Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

274 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdáit. En azt kértem a belügyminiszter úrtól, bogy az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot azonnal nyújtsa be. (Élénk derültség a baloldalon.) Másodszor azt kérdeztem, nem tartja-e elérkezettnek az időt, hogy az ország nagy közvéleményét, neesak a szakszervezeteket, (Nagy zaj a baloldalon.) a melyek az ország közvéleményének csak elenyésző hányadrészét képezik, hanem az egyetemes, nagy, országos közvéleményt megnyugtassa (Folytonos nagy zaj a baloldalon. Elnök ismételten csenget.) a készülő választói jog alapelvei tekintetében. Ámde a minisztr ur erre is adós maradt a válaszszal és csak annyit mondott, bogy majd az őszszel beterjeszti a javaslatot és majd a beterjesztés előtt alkalmat fog találni a javaslatnak a pártokkal való megismertetésére. Azt mondta a belügyminiszter ur, hogy azért nem akarja most beterjeszteni a javaslatot, bogy a nyár alatt ne legyen alkalmuk a szakszervezeteknek izgatni ellene. Ugron Gábor: Akármi volna benne, izgatnának ellene ! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőfi Vilmos: Bocsánatot kérek, ezt az országos fontosságú, a törvényhozás összealkotását megváltoztatni hivatott törvényjavaslatot visszatartani, mert néhány ezer vagy néhány tízezer szakszervezeti munkás elitélő véleményétől fél a belügyminiszter ur. . . (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Nem arról van szó ! Eláll! Elnök ismételten csenget.) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. Helyeslés.) Hellebronth Géza: Lázitók! Mezőfi Vilmos: Kérem, Hellebronth Géza t. képviselőtársam, ha igaz, hogy lázitók, akkor tehát a lázitóktól való félelem a visszatartás oka. (Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) Én pedig azt mondom, ne méltóztassék a lázitóktól és ne méltóztassék senkitől se félni. Elnök : Ismét rendreutasitom a képviselő urat. Mezőfi Vilmos : Egy húsz millió lelket számláló országról van itt szó . . . (Nagy zaj és felkiáltások : Eláll! Elnök csenget.) Hellebronth Géza: Mit beszél húsz millió ember nevében \ (Zaj.) Elnök: Kérem Hellebronth képviselő urat, tessék csendben lenni. Mezőfi Vilmos : Ez az ország megkövetek és meg is követelheti, hogy tájékoztatva legyen. Ne méltóztassék tehát azokra a szakszervezetekre, azokra a lekicsinyelt szoczialistákra hivatkozni, hanem méltóztassék megmondani már most, milyen lesz, (Nagy zaj. Elnök csenget.) hogy jóelőre készüljünk, hogy megfontoljuk azt a javaslatot és azután tárgyalhassuk és nyíltan az ország szine elé hozhassuk aggodalmainkat és kifogásainkat. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) A belügyminiszter ur azt mondja, hogy nem járja, hogy itt a képviselőház most együtt maradjon és nyolczórás vagy tizenhatórás ülésekkel tárgyalja le a választói jogot. Már pedig az, a mit a belügyminiszter ur akar, épen az jelenti a sürgős letárgyaltatást. Ugyanis, ha most terjesztené elő a javaslatot, akkor a nyáron át alkalmunk volna felette elmélkedni.. . (Zajos derültség a báloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : . . . hogy azután az őszre, az őszi ülésszakon megállapodott véleménynyel volna alkalma a képviselőknek a reformhoz hozzászólani. De ha csak az őszszel, csak az őszi ülések alatt terjeszti be a miniszter ur a javaslatot és a sürgősség hatálya alatt tizenhat órás ülésekben tárgyaltatja le, még mielőtt az ország és a képviselők véleményei kellően kialakultak volna : ez jelenti majd igazán a törvényjavaslat erőszakos keresztülhaj tását. Minthogy nekem a belügyminiszter ur nem adott arra választ, hogy melyek a választói jogról szóló törvényjavaslat alapelvei, hanem csak annyit mondott, hogy habár meg van győződve róla, hogy nagyon jó lesz, de mégis attól tart, hogy nem fog majd tetszeni, s ezért nem akarja most elárulni, milyen lesz az a reform; másrészt mert a t. belügyminiszter ur amaz igéretét sem váltotta be, hogy tavaszszal nyújtja be a javaslatot, és igy félek attól, hogy esetleg majd őszkor sem fogja benyújtani: válaszát tudomásul nem veszem! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : A belügyminiszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk!) Arra el voltam készülve, hogy a t. képviselő ur válaszomat tudomásul venni nem fogja. Ezt nem is bánom. En nem is azért szólaltam újból fel, hogy vele e fölött vitatkozzam. Azért szólalok fel, hogy a leghatározottabban kikérjem magamnak, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon), hogy a képviselő ur azt mondja kételkedik, vájjon igéretemet be fogom-e tartani és pedig azért, mert — azt mondja — már megigértem és be nem tartottam. Ez nem áll; nem igaz, a mit a t. képviselő ur mond. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mindig vigyázok minden nyilatkozatomra és minden Ígéretemre, melyet a házban teszek. Mindig azt mondottam: remélem, ugy hiszem, módomban lesz ; tehát mindig nyitva tartottam magam előtt annak a lehetőségét, hogy a mennyiben nem tudom betartani, ne kerüljek szavammal ellentétbe. Most pedig ellenkezőleg egészen határozott obligót vállaltam, (ügy van! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ugyanis föltételesen Ígértem azt meg, hogy az első napokban nyuj tom be : de feltétlenül — a mennyiben ezen a helyen fogok még ülni — Ígértem meg azt, hogy az első hónapon belül fogom javaslatomat benyújtani. Ennél fogva ez határozott, kötelező igéret (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) és azt hiszem, biztos lehet a t. képviselő ur abban, hogy azt be is fogom váltam. A mennyiben nem tudnám beváltani, legyen meggyőződve, hogy nem ülnék e helyen egy perczig sem. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.)