Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

333. országos ülés 19Ö8 május 27-én, szerdán. 271 bajok kiirtása a főfigyelmet a gyermekek megmentésére kell forditani, (Helyeslés.) a jövőnek előkészítése, az ifjúnak az erkölcsi zülléstől és romlástól való megmentése a legszebb feladat, mely a társadalomra, a végrehajtó hatalomra és a törvényhozásra hárulhat. Nagyon jól mondta egy kiváló nagy ember, hogy nincsen rossz gyermek ; ezekkel szemben az indokolatlan szigor, az indokolatlan börtönbe való hurczolás valóságos kegyetlenség, és helytelen, hogy mikor könnyen hajlithatók még jobbra is, balra is, és mikor a nevelés mulasztásait még pótolni lehet, kiragadjuk őket a becsületes társadalom kezéből, kvázi megbélyegezzük őket és betegyük olyan vádlottak társaságába, kiktől csak rosszat tanulhatnak. (Igaz ! Ugy van !) Epén azért a büntető jogtudomány az ujabb fejlődés során természetszerűleg szakitott azon állásponttal, hogy a belátási képességhez képest a kiskorút feltétlenül fogházzal kell büntetni, szakitott azzal az igazán meg nem érthető, indokolatlan és helytelen elvvel, hogy a javító fogházban való tartás hat hónapnál tovább nem terjedhet és a kiskorúak büntetési rendszerét egészen uj alapokra helyezte. Először is a bűncselekmény mértékénél nem a belátási képességet, hanem az erkölcsi és értelmi fejlettséget veszi irányadóul, és ha a gyermek erkölcsi és értelmi fejlettsége annyira ki van fejlődve, hogy bizonyos rendszabályokkal, intézményekkel nevelését javitani, kiegészíteni kell, akkor a birónak kezébe teszi le ezen jogot. Ezen jog kiterjed még a 12 éven aluliakra is, a menynyiben a hatóságok ezekkel szemben is tehetnek olyan intézkedéseket, melyek a kiskorúak helyes nevelésére vonatkoznak. A többiekkel szemben pedig abban az esetben, ha azt látja, hogy az csak egy könnyelműen megtévedett fiatal ember, a ki kisebb sulyu bűncselekményt követett el, megdorgálásra itéli, vagy ha az eset súlyosabb, próbára bocsáthatja, bizonyos hosszabb ideig, hogy magát jól viselje, ha még súlyosabb a bűncselekmény, akkor elküldheti a javítóintézetbe, a javítóintézet határideje pedig teljesen a biróra van bizva, s az igazságügyi kormányzat által, ha szükségképen mutatkozik, meghosszabbítható. Csak igen súlyos esetekben, mikor ezen nevelési eszköz — mert tulaj donképen nem is büntetési eszköz — a kiskorú érdekében alkalmazandónak és czélszerűnek nem látszik, abban az esetben alkalmaz a biró fogházbüntetést, de akkor az is 15 napnál kevesebb nem lehet, és nem egyéb, mint javitóintézet, a hol ép oly gondot fognak forditani a kiskorú neveltetéssére. T. uraim ! Mikor örömmel látjuk, hogy Magyarországon a gj^ermekvédő liga oly áldásdus tevékenységet fejt ki (Igaz! Úgy van!) a kiskorú gyermekek megmentése terén, mikor azt látjuk, hogy a budapesti ügyvédi kör szintén hatalmasan támogatja ezt az intézményt, mikor azt látjuk, hogy a belügyi kormány tudatára ébredt ezen kérdés szocziális fontosságának, (Igaz! Ugy van!) és nagy erélylyel kívánja ezt a kérdést megoldani, akkor a büntetőtörvénykönyvnek harmóniában, összhangban kell lennie ezekkel az intézkedésekkel (Elénk helyeslés.) és nem szabad, hogy a büntetőtörvénykönyv azt, a mit a társadalom és a végrehajtó hatalom jól tett, összerombolja, (filénk helyeslés.) Csak mindezen hatóságok és intézmények összműködése folytán érhetjük el azt a legszebb, legnemesebb feladatot, hogy a kiskorút megmentsük az elzülléstől, az elromlástól és a hazának hasznos kiváló, polgárává neveljük, (filénk helyeslés.) Igen szomorú térre keh, hogy áttérjek most, és ez a leánykereskedés kérdése. (Halljuk !) A mint Magyarország ezelőtt 25 évvel a betyár-romantikáról volt hires, ugy, sajnos erről a helyről kell, hogy elmondjam, hogy most is van szomorú nevezetessége, (Felkiáltások : A hungarák!) a leánykereskedés. Ha a világ bármely részében megfordulunk, mindenütt szomorúan látjuk azokat a szomorú exisztencziákat, a kiket gyermekkorukban lelketlen lélekkufárok megfosztottak minden díszüktől és az elkölostelenség posványába erőszakkal beledobták. (Igaz ! Ugy van !) Ezek rendszerint oly ártatlan gyermekek, kiket édesgetéssel, hitegetéssel csábították el az erény útjáról; ezt a borzasztó veszedelmes áramlatot tovább tétlenül tűrni nem lehet. (Helyeslés.) Kötelessége a társadalomnak, kötelessége a belügyi kormányzatnak, hatáskörében mindent megtenni. Nagyon jól tudjuk, hogy a belügyi kormányzat terén 1869-ben bocsáttatott ki egy rendelet, mely azután megujittatott. Azonldvül a kivándorlási törvényben is történtek intézkedések, de mindezek az intézkedések sikerre nem fognak vezetni, ha melléjük nem áll először a társadalom jobb erkölcsi felfogása, másodszor erélyes rendszabályai a törvényhozásnak, mely ezen lelketlen lélekkufárokat szigorú büntetéssel rettenti vissza borzasztó munkájuktói. (filénk helyeslés.) Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a büntetőtörvénykönyv a kerítésnek csak egy esetét bünteti, a csábítást, midőn a törvény által vagy a természet kötelékénél fogva mellé rendelt személyivel szemben követi el valaki ezt a bűncselekményt. Azzal indokolják, hogy a törvény a kerítés egyéb bűncselekményeit nem üldözi, mert a bizonyítás először igen nehéz, másodszor, ha megindítják az eljárást, az esetleg az illetőnek szégyenérzetére fog szolgálni. Ezen okoskodásnak hamis voltát nagyon egyszerű kimutatni. Azt hiszem, olyan dolog ez, mint hogyha az öngyilkos vizbefulót azért nem akarom a vízből kimenteni, mert féltem az öngyilkosság miatti társadalmi szégyentől. Azért, hogy megmentsük azt a gyermeket a szégyentől, azért ott hag3^juk a lélekkufár karmai közt és hagyjuk az erkölcstelenség posványába elsülyedni. (Helyeslés.) Már ezelőtt körülbelül 20—25 esztendővél igen lelkes, kiváló filantrópok foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Lelkes működésük eredménye folytán azután több országos és nemzetközi értekezlet tartatott, a melyeken ennek a kérdésnek lényegét megvitatták és megállapodtak ezeken a nemzet-