Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

333. országos ülés 1908 Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminiszter ni válaszát tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen !) Kimondom, hogy a ház a belügyminiszter ur válaszát tudomásra veszi. Következnek az interpellácziók. Csizmazia Endre jegyző: SzmrecsányTGyörgy ! Szmrecsányi György: T. képviselőház! Egy eddig magában álló páratlan vakmerőséggel végrehajtott gaztett késztet arra, hogy a belügyminiszter úrhoz interpellácziót intézzek. (Halljuk! Halljuk!) E hó 23-án este a nemzetközi szocziáldemokrata-párt szervezetéhez tartozó, munkásokból álló banda revolverekkel, botokkal és kövekkel felfegyverkezve a városnak úgyszólván közepében behatolt egy békés adófizető polgárnak, egy tisztességes mesterembernek lakásába azzal a szándékkal és czélzattal, hogy magánlakását és házát szétrombolja, őt, családját és dolgozó segédjét megölje. Hammersberg László : Szoczialista eszközök! Szmrecsányi György : Ez az alávaló merénylet, sajnos, részben sikerült is. Emlékezzünk vissza, t. ház, arra, hogy a múlt nyáron milyen általános elszörnyűködés és elképedés fogott el mindnyájunkat, a mikor értesültünk arról, hogy egy pusztán, magában álló csárdában rablógyilkos merényletet követett el egy vándor, kóbor czigánycsapat. Akkor még nem hittük volna azt, hogy lehetséges legyen, hogy ehhez hasonló jelenetek ismétlődjenek meg a székesfőváros belterületén, a város közepén. (Ugy van ! ügy van! a haloldalon.) Akkor elitélőleg nyilatkozott az egész ország közvéleménye a magyar közigazgatási állapotok felől, hogy ezen elemekkel, a melyek a közbiztonságot, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetik, a közigazgatás megbirkózni még mindeddig nem tudott. És most én legalább a magam részéről nem látom teljesen biztosítottnak azt, hogy ezt a páratlan gaztettet, a mely itt elkövettetett, szintén a kellő megtorlás fogja kisérni. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Észrevehetjük, a kik az ország közéletében élünk, hogy a nemzetközi szocziáldemokrata pártnak nevezett tömeg azóta, a mióta egy szerencsétlen, csak nemrég letűnt korszak lelkiismeretlen vezérei a nemzet ellentállásának letörésére használták fel, azóta, hogy ugy mondjam, szarvakat növesztett magának és a terrorizmus, a féktelenkedés minden módjával (Igaz! Ugy van ! a középen.) a polgári társadalmi rend ellen tör. (Ugy van !) Zboray Miklós : Anarkia! Szmrecsányi György: T. képviselőház! Én bizalommal vagyok a kormány iránt és épen azért elvárom, és elvárja velem együtt az egész ország közvéleménye, hogy a kormány ezeket a szarvakat letörje, mert erre már igazán elérkezett az utolsó óra. (Igaz ! Ugy van !) Zboray Miklós: Szét keU sprengolni őket! Szmrecsányi György: A nemzetközi szocziáldemokrata-párt és annak vezetősége a fővárosnak május 27-én, szerdán. 275 úgyszólván egész munkásságát hatalmába kerítette már. Ennek következtében a terrorizmus, a bojkott, az indokolatlan sztrájkrendezés napirenden van, annyira, hogy ez már virágzó iparágakat tett tönkre. (Igaz! Ugy van!) Elég, ha utalok az épitő-ipar válságára, a mely egyes egyedül a szocziáldemokrata terrorizmusban gj^ökerezik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon és a közéven.) Távo

1 áll tőlem, t. képviselőház; mintha én a munkásoknak egyesülési, vagy szervezkedési szabadságát érinteni, vagy támadni akarnám; hiszen én magam is résztveszek ilyen szervezetek létrehozásában, létesitésében, mert ezekre a szervezetekre igenis, szükség van. A nagytőke hatalmával szemben ez képezi a munkások egyedüli fegyverét, a melylyel ezen roppant hatalommal sikeresen szembeszállhatnak, ha az a hatalom tulkapásokba bocsátkoznék. De viszont, ha az a munkásszervezet túllépi azon határokat és kereteket, a melyek őt a munkások jólétének emelésére és a munkások igazi javainak gondozására hivatottá teszik, akkor az az államnak egy veszedelmes elementumává válik, a mely veszedelmes elementum. megingatja a polgári társadalom békéjét és megingatja az ország közgazdasági mérlegét és a nemzeti termelést is. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) T. ház ! A kormány és a parlament évtizedek mulasztásait igyekszik helyrepótolni akkor, a mikor rövid uralmonléte alatt már is a szocziális törvényalkotások terére lépett. Ne feledjék el azok a munkások, hogy máról holnapra ilyen nagy kérdéseket megoldani nem lehet. Ezért elvárnék egy józan, tisztességes vezetőségtől, a melynek tényleg szivén fekszik a munkásság érdeke, hogy ne minden fennálló rend elleni gyűlöletre, polgári, társadalmi osztály elleni boszura, izgassa a munkásokat, hanem ellenkezőleg, a bölcs mérsékletre intse őket, hogy azok a társadalmi osztályok, a melyek eddig szemben állottak egymással, közös akarattal, közös egyetértéssel a haza javára oldják meg ezen nagy és súlyos problémákat. T. ház ! A szakszervezetek és a'munkás szervezetek általában nálunk -— sajnos — eddig nem olyan működést fejtettek ki, a mely bennünket abban a feltevésben tarthatna, hogy itt békés, áldásos és eredményes együttmunkálkodásról lehetne szó. Ennek okát különösen abban látom, hogy ezeknek a munkásszervezeteknek az élén nem arra hivatott emberek állanak. Az a szocziáldemokrata pártvezetőség nem abból a munkásosztályból került ki, az a szoczialista agitátor nem azok közül való, (Igaz! Ugy van!) a kik megtanulták, mit jelent az, véres verejtékkel keresni pár forintot és abból tengetni az életet, ök nem a munkás elem közül valók, hanem mint Nagy Emil t. barátom egyik felszólalása alkalmából igen találóan jellemezte ezt az osztályt, a honnan ezek a vezetők kikerültek, az az úgynevezett bicziklis hazafiak osztálya. (Igaz ! Ugy van ! Derültség.) 35*