Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-334

290 334. országos ülés Í908 május 29-én, pénteken. dolatot vagyok bátor az igazságügyminiszter urnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Végzem beszédemet. Azt hiszem, hogy ezekkel a gondolatokkal sokkal teljesebb lett volna az az átalakító hatás, a melyet meggyőződésem szerint, ennek a reformjavaslatnak elfogadása megteremt. De ezek nélkül is csak örömmel kell üdvözölnünk azon mélyreható változásoknak reményében, a melyek a javaslatnak alapeszméit képezik. Ezek nélkül is bátran elmondhatjuk, hogy ez a munka nem efemer természetű, hanem maradandó alkotás lesz és mindenki, a kinek része volt annak létrejöttében, csak büszkén gondolhat arra, hogy ilyen szolgálatot tesz a nemzeti jogéletnek társadalmi védelmére. (Helyeslés.) Én ettől a törvénytől remélem azt, hogy az igazságügyminiszter ur által olyan szépen invokált közlelkiismeret fog érvényesülni ennek a törvénynek élelbeléptetésében, és ép ezért teljes örömmel teszem annak rendelkezéseit magamévá. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Petrogalli Oszkár! Petrogaíli Oszkár : T. ház! Teljesen egyetértek az igen t. előadó urnak, valamint Bakonyi Samu t. barátomnak azon álláspontjával, hogy ezen novella-javaslat igen fontos és igen üdvös ujitásokat tartalmaz, hogy büntetőjogunk fejlődésének ujabb, a mostaninál helyesebb, igazságosabb és humánusabb irányait nyitja meg. S én itt, t. ház, visszatérek Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak azon fejtegetéseire, a melyeknek során az 1843-iki javaslatot méltatta. Es itt, t. képviselőház, most a novella tárgyalásánál is láthatjuk, hogy a mikor mi az 1878 : V. t.-czikket reformálni, s a modernebb fejlődésnek megfelelő intézkedéseket akarunk büntető jogunkban elhelyezni, akkor tulaj dónké j)en ez a fejlődés abban áll, hogy vissza kell térnünk a 43-iki javaslathoz, a 43-iki javaslat szelleméhez és intézkedéseihez ; és itt, t. képviselőház, mindnyájan a magyar jog fejlődésének szempontjából jóleső érzéssel konstatálhatjuk, hogy az egyes törvényhozások csak most jutnak el a fejlődés ama magaslatára, a melyet a magyar büntetőjog fejlődése már 1843-ban elért. Valóban csodálatos, hogy a büntető törvénykönyv reformja, a melyet nyomban a töivény megalkotása után követeltek és a mely reformmozgalom az egész jogászközönség osztatlan véleményét foglalta magában, csak most, ezzel a novellával kerül első izben a ház tárgyalása elé. Ennek okát és magyarázatát egyrészt a mi sajátságos politikai viszonyainkban kell keresnünk, de másrészt abban a körülményben is, hogy majd mindenik igazságügyminiszter azzal a különben tiszteletreméltó ambiczióval foglalta el székét, hogy megalkotja a büntetőtörvénykönyv szerves és egész reformját és e reform majd az ő nevéhez fog fűződni. Tudjuk azonban, hogy Magyarországon a miniszterek működése sokkal rövidebb ideig szokott tartani, (Mozgás a közé fen.) semhogy ez ambicziójuk valósítható lett volna, és igy a helyett, hogy kaptunk volna részleges reformot, nem kaptunk semmit, mert az egész és szerves reform megalkotására egy miniszternek sem maradt ideje. A jelen novellajavaslat nem képezi a büntetőtörvénykönyv szerves és egész reformját, csupán igen szűk körre szorítkozik. Hiszen Bakonyi Samu t. barátom is az imént tartott felszólalásában a megoldandó és pedig sürgősen megoldandó feladatok egész hosszú sorát emiitette fel. Én azonban ezt a jellegzetes tulajdonát a javaslatnak nem hibáztatom, sőt örömmel üdvözlöm a t. miniszter urat azért, hogy szakitott elődei ambicziójával és nem arra törekszik elsősorban, hogy saját nevét nagy alkotáshoz, szerves kódexhez fűzze hozzá, hanem hogy elhelyezze a törvénytárban azon kérdéseket, melyek a megoldásra régen megértek. (Helyeslés.) De viszont a magam részéről sajnálattal kell konstatálnom, hogy itt a javaslatban nem nyert megoldást épen az a kérdés, a mely nélkül pedig meggyőződésem szerint a büntetőtörvénykönyv novelláját előterjeszteni nem volt szabad, ez pedig az államellenes izgatások kérdése. Tudjuk, hogy évek hosszú sora óta ugy itt a törvényhozásban pártkülönbség nélkül történt felszólalásokban, a törvényhatósági bizottságok, közigazgatási bizottságok felirataiban, a sajtóban, népgyűlések határozataiban folyton követelték, hogy a magyar törvényhozás az állam ellen irányuló támadásokkal szemben, a melyek az államegységet és ennek az egységnek magyar nemzeti jellegét veszélyeztetik, hatékonyabb, hatályosabb védelemről és megtorló eszközökről gondoskodjék. Hiszen mi magunk is látjuk, hogy e támadások mindig durvábbak, mindig erőszakosabbak lesznek, és ily körülmények közt a nemzeti közvéleménj*' megnyilatkozása felett szó nélkül najnrendre térni, azt ignorálni nem szabad. (Igaz ! Ugy van I) Mert az iránt nem lehet kétség, hogy e támadásokkal szemben a jelenlegi törvény nekünk elég védelmet és oltalmat nem nyújt. A törvém^ réseit már rég felfedezték, és e réseken keresztül egészen büntetlenül folytathatják azt a törekvésüket, hogy az állam tekintélyét és egységét aláássák. (Ugy van I Ugy van !) Nem szeretném, ha félreértenének, mintha én azt az álláspontot foglalnám el, hogy ezt az u. n. nemzetiségi kérdést a büntetőtörvénykönyv szigorításával meg lehetne oldani. Jól tudom azt, hogy az ilyen izgatásokkal szemben a népnek elsősorban a jó közigazgatásban és a nép érdekeit felölelő gazdasági politikában kell védelmet nyújtani. Viszont azonban az állam részéről gyengeség, hogy ha látja a támadásokat, látja a rendelkezésére álló törvényes eszközök elégtelenségét és ezek ellenére sem gondoskodik hatályosabb represszáliákról. Jelenlegi törvénykönyvünknek erre vonatkozó szakaszaiban, nevezetesen a 172. §-ban körülirt izgatásnak vétsége a fogalommeghatározás határozatlansága folytán nem állapit ja meg az izgatásnak valódi tényálladékát és lehetségessé teszi azt, hogy pl. a Mr. Curia olyan álláspontot