt áthatja. Különösen figyelmébe ajánlom a t. háznak ezt a kérdést most, a mikor a választói jog reformja előtt állunk, (Ugy van !) a mely most még lekötött erőket szabadit fel, mert az ilyen reform mindenütt, nálunk pedig még fokozottabb mértékben ujabb erőt ad a demagógiának, ugy hogy a demagógia sokkal féktelenebb erővel fog működni, mint eddig. Itt, büntetőtörvénykönyvünknek mostani intézkedései nem nyújtanak elegendő védelmet és ezen uj harezba a büntetőtörvénykönyv ezen irányú reformja nélkül nyugodt lelkiismerettel nem mehetünk. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy állam, mely megtűri az ilyen támadásokat, s nem tud vagy nem akar azokkal szemben kellő represzszáliákról gondoskodni, megérdemli sorsát; viszont az a törvényhozás, a mely látja a veszedelmeket és nem tud vag)^ nem akar megfelelő hatályos intézkedéseket tenni, nem felel meg hivatásának. Én, ismétlem, nagy mulasztást látok abban, hogy ezen intézkedések a javaslatba fel nem vétettek. (Ugy van !) Határozati javaslatot azonban ez irányban nem kivánok előterjeszteni, nehogy a javaslat sorsát kétségessé tegyem : csak kérem a t. miniszter urat és a t. házat, hogy e kérdést ne méltóztassék huzavonának kitenni, hanem mielőbbi megoldását főkötelességének ismerjék el. (Helyeslés.) Elnök '. Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Bródy Ernő ! Nagy György: T. képviselőház! (Zaj.) Elnök: Kérem, Bródy Ernő lett felhiva! (Zaj és felkiáltások halfelől: Nagy György ellene beszél ; fel van irva !) Nagy György képviselő ut nincs feljegyezve. (Bródy Ernőhöz) : Tessék beszélni ! Bródy Ernő : T. képviselőház ! (Halljuk !) Én mindenekelőtt örömmel üdvözlöm azt, a mit előttem szólott t. kép viselőtársam, mint a javaslat egyik hiányát emiitett; örömmel konstatálom, hogy e javaslatban nincs politika. Végre is elérkezett a legfőbb ideje a magyar törvényhozásban annak, hogy a politikai kérdéseket a szakkérdések keretéből kiküszöböljük. Magam részéről mindig azon az állásponton voltam, hogy a politikának büntetőjogi kirándulásait lehetőleg meghiúsítsam ; és mikor Petrogalli Oszkár t. képviselőtársam az államellenes izgatásokról beszél és arról, hogyan kellene azokat megtorolni, emlékeztetem őt a lefolyt nemzeti ellenállás korszakára, midőn a büntetőtörvény paragrafusait a nemzeti ellenállókra, a nemzet érdekében működőkre használták ki ; (Zaj.) mikor mindenféle lehetetlen czimeken inditották meg a bűnvádat a vezérlő bizottság tagjai ellen ; (Zaj.) mikor a vezérlő bizottság tagjait állandó rettegésnek akarták kitenni, hogy a kir. ügyész mikor jelenik meg vádjával ellenük. Emlékeztetem arra az időre, mikor a sajtóval az a kampány történt; az előzetes lefoglalás korszakára, a mikor a lapokat nap-nap után olyan bűncselekmények ezimén foglalták le, a melyek a törvény szövegével sem találkoztak, de a kir. ügyész mégis kezdeményezte az eljárást! Én tehát azon a nézeten vagyok, hogy a politikai kérdéseket lehetőleg ki kell küszöbölni az igazságszolgáltatás kérdéséből. És akkor, a mikor egy szabadabb levegő áramlata csap meg bennünket : ne kivánjuk azt, hogy a büntetőtörvény novellájának tárgyalásánál is legyen ismét egy nemzetiségi vita ép ugy, a mint mindenütt feltör a nemzetiségi kérdés ; hogy még ezeket a szakkérdéseket is, a hol a fiatalkorúak büntetéséről és a feltételes elitélésről és a lopás enyhébb minősítéséről van szó, hogy ezeket a jövő generáczióra vonatkozó kérdéseket is összekeverjük ismét politikai kérdésekkel, hogy itt megint nemzetiségi vita legyen, a mely talán ennek a javaslatnak sírásója lehetne. (Zaj.) Én igenis örülök és örömmel konstatálom, hogy a javaslat tisztán a szakkérdések keretében mozog. A mikor ezt a tényt örömmel konstatálom és a magam részéről örülök, hogy e vita keretében nemzetiségi kérdésről nem is lehet beszélni, hanem megmaradunk a magunk terrénumán, fájdalommal csak egy más szempontból nézhetem ezt a törvényjavaslatot, nem a jövő, hanem a múlt szempontjából, mert fájdalommal kell beszélnem arról, hogy Magyarországon az intézmények nincsenek meg, 37*