Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-333

272 333. országos ülés 1908 május 27-én, szerdán. közi kongresszusokon bizonyos elvekben, a mely elveket most a törvényhozásban megvalósítani kell. Ha ezután erre az aljas bűncselekményre a törvény szigorú büntetést fog előírni, ez minden­esetre nagyon sok egyént fog visszariasztani ettől a lelketlen üzérkedéstől. Negyedik része a törvényjavaslatnak a lopás bűncselekményénél előforduló anomáliákat szün­teti meg. Méltóztatik tudni, hogy eddigi büntető­törvénykönyvünkben a lopás bűncselekményének vétsége és bűntette közötti értékhatár 100 koro­nában állapíttatott meg. Más rokon bűncselek­ményeknél, sikkasztásnál, csalásnál az értékhatár 200 korona volt. Eddig sem értettem ennek a különbségnek az okát, de különösen most, a mikor a j)énz sokkal olcsóbb lett az élelmiszereknek minden tekintetben való megdrágulása következ­tében, nagyon helytelen volna tovább is ezt a 100 koronát mint értékhatárt fentartani és helyes, hogy ezt a többi bűncselekményekhez hasonlóan 200 koronára emeljük fel. (Helyeslés.) Indokolja ezt különösen az a körülmény, hogy a bíróságok a legtöbb esetben, az esetek 70—80 %-ában az ilyen 100 koronát meghaladó bűncselekményt úgyis leiokozták vétséggé, tehát folyton a 92. §-sal dolgoztak. Ez mutatja tehát, hogy ez az intézkedés feltétlen orvoslásra szorul. Igen nagy hibája volt a lopásról intézkedő büntetőtörvénykönyvi rendelkezésnek az is, hogy azt a megtévedt vádlottat, a ki pár kxajczár érté­kűt lopott, époly szigorú büntetéssel sújtotta, leg­alább tételek szerint, mint a hatalmas bűnszövet­ségnek tagját, a ki talán százezreket lopott. A büntetési tétel ugyanaz. Ennek folytán jött létre azután az, hogy a biróság lehetetlennek tartotta a büntetési tételt alkalmazni, miért is a 92. §-t al­kalmazta, de akkor is a törvény ezen rendelkezé­sénél fogva csupán hat hónapi börtönre szállha­tott le. Ennek következménye volt azután az, hogy húsz év alatt több ezren szenvedtek ilyen igazságtalan büntetést, a mely büntetés jogtalan­sága ellen a közvélemény már évek óta valósággal háborog, (ügy van !) Ennek következménye volt azután az is, hogy adminisztratív utón próbáltak rajta valamennyire segíteni, a mennyiben 1902-ben miniszteri rendelettel utasították az ügyészt, a kinek hivatása, hogy vádoljon és hat hónapra csukassa le a vádlottat, hogy nyomban azután üljön le asztalához és terjeszsze fel az illetőt ke­gyelemre. Hogy ezt az állapotot tovább fentartani nem lehet, azt bizonyítani nem szükséges. Nagyon helyes az, hogy az ilyen bűncselekménj^ek egysze­rűen börtönnel büntettetnek, minek folytán a biróság a 92. §. alkalmazásával az enyhítésben egynapi fogságig mehet. Másrészt a súlyosabb bűn­cselekmények büntetési tételét, a tolvaj szövetsé­gek tagjainak büntetését 4000 koronán felüli tételnél a bizottság felemelni javasolja, mert az eddigi büntetési tételek igen enyhék voltak. Ezzel kapcsolatban a kihágási büntetőtörvény­könyv 28. §-át szintén meg kellett változtatni, a mely bizonyos értékhatárig csupán csak az élelmi szerekre vagy élvezeti czikkekre állapította meg a kihágás bűncselekményét. Egyéb életszükség­leti czikkre nézve ez mostanáig lopás vétsége volt. Ezért ezt ki kellett terjeszteni más ilyen első­rendű szükségletekre is, pl. tüzelő szerre is. Azok, a kik ilyeneket elsikkasztanak, vagy lopnak, nem követnek el vétséget, hanem egyszerű kihágást. Röviden meg kell még emlékeznem arról, hogy a büntető novella beterjesztése után, midőn már az igazságügyi bizottság jelentése is beérkezett a képviselőházhoz, szüksége merült fel annak, hogy a pénzhamisítás bűncselekményére vonatkozó ren­delkezések módosíttassanak. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az 1892 : XVII. t.-czikkel pénzrendszerünk bizonyos változásokon ment keresztül, mert eddig váltó­pénzeink kisebb jelentőséggel birtak a forgalom­ban. Az 1897 : XVII. t.-cz. meghozatala óta azon­ban a koronás és ötkoronás is már váltópénzt képez­nek. Minthogy ezek rendkívül sűrűen vannak a forgalomban, épen a szegény néposztályt káro­sítja meg ezeknek a meghamisítása és azért szük­ségesnek mutatkozik, hogy a koronás és ötkoronás meghamisítása az eddiginél sulyosobb büntetés­sel sujtassék. (Helyeslés.) Mert eddig az összes váltópénzek hamisítása csak vétséget képezett és hat hónapi fogházzal büntettetett, mig ez a javas­lat a váltópénzeknek értve az egykoronán felüli váltópénzeknek a hamisítását börtönbüntetéssel fogja sújtani. (Helyeslés.) Ezekben iparkodtam röviden ismertetni ezt a törvényjavaslatot és a midőn még egyszer fel­hívom a t.képviselőházat arra a fontos körülményre, a mely törvényjavaslatnak mielőbb törvénynyé való válását szükségessé teszi, kérem a t. házat, hogy ezt elfogadni és ujabb halasztással ennek sor­sát kétessé tenni ne méltóztassék. (Elénk he­lyeslés.) Valamint a gondos gazda, ha látja, hogy a háza fedele rossz, nem vár annak kijavításával addig a mig az egész házat újra felépiti, hanem a szükséges javításokat akkor, a mikor kell, meg­teszi, épen ugy a törvényhozás is, a mikor látja a törvényeknek egyes igazságtalan rendelkezéseit, nem várhat addig, a mig az általános jogi intéz­ményeket egy uj kódexbe iktatja bele, hanem szükséges, hogy a mutatkozó hibákat mielőbb közmegelégedésre kiirtsa. (Általános helyeslés és taps.) Dudits Endre jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! A belügy­miniszter ur által Mezőfi Vilmos képviselő ur interpellácziójára adandó válaszának előterjeszté­sére a fél két órai idő tüzetett ki, én pedig a napi­renden levő fontos tárgyhoz hosszasabban kívánnék hozzászólni, mint a mennyi idő rendelkezésemre áU; tisztelettel kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a leg­közlebbi ülésre halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. képviselőház hozzá­járul a képviselő ur kéréséhez. (Helyeslés.) A t

Next

/
Thumbnails
Contents