Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

276 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. Ezek az elemek felhasználják a munkásságnak nagyrészt még alacsony intelligencziáját arra, hogy őket saját önző czéljaikra igénybe vegyék, (Igaz! ügy van!) hogy belőlük élősdiek módjára kiszívják a vért és hogy nagyhangú frázisokat puffogtassanak el akkor, a mikor — mint láttuk — mögöttük állanak a félrevezetett emberek, tiz- és tizezrei. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! A főváros lakosságát már hetek óta áUandó nagy izgatottságban tartja a hussztrájk veszedelme. Azonban ehhez az izgalomhoz egy ujabb izgalom járult és pedig a sztrájkoló munkások exczesszusaitól való félelem és hogy ez az izgalom és félelem nagyon alapos volt, azt ez a szerencsétlen május 23-iki esti "eset a legsajnosabban és legvilágosabban igazolja. (Ugy van !) Mielőtt magával ezzel a páratlanul vakmerő gaztettel foglalkoznám, engedje meg nekem a t. ház, hogy a kérdések tisztázása szempontjából egész röviden ennek a hussztrájknak történetével foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Tudni kell azt, hogy őszszel, a mikor az u. n. szalámivágás kezdődik és a mikor nagy tömegekben ölik a marhát, a mestereknek nagyon természetesen a szokott mennyiségnél nagyobb menynyiségii munkásra van szükségük. Rendesen a munkaközvetítőknél, vagy a közvágóhidakon megkezdődik ezidőtájt a munkások felvétele. A múlt év deczember havában is ugyanígy történt és akkor a már alkalmazásban levő segédek a munkaszabadság nagyobb dicsőségére ázza! a követeléssel álltak a mesterek elé, hogy csakis olyan segédmunkásokat alkalmazzanak, a kik a szakszervezet tagjai. A mesterek tárgyalásokba bocsátkoztak velük és elfogadták ezt a feltételt, de viszont kikötötték, hogy tekintettel arra, hogy 1908-ban május elseje pénteki napra esik, tehát a hétnek azon na jajára, a midőn a vágás a legexpanzivebb mértékben folyik, a munkások ezen napon dolgozni kötelesek. A munkások ebbe is szó nélkül belementek. Ezt a kollektív szerződést kötötte a hentesmesterek feldolgozó és mellékterményeket értékesítő szövetkezete. Ezen szerződés daczára (Halljuk!) a folyó év április 27-én a segédek kijelentették, hogy ők május elsején munkába nem állnak, a mesterek pedig a szerződésszegőkkel kénytelenek voltak ismét alkuba, tárgyalásokba bocsátkozni és akkor nagynehezen elérték azt, hogy méltóztatott az igen t. szakszervezetnek megengedni, hogy »hát jó. reggel 6-tól 8 óráig dolgozhatnak.« s Es mi történt május elsején ? Egyetlenegy tegéd sem jelent meg a közvágóhídon. Nem lehet ehát csodálkozni azon, hogyha a mesterek elvesztvén türelmüket, azt a nyolez főkolompost, a kik a szakszervezet és a mesterek között a tulaj donképeni közvetítők szerepét játszották, a szolgálatból eg3^szerüen elbocsátották. (Elénk helyeslés.) A segédmunkások ezen nyolez munkás érdekében újból előállottak és tárgyalni kezdtek a mesterekkel, hogy fogadják őket vissza, s a mesterek akkor, hogy békét teremtsenek és hogy a szakszervezeti terrorizmustól magukat megvédjék, azt a követelést állították fel, hogy csakis olyan munkást alkalmaznak, a ki a szakszervezetből kilép. A mestereket ezen elhatározásukra a következő körülmény is indította. (Halljuk!) A szakszervezet, a mint hogy azt minden józan ember elképzelheti, olyan vezetőség alatt kell, hogy álljon, a mely annak az iparágnak minden csinját-binját ismeri, (Helyeslés.) hogy azután, midőn a munkások követeléseit közvetíti a mesterekkel, ezeket a specziális ipari szokásokat tekintetbe vehesse és a nélkül, hogy a mesterek károsodnának, e szokáshoz képest igyekezzék megoldani a munkásság követeléseinek kérdését. Azonban itt is ugyanaz az eset állt elő, a melyet a szocziáldemokrata párt vezetőségénél általában látunk, hogy teljesen ahhoz nem értő emberek, a kiknek egyáltalában fogalmuk sincs a hentesiparról, állanak a szakszervezet élén. (Ugy van!) Ez egy nagyon jeles társaság, a mely tisztán csak az izgatásból és terrorizmusból, a bojkottcsinálásból és általában ilyen erőszakos eszközök alkalmazásából él. Eelolvasom a neveket is, hogy módjában legyen mindenkinek a házon kívül is konstatálni azt, hogy ezek közül soha egy sem látott hentesboltot, legfeljebb csak akkor, ha bement szafaládét vásárolni. Az elnök valami Biró-Blau Ignácz, a titkár Eeisz Mór és szakszervezeti megbízottként szerepel valami Messinger nevű egyén. Csitáry Béla: Csupa angol! (Derültség.) Szmrecsányi György: Csodálkozhatik-evalaki, ha azok a mesterek, a kik egész vagyonukat fektetik be üzletükbe, a kik ebből tartják fenn családjukat, nem akarják exisztencziájukat rábízni ilyen embereknek kényére-kedvére és ezért követelik a munkástól, a kinek érdekeit úgysem hivatottak ezek az emberek megvédeni, hogy lépjenek ki ebből a szervezetből. Azt hiszem, hogy józan ember ebben nem kételkeclhetik, ennek ellent nem mondhat. Közbevetőleg meg kell még jegyeznem, a mi különben általában rendkívül jellemző a szakszervezetek terrorisztikus eljárására — és ez fó'dokumentum is — hogy a hentesipari szakszervezet szerfelett gyanús körülmények között alakult meg. Talán mindenkinek emlékezetében él még a Melitorisz és Tatár név. (Zaj.) Ezek a pékipari testületnél voltak fezőrök és ott boldogították a munkásokat. Ekkor előállott az a hallatlan eset, hogy egy munkást, a ki ellent mert nekik mondani, sua forma halálra ítéltek, s ezt a halálos Ítéletet orgyilkosság utján végre is hajtották. (Zaj.) Nagyon jellemző, hogy ilyen emberek alakítanak nálunk munkásjóléti szakszervezeteket. Az a két ur azóta, ha jól tudom, fegyházban van. T. ház! Hogy felvegyem beszédem elejtett fonalát, visszatérek arra, hogy azok a segédek